Lehet-e két hét alatt egy hónapot leélni?
Nem tudom.
De ma, ahogy az elmúlt két hét emlékei között sétáltam Budapest utcáin - helyek, felvillanó színes, vidám foltok, meleg emlék-lenyomatok között - éreztem, hogy szeretem.
Igen, így, hogy nincs itt, most tudtam csak, hogy tényleg van bennem valami, ami még nem teljesen az, de valahol a legmélyén mégiscsak ez, hogy szeretem.
Tudtam, hogy jó lenne, ha itt lenne.
Tudtam, hogy jó lenne vele.
Mert jó volt.
Láttam szembejönni az utcán - de nem ő volt az.
A szerelem csak ezután jönne...
Lehet hibázni, ha valaminek "úgy kell lennie" ?
Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy az elmúlt két hétben többször voltam "úgy, ahogy köll", mint az elmúlt évben összesen.
Tegnap este is, a rugalmas IKEA karosszékben ülve, ahogy behunytam a szemem, a szívemet "kiengedtem", a zenét pedig be, úgy éreztem, "na most aztán úgy vagyok, ahogy köll".
Viszlát.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése