Eternal love&light - as all we are. Ex-Dánblog. Csakazértis Létblog.
Kétségbeesés
Párnák érnek forró homlokomhoz,
S könnyeim véletlenében elvétem magam,
Mert, jaj, a szívnek sajgó útján ki eltéved,
Örökké haldoklik, s mindenütt hontalan.
Hiába szállt egy angyal a Földre bennem,
Hiába, hogy testem minden földi zamat,
Mert mind, kit valaha szívemre vettem,
Örökké haldoklik, s mindenütt hontalan.
(2010.okt.24.)
Bennem elvetélt igazmondó juhászok,
csillagszemek, okos parasztleányok –
ősökben őrzöm titkodat, Asszony.
Örök kísértés légy,
néma jel a zajló idő jegén!
Tudva tudj, akard a jót,
tedd, amit tenned rendelt az Ég.
Legyen meg az Akarat.
Remény-lovagrend - részlet
Ha fel lehetne találni
a csók alapú nyalókát,
neked adnám a kopirájtot.
(2008. 09.)
A Sosem-volt Fiúhoz - részlet
Kimondatlan mondom most a szót,
nemének egyetlen sarja volt,
egyetlen éjszakára.
Ott ült feketén, hazugul nézett rám,
szemében égett fél-hazug máglya,
mert igaz volt akkor, és csak akkor,
de hamis lett mára,
mikor messze-messze él, szeret,
a hazug Hold Királya.
Sálamba fonva üres frázisok,
üveggé váltak komor métafázisok:
....
Semmi mást nem hagytam ott,
csak ezerszer letépett illatom,
vedd, ím, oltsa szomjad,
míg magamét tiedből olthatom.
Nem fojtja torkod koholt
jövő, csak megsimogatlak, ne félj.
De keresztünkön függünk:
te rajtam feszülsz és terajtad én.
Karodba űzött az éj,
és mit borostyánba zárt ősi lét,
aznap éjjel titkokkal
és felejtéssel gurultam eléd.
(2006. márc. 16.)
(2003.júl.)
Úton
Tollam árnyékot vet -
itt gyengébb a fény...
Beléptem bűvkörén,
és kint vagyok,
valahol máshol,
mint lenni szoktam,
nincs válasz, nincs kérdés,
minden jól van így, béke van.
(2005.11.11. Tátra, Téri-menedékház, 2100m)
Ebéd
Gőzáram simít a szobába
a tányérból - aranysárga
forró leves.
fehérek, sárgák, zöldek,
krumplik, répák.
a kelbimbó bimbajában
a rétegek között
az Isten
s nemsokára én is ott leszek
-egymásban leszünk
én és a rétegek
az ebéd emléke
rajta anyám kézjegye
- még mindig, még mindig etet.
szép sorminta
- akárha Contemporary Art volna:
a kiömlött borsból
(talán szecsuáni egész)
a tányér karéjára pettyezek.
(2005. 03. 21.)
***
Ugye eljön a bálba,
mi a könyvtárban áll?
Ó Lállalilálli drága!
Ha van még egy üres szívkamrája,
az ugye nekem dukál?
Minden Rozi úgy néz magára,
mintha moziban járna,
Ó Lállalilálli drága!
(2005.03.18.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése