Ezt a bejegyzést még Dániában kezdtem el írni...
∗∗∗
szeretni azt,
ami van.
És tényleg-tényleg, hogy hogyan érezzük magunkat, csakis attól függ, mire fókuszálunk.
Szeretem a szobánk hideg neonfényét, mert van itt egy gyertya is, mert American Dad-et nézünk ebben a hideg-fényű szobában, ahol be lehet kapcsolni a radiátort, és milliószor bevágom a fejem a ferde falba, és nem esik a fejemre az eső, és nem lehet rendesen nyújtózkodni, mert ez tulajdonképpen a padlás -
de szív-meleg van itt,
mert Ő itt van,
és mert én is itt vagyok.
Hol van otthon?
Ahol szeretet van.
(...lehet szeretet egy olyan ember otthonában, aki nem tudja szeretni magát? Lehet, hogy ezért volt, hogy sose volt nekem otthon az a hely, ahol felnőttem? Bár ez nem ide tartozik.)
Szeretet pedig mindenhol van, mert mindig velem van, belőlem jön.
És ha más tárgya nem lehet, hát a legjobb, amit tehetünk, hogy szeretjük magunkat.
Köszönöm, hogy megoszthattam.
Viszlát.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése