I understood that it is only and only me who causes suffering for myself. I know that suffering comes from not accepting: it IS that it IS. Suffering comes from desiring.
Although The Secret and Abraham-Hicks say that desiring is my job here. Because my desires lead me on the road.
So how can theese come together?
Anyway I understood more about myself. And that is the point. I realized today that being in my mind only is a prison. So I can advice you to get out of your mind. Because mind only can not give you answers. If we get out of our minds than we are more open to our hearts and to the rest of the world, to intuition and all kind of help that comes from within and from outside... I realized also for the maniest times in my life that we can only see that which we already know. So if I see someone behaving not the way it would be good for that soul, it is because I do not behave the way that is good for my soul. To put another way: what I think to see in someone else - and I might blame that one for that behaviour - it is exactly me. Part of me. Because if it wouldn't be familiar from inside than I wouldn't see it. So it is just that I have to open my eyes and search for the same inside. See it is not that I doo exactly the same like that other person, but somewhere in my personality and behaviour there's the exact same pattern. So what I learned today from a generous soul who loves me so much that he gives me the hardest time so that I can learn and move on from old patterns, and I can see what I wouldn't see whitout him, is that I am only one step away from not causing suffering to myself... ...just like he is.
So here is the big healing. And I had to get out of my mind to be able to see that truth.
So my other precious friend Atheosz is really right when saying: solution comes not from the middle way of two extremes but from changing the perspective and than you get a higher wiewpoint. So that you can truly see the two extremes and that the solution is not both of them neither in the middle of them but the synthesis of the former truths.
So I got a higher wiewpoint. And now I know that I can choose to not to see another person as someone doing stupid or senseless things.
But I do see that person as a human being who is in deep pain and suffering. Because that is why that person can not respond to my love action with a love reaction. And I feel deepest compassion. And I send healing to that person. Although that soul's choice is to not dance with me anymore. And I truly see that any other soul is free to choose like that. And I know that it does not take away anything from me. That it is not about me but about that soul and that soul's jurney of choice.
And I see that I am not less loveable than before or less good than before.
And my prayer is:
I love you. I am sorry. Please frogive me. Thank you.
I love you and I see you as that magnificence that you are. I am sorry for causing suffering and pain with my behaviour, for causing this unpleasant situation. Please forgive me for creating you in my experinece the way you seem to be now. Thank you for forginving me and in that accepting me as I am and releasing all anger and pain that I created in you in this situation. And thank you for giving me opportunity to heal what needs to be healed. Thank you for expanding my horizons.
NAMASTE.
May you find and hold joy and peace in your life. May you be free from suffering.
May we all look in the mirror and see all others reflecting back.
Lélekbúvár-blog.
Szigorúan politikamentes.
Feltáró, érzékenyítő.
Változatos.
Néha, kicsit gyakorlatias.
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek./ I can tell it to no one, so I tell it to everyone.
Lábunk alatt tükröződő fényreklámok hátterébe hajított cigarettacsikkek mesélnek a mákról és tegnapokról, és villamosokon zötykölődő életekről – semmitmondó mondatokban kívánom – széked alatt kigyúló fények, kósza lézerárnyak arcodon. Nemismerés.
Bennem elvetélt igazmondó juhászok, csillagszemek, okos parasztleányok – ősökben őrzöm titkodat, Asszony. Örök kísértés légy, néma jel a zajló idő jegén! Tudva tudj, akard a jót, tedd, amit tenned rendelt az Ég. Legyen meg az Akarat.
Remény-lovagrend - részlet
Ha fel lehetne találni
a csók alapú nyalókát,
neked adnám a kopirájtot.
(2008. 09.)
A Sosem-volt Fiúhoz - részlet
Úgy szólnék hozzád, csendes, lázadó, testes-ízű szókkal, mint éjszakához szokás beszélni, és megkötöznélek mák ízű csókkal, s mint méla förgeteg zaját teríti, úgy terítném vérem szövetére szövetségünk, s elengedés volna mind, vagy rabság, de égi.
Kimondatlan mondom most a szót, nemének egyetlen sarja volt, egyetlen éjszakára. Ott ült feketén, hazugul nézett rám, szemében égett fél-hazug máglya, mert igaz volt akkor, és csak akkor, de hamis lett mára, mikor messze-messze él, szeret, a hazug Hold Királya.
Sálamba fonva üres frázisok, üveggé váltak komor métafázisok:
....
Lembarfeó, az öltönyös oroszlán
/Részletek előkészületben lévő kötetemből/
Jó lehet oroszlánnak lenni, mert az oroszlánt nem eszi meg senki. Ő néha másokból vacsorál, de tudjátok, ez már csak hagyomány. Ám élt egy oroszlán egyszer régen, ki különc volt a maga nemében. Király volt ő az állatok között, bár pompás brokátruhába sohasem öltözött, csak egyszerű öltönyt vett fel egyszer, mikor eljött a hűs december - mert biz, ő olyan égtájon lakott, hol a tél is csak enyhének hatott - s emígyen öltönyt öltve barátunk, ki a szavannára egyszercsak ráunt, lemondott szépen a trónról, s vegetáriánus lett, eltérve a régi koszttól, s elutazott a messzi Nagyvárosba, és láss csodát: felcsapott gitárosnak. Nehogy azt higgyétek, könnyű volt az út odáig, ...
