...és engem is meglepetésként ért. Azt hittem, nem tudok embert rajzolni, bár modell után még sosem próbáltam. Pláne nem aktot. Aztán, amikor életemben először megpróbáltam, ez lett az eredmény.
(Bocs a képminőségért... a kis gépem ennyit tud.)
...lehet, hogy ebből (is) kéne élnem...?
...el tudom képzelni akár ezeket a rajzokat is bögrére, pólóra, plakátra nyomva... Vagy csak úgy egyenként a falon... sok-sok pénzért eladva...
Még egy dolog, amit szerethetek magamban..., még egy dolog, ami miatt újra átélhetem: csodálatos Ember vagyok...
Talán furcsa ezt így olvasni egy külső szemlélőnek - persze, nekem is kell még mindig a megerősíés, és jobb híján megadom magamnak.
Miközben ezeket írom, végig mosolygok....
- csak azt tanácsolhatom Neked, kedves, szeretett olvasóm, tégy Te is így: érezd át, mennyire csodálatos ember vagy.
Nem azért, mert tudsz vagy nem tudsz rajzolni, írni, viccelődni, festeni, énekelni, biciklizni, szépnek lenni - hanem csak úgy.
És persze feltétlenül szeresd azt is, amit tudsz, bármi legyen is az.
Még mindig mosolygok.
Köszönöm, hogy megposzthattam.
Viszlát.
Szeretlek. Nagyon szeretlek.
2 megjegyzés:
tetszenek a rajzaid:)
hol laksz most? eljöttél már Dániából?
Még mindig Dániában vagyok.
Dolgozom.
Köszönöm, örülök, hogy tetszenek. :)
Köszi, hogy erre jársz!
:)
Megjegyzés küldése