Miért

Just why
isthishappeningtome?

OR

Why
do I create this shit?

Miértmiértmiértmiért?

Miért van ez folyton, újra és újra,
hogy valahogy mindig olyan emberekkel hoz össze a sors, akiknek valami más kell, mint ami én vagyok?
Gimis koromban mondogatták, hogy csináltassam meg a fogsoromat, mert gázul néz ki. Megcsináltattam. Egyenes. Erre most úgy tűnik, az a korszellem, hogy a mai hímneműek bírják a tökéletlen fogsorokat. A nyáriszüneteket, a kuszaságot. Vagy csakis én találkozom ilyenekkel, mióta megcsináltattam? Persze, kusza fogsorral is volt, aki szeretett. De ő is kíváncsi volt más puncikra...
Miért van ez, hogy az egyik velem van, de közben se a bőrszínemet nem kedveli, se az állkapcsom formáját - és ki tudja, még mi mindent nem.
A másik a szeplős lányokat kedveli - és nekem mondja, nekem, akinek nincsenek szeplőim. Hogy a két szexepil közül, ami neki vonzó, nekem csak az egyik van. Igen, félig tele a pohár, vagy félig üres??? És mikor változtatta volna meg a nézőpontját félig teliből félig üressé?
Ha hosszú hajam van, akkor a rövid hajú lányokat kedvelik. Ha rövid hajam van, akkor a hosszúhajúakat. Ha nőies-szexi-hipercsinos vagyok, az nem kell, ha sportos vagyok, akkor az nem. Ha feltűnő fülbevalót hordok, az a baj, ha nem, akkor az.

Hol tart a világ?
Mi a fene van velünk?
Miért fontosak ennyire a külsőségek?

Miért vonzok be ilyen hímneműeket?

Miért van ez, hogy éppen az sose pont jó, amilyen pont vagyok?


Csak ha magamból indulok ki: tudom, hogy mi az, ami, ha megvan egy pasiban, akkor az nekem nem bejövős - ez csak két-három dolog. Azon kívül meg tökmindegy. Mindegy, hogy szeplős vagy nem, szőke vagy barna, kék szemű vagy zöld, bringás futár vagy mérnök, világutazó vagy kecsketenyésztő. Így aztán, ha látom, hogy az a bizonyos pár dolog megvan a pasiban, akkor, még mielőtt bárki sérületne, fel-is-út - le-is-út. De nem jövök össze valakivel, majd kezdem el mondogatni neki, hogy nem tetszik ez vagy az, vagy hogy egyébként nekem az ilyen-és-ilyen pasik jönnek be. Még ha így is volna (de sosincs így), akkor sem mondanám. Ez magánügy. Nem beszélve arról, hogyha egy vörös szőrű macskát akarok a lakásomban látni, akkor mi az istennyilának vennék meg egy feketét?
Komolyan mondom, én nem értem a hímneműeket! Vagyis nagyrészt már értem őket, de hogy miért ilyenekkel hoz össze a sors??

Én sose leszek szeplős, nem lesz nyári szünet a fogaim között, most már újra összekuszálódni se fognak, nem fogok nem-biciklizni, nem lesz más az állkapcsom formája, nem lesz más a szemem színe...
És mindig túl későn derülnek ki ezek a dolgok.
Hogy én egy szürke házi macska vagyok, de aki megvett, az valójában mindig is vöröset akart.
Hát hogy van joga ehhez bárkinek?? Hogy egy szürke házimacskát azért hibáztasson, mert az nem vörös perzsa??? Hogy??!!

Biztos velem van a baj, biztos az én hitrendszeremben vagy hozzáállásomban van a hiba... Hogy például én nem fogadom el magam úgy, ahogy vagyok, és lehetőleg szeretnék mindenki elvárásainak megfelelni, úgy simulni, hajlani, ahogy a szél fúj, a legkevesebb ellenállás felé, a legrugalmasabban, de nem lehet.
Biztos valójában én hibáztatom magam azért, hogy szürke házimacska vagyok és nem vörös, és emiatt vonzom be az ilyeneket...
Vagy nem tudom.


Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.

Szeretlek.