"A nagyszerű Lembarfeó - mert így hívták - gitárján hozza el ma este a szavannát! " ....
...gitárja mégis úgy dalolt, akár a szél, mikor a szavanna füvéhez beszél, mikor kis oroszlán sörényét simítja, mikor nyáron a forróságot csitítja, és ott csendült benne a folyó hangja, s még az is hallatszott, ahogy lép a hangya. És mikor kérdezték, mindezt hogy csinálja, büszkén vigyorogva bökött mellkasára, s csak annyit mondott: Lembarrrrrfeó!
Karodba űzött az éj, és mint borostyánba zárt ősi lét, aznap éjjel titkokkal és emlékekkel gurultam eléd.
Semmi mást nem hagytam ott, csak ezerszer letépett illatom, vedd, ím, oltsa szomjad, míg magamét tiedből olthatom.
Nem fojtja torkod koholt jövő, csak megsimogatlak, ne félj. De keresztünkön függünk: te rajtam feszülsz és terajtad én.
Karodba űzött az éj, és mit borostyánba zárt ősi lét, aznap éjjel titkokkal és felejtéssel gurultam eléd.
(2006. márc. 16.)
Kung-fu-vers
Erdők árnyán, sárkány szárnyán szállva élni, sose félni, tanulni a Létezőtől: a virágtól, a mezőtől; és tanulni önmagamat, felfedezni benn a Tavat, visszamenni a Forrásig: élve élni - csak ez számít.
(2003.júl.)
Úton
Minden lépésünk alá sziklát teremtett az Isten, s minden nehéz lépéshez kapaszkodót. Mikor kezem alá simultak a szirtek, hogy a meredélyen magam fölé emeljenek, mintha bennük is elfelejtett ezer esztendő lélegzett volna lüktetve, s mintha pórusaikon át óriás-szívek ragyogtak volna tenyerembe, akár a Hold a Tátrára azon a sötét, ezüst-szeles estén. Ködös sziluettekről gurult rám oly erő és oly hatalom, mely végtelenné gyűrte szíveme itt fent a világ felett. Idefent szívünk egéig ér a csend, bennem sohasem volt ilyen, ilyen töltött, teljes, üres, arctalan ezerarcú hallgatás. Tanulhatok. Idefenn én is ezerszer kisebb és ezerszer nagyobb vagyok; teljes a mindig-magány, és üressé szűrt a szél s a tél, s már nem létezett semmi sem és minden létezett; a Holdnak tükre volt a szikla, közrefogott a társak türelmes szeme, ezüst lépcsőkön vezettek a vadon elől menedékbe, és beléptem a petróleumlámpa-fénybe.
Tollam árnyékot vet - itt gyengébb a fény... Beléptem bűvkörén, és kint vagyok, valahol máshol, mint lenni szoktam, nincs válasz, nincs kérdés, minden jól van így, béke van.
(2005.11.11. Tátra, Téri-menedékház, 2100m)
Ebéd
Gőzáram simít a szobába a tányérból - aranysárga forró leves. fehérek, sárgák, zöldek, krumplik, répák. a kelbimbó bimbajában a rétegek között az Isten s nemsokára én is ott leszek -egymásban leszünk én és a rétegek az ebéd emléke rajta anyám kézjegye - még mindig, még mindig etet.
szép sorminta - akárha Contemporary Art volna: a kiömlött borsból (talán szecsuáni egész) a tányér karéjára pettyezek.
(2005. 03. 21.)
Részletek a Dé-versek ciklusból
X. Egyetlen csillag világított. Gondoltam, felveszem a saját tempómat. A fák utánameredtek. Karmaik utánam nyúltak. Lágy zizegéssel szökellt a tavasz a tavaly lehullott leveleken. Kicsit megijedtem. Mert a tavasz bátorította a fák karmait. S a nyár is mintha fogát villantotta volna - csak épp egy pillanatig, egy kis időmorzsa volt csupán, hogy csak szemem sarkából érzékeltem, de mire felkaptam a fejemet, már rögtön másutt termett! Feltolult az idő. Sivár zuhatagként lőtt ki a jelenből a jövő felé. Nem gondolt semmire. Pattogott egy ideg a csuklóján, arra figyelt. Az sem érdekelte, hogy én kire gondolok. Azért én mégis csak rá gondoltam. Pedig nem vagyok konok.
XI-XII. (két Weöres-motívumra)
Tegnap még a garnélarák fülembe mászott. Ma már csak úgy magától viszket a fülem. Leegyszerűsödtem. Vonatok robognak a vonalakon a tenyeremben. Pacsirtafütty illatú, ha néz a fiú. Neki adnám a világot, ha csókot borítana ránk az Isten és egymásbalényegülnénk, mint mézben a méhek sok apró ereje.
***
Ugye eljön a bálba, mi a könyvtárban áll? Ó Lállalilálli drága! Ha van még egy üres szívkamrája, az ugye nekem dukál? Minden Rozi úgy néz magára, mintha moziban járna, Ó Lállalilálli drága!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése