I'm illuminated. I love my mum. My mum loves me like no one ever did and like no one ever will. So I know very well how to love.
I love only one man in this whole world. More than I've ever loved anyone. Open. I don't know why. But it is how it is.
You know like Popeye said:
I yam what I yam.
Lyrics: [spoken] You don't have to be no fish to tell when you're flounderin' What am I? Some kind of barnacles on the dinghy of life? I ain't no doctors but I knows when I'm losin' me patiensk What am I? Some kind of judge, or a lawyers? Aw, maybe not; but I knows what laws suits me So what am I? I ain't no physciscisk, but I knows what matters What am I? I'm Popeye, the sailor
[sung] And I yam what I yam what I yam and I yam what I yam and that's all that I yam 'cause I yam what I yam
And I gots a lot of muskle and I only gots one eye And I never hurts nobodys and I'll never tell a lie Tops to me bottoms and me bottoms to me top And that's the way it is 'till the day that I drop What am I? I yam what I yam!
I yam what I yam what I yam what I yam what I yam I can open up an ockean I can take a lot of sail I can lose a lot of waters and I'll never have to bail I can pushk up Madagascar grab a whale by the tail What am I? What am I? I yam what I yam!
I'm Popeye, the sailor I'm Popeye, the sailor I'm Popeye, the sailor I yam what I yam and that's all that I yam I yam what I yam what I yam what I yam I'm Popeye the sailor man!
***
Ps: My gift is that in giving is receiving. So I just have to give. You may find it boring. You may judge me. But I know that my strength is in love. I know that only a real woman is able to love like that. And I know it is very rare nowdays.... So my gift is to appreciate myself for who I really am.
I love you. I love you so much my dear and beautiful friend! I see your beauty shining all around you. I see it with my heart when I stop to gaze in your eyes which is the mirror of your soul. And even if I don't see your eyes, I can feel you. You are so amazing. So unique peace of art. You are the perfection of life.
And I am as well. And we are immensely free. Unlimited freedom is ours. We are whithout boundaries. And I am without limiting myself right now and my intetntion is to keep that.
I love you from the deepest of my heart. I really do.
2 megjegyzés:
Névtelen
írta...
Szia Tündi ! Olvaslak tovább, és tovább...... és tovább..... Köszönöm Neked, hogy írsz, és köszi a nevetős nemtudom mit !!! Én is jót nevettem magamon.... Kívánom, hogy jól sikerüljön "magadtól" a 2. féléved Dániában. Képzeld, a Küri is odament tanulni építészetet - nemtom milyen városba. Mi meg vagyunk jól, voltam Anyudnál. Puszillak: Nóra
Drága, drága Nóra! Bocs, h. csak most válaszolok. Sokminden volt, meg közben elutaztunk Berlinbe. Most értem vissza. Nagyon-nagyon, nagyon örülök, hogy olvasol, és nagyon hálás vagyok azért is, hogy írtál! Igen, mondta Anya, hogy voltál nála! Örülök. :) És annak is, hogy jól vagytok. Tényleg nagyon-nagyon örülök, hogy olvasol, hogy itt vagy! Sok szeretettel ölellek! *t
Lélekbúvár-blog.
Szigorúan politikamentes.
Feltáró, érzékenyítő.
Változatos.
Néha, kicsit gyakorlatias.
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek./ I can tell it to no one, so I tell it to everyone.
Lábunk alatt tükröződő fényreklámok hátterébe hajított cigarettacsikkek mesélnek a mákról és tegnapokról, és villamosokon zötykölődő életekről – semmitmondó mondatokban kívánom – széked alatt kigyúló fények, kósza lézerárnyak arcodon. Nemismerés.
Bennem elvetélt igazmondó juhászok, csillagszemek, okos parasztleányok – ősökben őrzöm titkodat, Asszony. Örök kísértés légy, néma jel a zajló idő jegén! Tudva tudj, akard a jót, tedd, amit tenned rendelt az Ég. Legyen meg az Akarat.
Remény-lovagrend - részlet
Ha fel lehetne találni
a csók alapú nyalókát,
neked adnám a kopirájtot.
(2008. 09.)
A Sosem-volt Fiúhoz - részlet
Úgy szólnék hozzád, csendes, lázadó, testes-ízű szókkal, mint éjszakához szokás beszélni, és megkötöznélek mák ízű csókkal, s mint méla förgeteg zaját teríti, úgy terítném vérem szövetére szövetségünk, s elengedés volna mind, vagy rabság, de égi.
Kimondatlan mondom most a szót, nemének egyetlen sarja volt, egyetlen éjszakára. Ott ült feketén, hazugul nézett rám, szemében égett fél-hazug máglya, mert igaz volt akkor, és csak akkor, de hamis lett mára, mikor messze-messze él, szeret, a hazug Hold Királya.
Sálamba fonva üres frázisok, üveggé váltak komor métafázisok:
....
Lembarfeó, az öltönyös oroszlán
/Részletek előkészületben lévő kötetemből/
Jó lehet oroszlánnak lenni, mert az oroszlánt nem eszi meg senki. Ő néha másokból vacsorál, de tudjátok, ez már csak hagyomány. Ám élt egy oroszlán egyszer régen, ki különc volt a maga nemében. Király volt ő az állatok között, bár pompás brokátruhába sohasem öltözött, csak egyszerű öltönyt vett fel egyszer, mikor eljött a hűs december - mert biz, ő olyan égtájon lakott, hol a tél is csak enyhének hatott - s emígyen öltönyt öltve barátunk, ki a szavannára egyszercsak ráunt, lemondott szépen a trónról, s vegetáriánus lett, eltérve a régi koszttól, s elutazott a messzi Nagyvárosba, és láss csodát: felcsapott gitárosnak. Nehogy azt higgyétek, könnyű volt az út odáig, ...
"A nagyszerű Lembarfeó - mert így hívták - gitárján hozza el ma este a szavannát! " ....
...gitárja mégis úgy dalolt, akár a szél, mikor a szavanna füvéhez beszél, mikor kis oroszlán sörényét simítja, mikor nyáron a forróságot csitítja, és ott csendült benne a folyó hangja, s még az is hallatszott, ahogy lép a hangya. És mikor kérdezték, mindezt hogy csinálja, büszkén vigyorogva bökött mellkasára, s csak annyit mondott: Lembarrrrrfeó!
Karodba űzött az éj, és mint borostyánba zárt ősi lét, aznap éjjel titkokkal és emlékekkel gurultam eléd.
Semmi mást nem hagytam ott, csak ezerszer letépett illatom, vedd, ím, oltsa szomjad, míg magamét tiedből olthatom.
Nem fojtja torkod koholt jövő, csak megsimogatlak, ne félj. De keresztünkön függünk: te rajtam feszülsz és terajtad én.
Karodba űzött az éj, és mit borostyánba zárt ősi lét, aznap éjjel titkokkal és felejtéssel gurultam eléd.
(2006. márc. 16.)
Kung-fu-vers
Erdők árnyán, sárkány szárnyán szállva élni, sose félni, tanulni a Létezőtől: a virágtól, a mezőtől; és tanulni önmagamat, felfedezni benn a Tavat, visszamenni a Forrásig: élve élni - csak ez számít.
(2003.júl.)
Úton
Minden lépésünk alá sziklát teremtett az Isten, s minden nehéz lépéshez kapaszkodót. Mikor kezem alá simultak a szirtek, hogy a meredélyen magam fölé emeljenek, mintha bennük is elfelejtett ezer esztendő lélegzett volna lüktetve, s mintha pórusaikon át óriás-szívek ragyogtak volna tenyerembe, akár a Hold a Tátrára azon a sötét, ezüst-szeles estén. Ködös sziluettekről gurult rám oly erő és oly hatalom, mely végtelenné gyűrte szíveme itt fent a világ felett. Idefent szívünk egéig ér a csend, bennem sohasem volt ilyen, ilyen töltött, teljes, üres, arctalan ezerarcú hallgatás. Tanulhatok. Idefenn én is ezerszer kisebb és ezerszer nagyobb vagyok; teljes a mindig-magány, és üressé szűrt a szél s a tél, s már nem létezett semmi sem és minden létezett; a Holdnak tükre volt a szikla, közrefogott a társak türelmes szeme, ezüst lépcsőkön vezettek a vadon elől menedékbe, és beléptem a petróleumlámpa-fénybe.
Tollam árnyékot vet - itt gyengébb a fény... Beléptem bűvkörén, és kint vagyok, valahol máshol, mint lenni szoktam, nincs válasz, nincs kérdés, minden jól van így, béke van.
(2005.11.11. Tátra, Téri-menedékház, 2100m)
Ebéd
Gőzáram simít a szobába a tányérból - aranysárga forró leves. fehérek, sárgák, zöldek, krumplik, répák. a kelbimbó bimbajában a rétegek között az Isten s nemsokára én is ott leszek -egymásban leszünk én és a rétegek az ebéd emléke rajta anyám kézjegye - még mindig, még mindig etet.
szép sorminta - akárha Contemporary Art volna: a kiömlött borsból (talán szecsuáni egész) a tányér karéjára pettyezek.
(2005. 03. 21.)
Részletek a Dé-versek ciklusból
X. Egyetlen csillag világított. Gondoltam, felveszem a saját tempómat. A fák utánameredtek. Karmaik utánam nyúltak. Lágy zizegéssel szökellt a tavasz a tavaly lehullott leveleken. Kicsit megijedtem. Mert a tavasz bátorította a fák karmait. S a nyár is mintha fogát villantotta volna - csak épp egy pillanatig, egy kis időmorzsa volt csupán, hogy csak szemem sarkából érzékeltem, de mire felkaptam a fejemet, már rögtön másutt termett! Feltolult az idő. Sivár zuhatagként lőtt ki a jelenből a jövő felé. Nem gondolt semmire. Pattogott egy ideg a csuklóján, arra figyelt. Az sem érdekelte, hogy én kire gondolok. Azért én mégis csak rá gondoltam. Pedig nem vagyok konok.
XI-XII. (két Weöres-motívumra)
Tegnap még a garnélarák fülembe mászott. Ma már csak úgy magától viszket a fülem. Leegyszerűsödtem. Vonatok robognak a vonalakon a tenyeremben. Pacsirtafütty illatú, ha néz a fiú. Neki adnám a világot, ha csókot borítana ránk az Isten és egymásbalényegülnénk, mint mézben a méhek sok apró ereje.
***
Ugye eljön a bálba, mi a könyvtárban áll? Ó Lállalilálli drága! Ha van még egy üres szívkamrája, az ugye nekem dukál? Minden Rozi úgy néz magára, mintha moziban járna, Ó Lállalilálli drága!
2 megjegyzés:
Szia Tündi !
Olvaslak tovább, és tovább...... és tovább.....
Köszönöm Neked, hogy írsz, és köszi a nevetős nemtudom mit !!!
Én is jót nevettem magamon....
Kívánom, hogy jól sikerüljön "magadtól" a 2. féléved Dániában. Képzeld, a Küri is odament tanulni építészetet - nemtom milyen városba.
Mi meg vagyunk jól, voltam Anyudnál. Puszillak: Nóra
Drága, drága Nóra!
Bocs, h. csak most válaszolok.
Sokminden volt, meg közben elutaztunk Berlinbe.
Most értem vissza.
Nagyon-nagyon, nagyon örülök, hogy olvasol, és nagyon hálás vagyok azért is, hogy írtál!
Igen, mondta Anya, hogy voltál nála! Örülök. :) És annak is, hogy jól vagytok.
Tényleg nagyon-nagyon örülök, hogy olvasol, hogy itt vagy!
Sok szeretettel ölellek!
*t
Megjegyzés küldése