Dupla portré

Remélem, ez a bizonyos illető egy nap rájön, hogy azzal ellentétben, amit írt nekem, a problémái nem belőlem fakadnak, hanem önmagából.

Amennyi belátásom nyílott a sorsába és személyiségfejlődésébe, most a széthullás szakasza van soron. Változás. Erős személyiséggé kell fejlődnie, mert olyan „csomaggal jött”, amely nem teszi lehetővé, hogy abszolút népszerű legyen s így ne egyedül kelljen döntéseket hoznia és építkeznie... Szeretne az lenni, van benne egy ilyen vágy titkon, amit hoz magával, hogy béke legyen körülötte és jó legyen az emberek szemében, de kompromisszumok nélkül akar élni, így saját érdekeit képviseli, ami miatt környezetével összeütközésbe kerül, amit nem szeret, ámde a fenti okokból az eredeti és egyedülálló ötleteit neki magának kell megvalósítania, és ehhez erős jellemmé kell válnia, és mindezekért problémát jelent számára az önálló élet és a párkapcsolat összeegyeztetése. Ösztönösen érzi, hogy egy szoros párkapcsolat, együttélés gyengítheti önállóságát, és akadályozhatja céljai megvalósításában – ezért élete első fele vívódás: vágyik az együttélésre, de igyekszik mások hatása alól fölszabadulni. Pedig az erős jellem és az önállóság éppen hogy független attól, hogy az ember párkapcsolatban van, vagy sem, bár kialakításuk tagadhatatlanul könnyebb lehet egyedül. (Mindenképpen: az önálló élet és személyiség éppenhogy lehetővé tesz egy jó kapcsolatot valaki mással...) Életének ebben az első felében jellemző rá a kényelmesség, személyes problémái másokra hárítása. Csakhogy az önállósághoz az önismeret is elengedhetetlen, ez pedig már nem engedi meg, hogy másokat okoljon saját bizonytalanságáért. Épp ez az életfeladata: biztossá válni önmagában, és merész, egyedülálló ötleteit megvalósítani.

És akkor ott van még a kötődés-mizéria: nem tud rendesen kötődni és megszakad bele, hogy nem tud rendesen kötődni.

És az a nap, amikor rájön, hogy a problémái nem belőlem fakadnak, hanem önmagából, az a nap szépséges gyógyulást fog hozni az életében. Teljes szívemből kívánom, hogy így legyen. És bár tudom, hogy kézzel-lábbal tiltakozik az önismeretben nélkülözhetetlen ön-analizálás ellen, ez gyógyulást hoz számára. És talán arra is rájön, hogy a megoldás nem valaki más okolásában, és nem a ’hátraarcban’ és a visszakozásban rejlik – mert ha már egyszer megpillantottunk valamit önmagunkból, legjobban tesszük, ha futunk előre, amíg csak erőnkből telik... - a ’hátraarc’ után ugyanis mindig elégedetlenség marad, mert nem csinálhatunk úgy, mintha nem tudnánk azt, amit pedig már tudunk. Nem csaphatjuk be magunkat. Akkor már nincs visszaút. És ez jó.

És ha ezeket olvasná, valószínűleg iszonyú dühös lenne rám. Pedig az igazság felszabadít. A szeretet épp ezért néha kegyetlen, és szigorú.

***

Miért éri meg mindezt végiggondolnom?

Azt gondolom reménytelen óráimban, hogy minden magyarázat és pszicho-analizálás felesleges.

De az igazság felszabadít, a megértés pedig segíti az elfogadást.

És amit az egészből megértetettem, az nem más, mint hogy ez Róla szól, és nem rólam. Maga miatt tette, amit tett, nem azért, mert velem baj van. Nem azért, mert nem vagyok elég jó. Ő ebben a helyzetben van most, ennyi. Édes szíve... Megértem. ...A kezdeti sokk után, és az elemi üresség és hiányérzet után a tudat felsőbb rétegeibe váltottam. Hát nagyon kell edzeni, hogy az ember ne csússzon vissza folyton a fránya anyag-tudatba. És ha a felsőbb csakrákat pörgetjük, ha a tudatunkat „feljebb” állítjuk, akkor nyugalom van, belátás, megértés. (És néha, amikor sikerül ezt elérnem, szinte félelmetes, érdekes, érthetetlen mi történik velem.) Azt is megértettem: nekem a változás jó. Már ha és amikor éppen sikerül az eseményeket teljességgel változásként és nem bármi másként felfogni. Mert engem a változás ösztönöz. Építkezésre, megújulásra, rugalmasságra, átváltozásra, egyre szebb és szebb hernyóvá vedlésre, míg végül majd előkerül a pillangó. Komfort-zónán kívül lenni egyet jelent a növekedéssel, erősödéssel, többé válással.

Time to fall in love with myself.

Time to enter a new reality-matrix.

És vannak kifejezhetetlen dolgok...

Mindenesetre most megint sikerült kiszállnom a drámámból. Ez hallatlan jó.

Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.

Szeretlek.