Uj idoszamitas

Nincs ekezetem. Stop.
Londonba koltoztem. Stop.
Szar az ido es jo a kaja. Stop.
Fenzkepezogepem sincs. Stop.
Kedvesek az emberek - meg mindig. Stop.
Vannak a kertekben rokak es mokusok. Stop.
Hianyoztok. Stop.
Szeretlek.
Stop.

Ui.: Azert jottem ide, hogy kinyissam magam. Stop.

Nemigaz

Na ez az, amiről két bejegyzéssel korábban szóltam.
Ez az, ami NemIgazEgyszerűenNem
HiszemElAzIstenitneki.

(A photo booth nemjól fényképez. Élőben szebb ez a naiv festészeti remekmű. A fotógépem meg már otthon pihen...)

_______________


Remélem, a gondolkodás érája véget ért...



Köszönöm, hogy megoszthatom.

Viszlát.

Szeretlek.

Bandi-Tünde Kollaboráció / Test Merde

all pics by András Iby
2011. Jan.
Amazing job. Köszönöm ezúton is. Thank you.
Cheers for the new life.

The WTF Series

(munkábamenet vasárnap ➔ )














UNATKOZÓ

NÁRCISZTIKUS

(Körbefotóztam az új hajam. A Béla csinálta. Annyira jófej. Meg ügyes. És szegénynek aszontam, túl rövid lett. Mondta, hogy neki is mindig túl rövid, amikor levágják hirtelen. De csak sokkos volt a hajam, az istenadta. Azt se tudta, hol van. De mondtam neki, hogy tuti jó lesz pár nap, egy hét múlva, mert hosszútávon ő a legjobb. Erre mondta, hogy édes vagyok. Naja.)

És ezt a sztájlt úgy neveztem el, hogy Wattafuck. Magyarul Kabbef_szomséró. Néznek is a pasik.
Jó lesz így Costumer Service-esnek lenni a Heathrow-n. Legalább majd nem mernek kötekedni, ha azt mondom, hogy balra, vagy azt, hogy nem viheti fel a gépre a bambiját.

És a WTF-ról az jut eszembe, hogy Open bekaphatja. Kurvára.

Meg mindenki más is, akinek nem vagyok t ö k é l e t e s
úgyahogyvagyok.

Valaki vegyen má'feleségül. (Majd. Két-három-négyöt év múlva.)

Mer' ez nemigaz.
Majd lerajzolom, mi az, ami nemigaz.

Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.

Szeretlek.
Tényleg.




Megjegyzés: vicces dolog; miután megírtam ezt a bejegyzést le kellett rohannom a körúthoz átadni egy könyvet egy vaterás vevőmnek, hát az első dolog, ami történt, ahogy kitettem a lábam a Király utcába, hogy egy extrémcsávó aszongya nekem, "Ne haragudj...nincs véletlenül egy felelsleges telefonszámod, amit megadhatnál nekem? " Röhögök, és suhanok tovább. "...pedig elmenteném........"- kiáltja még utánam.

48-6=?

A mai nyerőszámok:
173
48
6

(cm)
(kg)
(nap)

Amiből a lényeg az, hogy
48-6=42

48(kgneeeeeeevoltarekciómmikormegláttam) - 6 (napmúlvaelköltözömLondonbabringástul)= 42 (amicsaknegyvenkettőönmagában)

42. Jeee. Heil D.A.! Heil Útilkalauz! Heil Stopposok.

Köszönöm, hogy megoszthattam a SORSolás eredményeit.

Viszlát.

Szeretlek.

egy kis lírai magyar keserves avagy majd mi megmutatjuk, hogyan búsul a magyar

Magyarország

hajlott hátú emberek ballgnak
megtört országok szívein
és felettük falakon felejtett fakeresztek őrködnek csupán
Magyarország

hitehagyott hívők térdepelnek
a sugárkezelt templomfalak között
és sehol sincs isten mert elfelejtették örökre s igazán
Magyarország

betonrengetegben elvesző tinédzserek
csonka családok
sebekből vérző lelkek, és felettük nem őrködik senki
Magyarország

savaseső-marta templomkupolák
árvizekkel vezeklő kertek
s hajlott hátú emberek homlokára írva az egy igazság
Magyarország.

L.

Lembarfeó előkészületben.
Igazi kúl lesz.
Majd ha letisztultabb lesz.

Kúl.

Köszönöm, hogy megoszthatom.
Viszlát.
Szeretlek.

: (

disappeared somewhere under my very f-ingly annoyingly heavy heart

this heart I have is too big for me
so
thanks for sharing
and please do share

I love you.

ecset nélkül

Painting without a brush, making music without tools, loving without self-love, trusting without self-trust... (?)

Szóval ilyesmiket festek ecset nélkül.

Miért

Just why
isthishappeningtome?

OR

Why
do I create this shit?

Miértmiértmiértmiért?

Miért van ez folyton, újra és újra,
hogy valahogy mindig olyan emberekkel hoz össze a sors, akiknek valami más kell, mint ami én vagyok?
Gimis koromban mondogatták, hogy csináltassam meg a fogsoromat, mert gázul néz ki. Megcsináltattam. Egyenes. Erre most úgy tűnik, az a korszellem, hogy a mai hímneműek bírják a tökéletlen fogsorokat. A nyáriszüneteket, a kuszaságot. Vagy csakis én találkozom ilyenekkel, mióta megcsináltattam? Persze, kusza fogsorral is volt, aki szeretett. De ő is kíváncsi volt más puncikra...
Miért van ez, hogy az egyik velem van, de közben se a bőrszínemet nem kedveli, se az állkapcsom formáját - és ki tudja, még mi mindent nem.
A másik a szeplős lányokat kedveli - és nekem mondja, nekem, akinek nincsenek szeplőim. Hogy a két szexepil közül, ami neki vonzó, nekem csak az egyik van. Igen, félig tele a pohár, vagy félig üres??? És mikor változtatta volna meg a nézőpontját félig teliből félig üressé?
Ha hosszú hajam van, akkor a rövid hajú lányokat kedvelik. Ha rövid hajam van, akkor a hosszúhajúakat. Ha nőies-szexi-hipercsinos vagyok, az nem kell, ha sportos vagyok, akkor az nem. Ha feltűnő fülbevalót hordok, az a baj, ha nem, akkor az.

Hol tart a világ?
Mi a fene van velünk?
Miért fontosak ennyire a külsőségek?

Miért vonzok be ilyen hímneműeket?

Miért van ez, hogy éppen az sose pont jó, amilyen pont vagyok?


Csak ha magamból indulok ki: tudom, hogy mi az, ami, ha megvan egy pasiban, akkor az nekem nem bejövős - ez csak két-három dolog. Azon kívül meg tökmindegy. Mindegy, hogy szeplős vagy nem, szőke vagy barna, kék szemű vagy zöld, bringás futár vagy mérnök, világutazó vagy kecsketenyésztő. Így aztán, ha látom, hogy az a bizonyos pár dolog megvan a pasiban, akkor, még mielőtt bárki sérületne, fel-is-út - le-is-út. De nem jövök össze valakivel, majd kezdem el mondogatni neki, hogy nem tetszik ez vagy az, vagy hogy egyébként nekem az ilyen-és-ilyen pasik jönnek be. Még ha így is volna (de sosincs így), akkor sem mondanám. Ez magánügy. Nem beszélve arról, hogyha egy vörös szőrű macskát akarok a lakásomban látni, akkor mi az istennyilának vennék meg egy feketét?
Komolyan mondom, én nem értem a hímneműeket! Vagyis nagyrészt már értem őket, de hogy miért ilyenekkel hoz össze a sors??

Én sose leszek szeplős, nem lesz nyári szünet a fogaim között, most már újra összekuszálódni se fognak, nem fogok nem-biciklizni, nem lesz más az állkapcsom formája, nem lesz más a szemem színe...
És mindig túl későn derülnek ki ezek a dolgok.
Hogy én egy szürke házi macska vagyok, de aki megvett, az valójában mindig is vöröset akart.
Hát hogy van joga ehhez bárkinek?? Hogy egy szürke házimacskát azért hibáztasson, mert az nem vörös perzsa??? Hogy??!!

Biztos velem van a baj, biztos az én hitrendszeremben vagy hozzáállásomban van a hiba... Hogy például én nem fogadom el magam úgy, ahogy vagyok, és lehetőleg szeretnék mindenki elvárásainak megfelelni, úgy simulni, hajlani, ahogy a szél fúj, a legkevesebb ellenállás felé, a legrugalmasabban, de nem lehet.
Biztos valójában én hibáztatom magam azért, hogy szürke házimacska vagyok és nem vörös, és emiatt vonzom be az ilyeneket...
Vagy nem tudom.


Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.

Szeretlek.

Abszolútli

Vasárnap 06:41

Dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,
dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead,dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead, dead.

Dead.

Szeretet, nyelv

"THE only pursuit that brings happiness.. the only activity in life worth doing...is LOVING!!! When life does not work for us is when we lose touch with who we really are which is pure unconditional love. So how much loving will we be doing this day? It always, always starts with us!" /Nick Ralls, my friend from London/

Ez a fenti a mai (és midennapi) fontos üzenet...
"Az egyetlen időtöltés, ami boldogságot hoz.. az egyetlen tevékenység az életben, amit érdemes csinálni...az a SZERETÉS!!! Ha az élet nem működk számunkra az azért van, mert elvesztettük az érintkezést azzal, akik valójában vagyunk, ami nem más mint tiszta, feltétlen szeretet. Szóval mennyi "szeretést fogunk csinálni" a mai napon? Ez mindig, mindig önmagunkkal kezdődik!"

A magyartalanság szándékos. Sokszor lefordíthatatlan az angol nyelv magyarra, mert az angol túl egyenes, és magyarul már változik a jelentésárnyalat, ha magyarosan akarom mondani....hmm, pont ebből vizsgáztam tegnap. Humboldt, a tizenkilencedik század első évtizedeiben tevékenykedő filozófus, nyelvész, aki egyébként politikus is volt, nagy hatást gyakorolt arra a filozófiai ágra, amit úgy hívnak, nyelvfilozófia. Nos, ő körülbelül harminc amerikai bennszülött nyelv nyelvtanát dolgozta ki elsőként...szóval, mondhatni, tudhat egyet-s-mást a nyelvekről általában. Szóval ő mondta azt, hogy egy adott nép nyelve azonos az adott nép népszellemével. Hát, ha nem is ennyire erős a dolog, de mindenképpen: a nyelv meghatározza a gondolkodást. És az egyes nyelvek meghatározott kognitív lehetőségeket hordoznak magukban, így tehát egy adott világnézetből (ami ugye behuzalozódott az agyunkba) szinte lehetetlen kilépni - illetve csak akkor lehet, ha nyelvet váltunk, vagyis "egy másik nyelv világába lépünk át". Na most ezt lehet csinálni egyébként egy adott nyelven belül is, szerintem, és tényleg igaz az, hogyha az ember például tudatosan használja azt a kis szócskát, hogy "de", egész sok dolog megváltozik a tudatában.
(Ezt egy éve gyakorlom...egyetlen szó használati módjának a megújítása kihat az egész tudatra... Hogy értük, miről van szó konkrétan: üdvös figyelni arra, hogy mikor használom a "de" szócskát, hiszen az ellentétet és kizárást foglal magában - vagyis igen tipikus szava a dualisztikus világképünknek, ahol van jó meg rossz. Ám ez csak egy kis emberi perspektíva következménye, hogy nekünk van jó meg rossz. Ha nem ítélkezünk, akkor nem mondhatjuk semmire sem, hogy jó vagy, rossz, mert a dolgok csak vannak. Így aztán számos esetben sokkal, de sokkal üdvösebb azt mondani, hogy "és" - "de" helyett. Mert az "és" összekötés. A "de" szétválasztás, szeparálás, ellentét. Mit akarok tapasztalni a világomban? Ellentétet, vagy kapcsolódást? - Amit választok, azt a szócskát fogom többet ahsználni. Megfigyeltem, hogy majdnem midenn eseten, amikor azt hsználnám, hogy "de", teljesen értelmesen használható helyette az, hogy "és". Nyelvtanilag, szerepüket tekintve, ugyanolyanok: mellérendelő mondatokat alkotnak! Ez nagyon fontos. Hogy két tagmondatban lévő két állítás, amit alapvetően ellentétesnek gondolna az ember, ha a "de" szócskát használná, hirtelen megszűnik ellentmondani egymásnak, ha helyette az "és"-t használja: az egész világ hirtelen megváltozik. Ami addig szeparálás és ellentmondás volt az ember agyában, így a világában is, az hirtelen mellérendeléssé válik, egymás mellett létezővé, összekötötté. Megszűnik a szétválasztás, emgszűnik az ellentét - és a dolgok "csak vannak", nincs egyik nézőpont, meg másik nézőpont, nincs szembehelyezés, csak szemlélés van. Ezáltal nincs "egyik jobb, mésik rosszabb", hanem egymás melletti egyenlő értékü dolgok, gondolatok vannak. Így aztán, az ember oda lyukad ki egy idő után, hogy a "de" szcskát csakis akkor használja, ha tényleg, valóban úgy érzi, hogy szükség van rá. Csak akkor, amikor tényleg ilyen fontos módon ellentétes dolgokra akarja felhívni a figyelmet. És a rákfenéje a dolognak az, hogy írásban egész könnyű erre odafigyelni, de beszédben, főleg az anyanyelven való beszédben, ami mindenestül beleégette magát az ember agyába....elég nehéz....)
Így tehát egy adott nyelven belül megtanulni egy új nyelvet beszélni évekbe telhet (akárcsak egy másik nemzet nyelvének megtanulása), és "olyan" nyelvi környezetre lenne szükség hozzá. Amit ugye meg lehet tenni, ha az ember a saját anyanyelvétől különböző nyelvet akarván tanulni elmegy külföldre. De ha a saját anyanyelvén belül akar egy másik nyelvet megtanulni - hát akkor már nehezebben kivitelezhető ugyanez. - Ekkor érdemes megválogatni a barátainkat....Olyan társaságot választva, ahol olyan nyelven beszélnek, amit az ember meg szeretne tanulni. Nem részletezem, hogy az én esetemben a magyar nyelvvel mennyire nehéz ez.
Többek között ez az egyik motivációm, hogy Londonba menjek, mert tudom, hogy ott vannak azok a barátaim, akik az idő túlnyomóan nagyrészében azt a nyelvet beszélik, amit meg szeretnék tanulni - no nem az angolra gondolok. Hanem az NLP-vel átitatott köznyelvre, amely pozitívan befolyásolja az ember gondolkodásást, így a közérzetét, a "jól-érzését", így pedig az életét is általában.

__________________________

Más.
Ma reggel (dél körül) arra ébredtem, hogy egy pasi a szomszéd szobában elment, hangosan.
Ezután, még az ágyban azon kezdtem gondolkodni, hozzak-e erről ítéletet: ez oké, vagy nemoké. Reflexből "úgy éreztem" volna, (vagyis azt a gondolati bélyeget sütöttem volna rá,) hogy nemoké. Mert kényelmetlenül éreztem magam attól, hogy ... (a további rész már rögtön ítélkezés volna).
De aztán oda lyukadtam ki, hogy mi lenne, ha nem ítélkeznék egyáltalán, és nem kapcsolnék ehhez semmiféle érzelmeket, gondolatokat, emlékeket - amik újabb "rosszul érzem magam"-ra adnának okot. Mi lenne, ha egyszerűen sehogysem reagálnék erre magamban? Hát elég nehéz volt nem kommentálni a dolgot magamban... És végül sikerült.

__________________________

Mindezek mellett, mindezeken átszűrődve, mindezeket átszőve ott az a fájdalom, hogy valami halott bennem...
Próbálom élni az életem.
Próbálom élni a gondolati életem.
Végre a vizsgaidőszak terhe leesett a vállamról, így már amjd többet járhatok el itthonról, öbbet lehetek azokkal a barátaimmal, akik épp ráérnek és többet foglalkozhatok a készülő könyveimmel, és azokkal a dolgokkal, amiket igazán szeretek - legalábbis egy darabig....egy elég rövidke ideig.

Mindezeket úgy, hogy valami fáj, valami meg van halva bennem, igyekszem nem rá figyelni, de ettől még nem lesz sokkal jobb...
Remélem, a pszichológus segít majd.

Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.
Szeretlek.

Thoughts on The Love Police

Reggel 9:50, és már bringáztam, és már álltam sorban háromnegyed órát, és már vissza is jöttem a suliból, és még tanulnom kell a délutáni vizsgámra,
de ehelyett azon jár az agyam tulajdonképp már tegnap este óta, hogy mi is van ezzel a Love Police-szal?

Sweetheart,
I Love the stuff you think and do. It's nice to wake people up. Not mentioning if you feel that this is your 'call'.
But "resistance is useless" as they say. (I love Star Wars too, yes.)
And, indeed, if you resist something you give energy to it, you make it more real, you help it to manifest. And you can't win a war with fighting back. Just remember Gandhi.
We could've learned so far that the same attitude can't solve the problem caused by the same attitude.
Dude, I really appreciate what you're doing. And I think the real revolution begins on a personal level. If you push it too hard - not gonna happen. See, what I mean is that in those who started anyway to wake up you'll strengthen the thing, they'll probably go with you, it's gonna be familiar to them - and to see something familiar is a great joy - as Aristotele said. But those who choose to sleep: it is their choice. Let them be. But true: we have to give the opportunity. 'cos maybe there are people who are not sleeping out of their choice, they do so, out of the lack of information. So I do not deny that there is place for what you do. I'm questioning the way - you could actually be working for the government as well... Don't take it personally, please. Just do what you say: think for yourself.
It is fun - for you and for all those who think the same, feel the same. But we can't and we do not have to make everybody think and feel the same. Instead we can embrace. Because there is absolutely nothing to fix, and there is much to embrace, darling.
And see you're doing good: I am also thinking for myself. Because of what you do! The things you're saying are abso-f-in-lutely good. They actually help me to see things very different from what you're talking about very differently. (Not gonna talk about them right now.)
Yea, maybe there must be someone doing this, and if you feel that this is your call as I said earlier, so keep on!

So I'm just asking myself here: does it matter if you "resist" and "revolt" loudly, in an active way or if you do the same silently, for yourself, peacefully, non-resistingly through your writing, books, living or making seminars - like f.e. Menis Yousry (google him, he's awesome).
And of course it is good to act, to really do something for what you consider worthy. I like that. It is much-much better than just sit at home...
But maybe it is even better to just love, and just enjoy life and sunshine... it's not like not taking responsibility... it's more like creating in your part of the world exactly that which you're fighting for... by the way in my opinion to fight for something is more uplifting than to fight against, and even better to not fight at all....

Also was wondering why is it that in your videos only men are speaking and acting? Is it because of the nature of man and woman? Like because the male-energy is the active energy and the female-energy is the passive, the accepting kind of energy? Is it because a women would care about that the person next to her feels good no matter what corporations do rather than go to the street and wake people up? I'm not saying that the one way is better or worse than the other. I'm just thinking for myself....And wondering if you ever thougth about these questions for yourself. Wouldn't the Earth be a more peaceful place if we followed the "woman-way" of handling things? Just care about the very next people to us? (I'm just asking. And I'm not at all talking about the woman most women are these days, including myself. I'm talking about the highest vision of female-energy...)
And also: is it worth at all to ask questions before acting? Most gurus and teachers say: no. So my respect is yours, pal.

I love you.
I really do.

Thanks for sharing.

Peace.

És egyébként

- mindenek alatt és mindenek dacára

I'm a little subtraction sign between two numbers.
I'm connecting but not connected.

:(

Pedig nem szeretek negatív lenni. Igyekszem mindig a napfényes oldalt nézni, akkor is ha húz a sötétség... És nem szeretek szmájlikat tenni ide a blogba, pláne szomorú szmájlit, de most ez van.
Csodálkozom is, hogy létezhetnek olyan emberek, akik elfogadnak engem, ahogy vagyok, sőt érdekli őket, mi van velem...nem is értem... valószínűleg ez azért van, mert nem szeretem és nem értékelem magam...
(Minden párhuzamosan létezik az elmében...)
És inkább ez jöjjön ki, mint a mentő, nem igaz?

Köszönöm, hogy megoszthattam.
Végtelen hálám, hogy olvasol, kedves Olvasó. Sajnálom, ha néha nem hoz hasznot a kooperációnk (az én írásom és a Te olvasásod).
Devégtelenül hálás vagyok, ha mégis itt vagy...szívem legmélyéről.

Viszlát.

Szeretlek.

So here I am...

Nézem ezt a videót, és azon gondolkodom,
hogy ugyanaz-e a filmben szereplő villogó izgőmozgó játékbigyó,
mint a kapcsolat számomra?



Hogy én magam tettem-e egy ilyen egó-definiáló, ámde hamis dologgá a kapcsolat szükségességét?
Ahogy a filmben mondják: Buddha vagy Jézus meghalt volna egy ilyen mütyűrért; enélkül a mütyűr nélkül lehetetlen boldognak lenni! Nagy mosolyt csalt az arcomra.
És a jelenlegi állapotom oka jutott eszembe...Hogy lehetséges volna, hogy csakis azért szenvedek, mert valahol nagyon mélyen, olyan mélyen, amit eddig esélyem sem volt elérni, eldöntöttem a tudatom egy eldogott részében, hogy nekem kötődnöm kell és ha nincs hová kötődnöm, akkor az rossz, és akkor nem lehetek boldog?
Nem beszélve arról, hogy ez sosem igaz.
Egyrészt szerethetem magam - mindig, végüli én vagyok az, aki sohasem fog elhagyni. Másrészt mindig van hová, van kihez kötődni - talán nem romantikus módon - de barátok, rokonok mindig vannak - emberek, akiket lehet szeretni, akikkel lehet kapcsolódni, mindig vannak.
Csakhogy eddig hiába oldottam fel bármit, hiába voltam képes a Csendben időzni gondolatok és így gondok nélkül, az egóm egy része a tudatalattim behuzalozódásából definiálja magát. Még gyerekkoromból.
Ahhoz, hogy ezt áthuzalozzam, nagyon kell majd koncentrálni és sokáig....

Szóval, hogyha valóban így van, hogy a kapcsolódás az egóm gumicsontja, akkor semmiben sem más, mint az összes dolog, amit reklámoznak, amit a boltokban meg lehet venni, amikről elhitetik velünk, hogy szükségesek a boldogságunkhoz, teljességünkhöz, a szépségünköz, a sikerünkhöz... - a smink, az újabb és újabb divat, telefon, tévé, hogy vásárolj, vásárolj, vásárolj; vedd meg azt is, hogy csak akkor vagy szép, ha úgy nézel ki, mint az újságborítókon a fotómodellek, csak akkor, ha tökéletes a fogsorod, hibátlan az alakod, a bőröd, egy bizonyos méretnél nem nagyobb és nem kisebb a melled - és ha ezt midnd "megvetted", akkor elkezdheted eladni magad. Elkezdhetsz egy hamis elégedettséget érezni, ha egyáltalán sikerül.
Lehetsz elégedett a pénzeddel, a munkáddal, minden külsődleges dologgal próbálod boldoggá tenni magad - én a kapcsolódással. Egyetlen különbség, hogy én kreáltam magamnak ezt a hitet, nem mások. (Lehet, hogy életeken keresztül kreáltam ezt magamnak.....ha van több élet.....
Az egy dolog, hogy kötődni és kapcsolódni emberi szükséglet - így vagyunk összerakva. A szeretetre annyira szükségünk van, hogy ezzel működünk, ez az üzemanyagunk, és ez a répa, ami után inunk szakadtáig futunk.
Csakhogy
ahogy a film ráébresztett: tökéletesen boldog lehetsz azáltal, hogy "egy mosolyt teszel az arcodra", ahogy az angol mondja, és élvezed azt, hogy friss levegőt szívsz. Vagy önmagában azt, hogy lélegzel.
És minden külső dolog nélkül, minden hit, fokozat, dolog, eredmény nélkül

tökéletesen boldog lehetsz. Tökéletes, gyönyörű, csodálatos emberi lény vagy.
Bizony.

És ha minden napomat így élném - ezekkel a gondolatokkal a fejemben?
Ha minden, de minden sokk, kellemetlen élmény, frusztrációra okot adó dolog ellenére
mindig olyan "középpontosan" nyugodt tudnék maradni, mint az a férfi a filmben? Ha nem panaszkodnék, nem szörnyülködnék és nem idegeskednék azon, hogy honnan lesz pénzem, ha most még arra se lenne, hogy BKV jegyet vegyek (szerencsére van bringám), és hogy két szem paradicsom és egy kicsi cukkini négyszáz forintba kerül, ami beláthatatlan ideig a mozgósítható készpénzem egyötöde, és hogy már megint darázsfészekbe nyúltam, és allergiás vagyok a csípésre. Ez volt: "UgyenemdarázsfészekUgyenemdarázsfészekUgyenemdarázsfészekUgyenemdarázsfészek? Megpróbálom, megnézem, nézem, nézegetem, talán bedugom a fejem, ja, hogy már mielőtt ezt eldönöttem volna, már rég nyakig benne vagyok..." Hát persze, hogy trauma. Persze, hogy fáj, éget, nem kapok levegőt -
de mi lenne, ha középpontosan nyugodt maradnék, mint az az ember a filmben?
Bár képes lennék rá.
De nem-nem-nem. Ne az én akaratom legyen meg....
Nem akarok már se jobb lenni, se tanulni, se megvilágosodni, se elengedni-tudni, se jobban szeretni.
Mondjuk mi lenne, ha azt se akarnám többé kideríteni, mivégre vagyok ezen a Földön?

Ez elég igazi "hátradőlés"... Nem-de?

__________________

Hmm... és különbözni próbálunk másoktól, a szüleinktől, attól, amit láttunk, de nem tetszett... és szebbek akarunk lenni, jobbak, tökéletesebbek - csak hogy visszajussunk oda, ahonnan kezdtük: a gyerekhez, aki termésetes volt egy darabig. ... és mind a fentieket ahelyett próbáljuk, hogy integrálnánk mindent...

Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.
Szeretlek.

Before-after◆Ilyen volt-ilyen lett

HA-HA-HA-HA. HA.
Röpke másfél - két hét leforgása alatt...lefelé a lejtőn. Röhög a vakbelem.

Köszi....

Ma

Egyébként tegnap-ma tegnap
két órát aludtam, de már félkettő és még mindig fentvagyok,
csak mert olyan gyorsan repült az idő vizuális-kreatívkodás közben. Semmi jó, semmi extra, csak kiadom magamból a mindent egy kis (itt talált) vízfesték és egy klipsz-szíj segítségével (mert ecsetem nincs, de muszáj volt pacsmagolnom, hát, gondoltam egy ecset hiánya nem állíthat meg...találtam egy klipsz-szíjat...más alkalmasabb eszközt nem...)
És voltam ma pszichológus néninél. Pontosabban klinikai szakpszichiáter. Még sose voltam "szakembernél" - ideje volt megnézetnem magam.
Jó volt.
Előtte még jól kibőgtem magam röpke háromnegyed órában, nehogy ott sírjak a "díványon"...
Szarul nézek ki.
Alig eszek rendes kaját.
Alig alszom.
És, ahogy decemberben is, a lelki traumától megint begyulladt az egyik bölcsességfogam, de nem annyira, mint múltkor, ez nem vészes.

A hiperérzékenységhez még ennyit:



De ez jobb verzió, csak nem lehet idetenni, csak így.

Ez van velem ● London

Ma kedves barátném, Euridiké megkérdezte írásban, mit fogok én Londonban csinálni... Hát jó kérdés volt...
Ezt válaszoltam:

Hát...még nemtompontosan.
Az az A terv, hogy kimegyek, ingyen lakom és hostesskedem a Heathrown - mindezt ismerősnél, befolyásos ember....és közben elmegyek modellügynökségekhez és modellkedni fogok - ez, ami itthon nem sikerül, ott nagyobb a piac, nyitottabbak az emberek és több a lehetőség. Aztán ha a modell beindul, akkor és már előtt is, a zenészkollega jön ki a feleségével, hát próbálok majd zenálni vele - nemtommilesz belőle. Közben folytatom az írást. Ha megvan elég pénzem hozzá, akkor befejzem a sulit, plusz megcsinálok egy snowboardoktatói tanfolyamot - asszem. Ez még kevéssé biztos...de kedvem van hozzá. Tehát: író-modell-énekes (+ télen snowboardoktató)

B terv akkor, ha a modellkedés nem fog menni, akkor marad a hostess+énekes+író, remélve, hogy előbb utóbb vagy az író vagy az énekes pénzt hoz a konyhára....Közben valamit mindenképp kell majd még tanulnom, ami valami biztosabb megélhetés lesz...vmi coach-képző, vagy grafika, vagy pszichológia....

jó lenne, ha a modellkedés bejönne, emrt muszáj lenne valahogy stabilizálni az anyagi helyzetemet.

Mármost itthon is maradhatnék az írás és az énekeskedés miatt, de valahogy úgy érzem, itthon ezekből nem lehet megélni, hacsak nem médialufit is csinálnak körém.....plusz, még az isittvan, hogy ha ott meg tudom csinálni, akkor itt is, vagy ha itt is, akkor ott is - de itt a modellkedés, az teljesenlehetetlen......
Szóval....

valójában teljesen tökre bizonytalan vagyok...félek egyedül menni....de végülis nincs mit veszíteni....max meghalok...de az lehet ma is vagy holnap vagy bármikor...

Ha a világ midnen pénze és ideje a rendelkezésemre állna, akkor milliomos írónő lennék, aki sokat utazik (barátokkal találkozik a világ minden táján, snowboardozik, szörfözik, vizirobizik, bulizik stb), és az utazásai inspirálják az írásait, közben sokat fotóznék és ismerkednék emberekkel, és közben kijárnék egy pszichológia-szakot meg egy szépművészeti meg egy zenesulit (fordított sorrendben), és összeraknék magamnak egy stúdiót, ahol tudok zenéket csinálni meg rajzolni, meg segítenék embereknek, ahogy tudok - remélhetőleg az írással főleg, meg a zenével meg a vizuális dolgokkal is, méghozzá így: SHARE LOVE, SHARE LIGHT, SHARE LOVE, SHARE LIGHT, SHARE LOVE, SHARE LIGHT..........És mindezt egy életszövetséges pasitárssal szeretném tenni, aki mindegy nekem, micsinál, csak versenyképes legyen ezekkel....(csak itt teszem hozzá: nem tudom, ezt hogyan kell.....nem tudom, hogyan....)

Ehhez képest: megyek Londonba, hogy ott találjak JÓ zenészkollegát/kollegákat és JÓ zenéket írhassunk, énekelhessek, mert a zene JÓ, az egyik legjobb dolog a világon. Csak abban nem hiszek, hogy manapság ebben van pénz, amiből az összes többi dolgomat finanszírozni tudom, ezért a modellkedés, ami itthon nem megy.
Majd ha kell és lehet, elmegyek Koreába vagy Japánba modellnek, ott tuti zabálnának, ha itt európában nem is. Mert 27 évesen öreg vagyok ehhez. (és mostanában annyit sírok, hogy lassan kezdek ráncos is lenni meg szarul kinézni) De nagyon szeretem csinálni (voltam mostanában pár fotózáson, és maga a munka nagyon jó, imádok emberekkel lenni, kreatív légkörben, inspiratívan és kreatív, vizuális eredménnyel....szeretem ezt. és még ha a képek bénák is a végén, maga a munka akkor is élvezetes nekem!)
És majd utána a többi lépés.

Azért kezdődik hosztesszkedéssel az egész, mert anyagilag nagyon szarul állok, előbb fel kell hoznom magam, és ha midnen igaz, ez a meló biztos, meg ismerős ismerősénél van....bár már 2 hete elküldtem az önéletrajzom a nagyfőnöknek és azóta sincs semmi visszajelzés, szal

ROHADTUL bizonytalan az egész.
Mert ha ez nincs, akkor nagy gázban leszek....de majd megoldom valahogy....

Valahol úgy érzem, nincs más választásom, mint menni, el és előre...másfelől meg semmi másra nem vágyom, csak egy Életszövetségre, a többi kurvára nemszámít....


Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.
Szeretlek.
Nagyon szeretlek.
Akkor is, ha nem látszik.

Utóirat:

BOLDOG HOLDÚJÉVET MINDENKINEK!!! HAPPY NYÚL YEAR!!! Ma van. :)

Február

Holnap lesz egy hete, hogy nem szívok cigit.

Érdekes, már más az ízem... Most feltűnik, hogy a kávé is mennyire erős, sokáig tartó ízt hagy az ember szájában.

Éljen a február.

Something inspiring for me and something so sweet...reminds me of some good times....: