Ez a fenti a mai (és midennapi) fontos üzenet...
"Az egyetlen időtöltés, ami boldogságot hoz.. az egyetlen tevékenység az életben, amit érdemes csinálni...az a SZERETÉS!!! Ha az élet nem működk számunkra az azért van, mert elvesztettük az érintkezést azzal, akik valójában vagyunk, ami nem más mint tiszta, feltétlen szeretet. Szóval mennyi "szeretést fogunk csinálni" a mai napon? Ez mindig, mindig önmagunkkal kezdődik!"
A magyartalanság szándékos. Sokszor lefordíthatatlan az angol nyelv magyarra, mert az angol túl egyenes, és magyarul már változik a jelentésárnyalat, ha magyarosan akarom mondani....hmm, pont ebből vizsgáztam tegnap. Humboldt, a tizenkilencedik század első évtizedeiben tevékenykedő filozófus, nyelvész, aki egyébként politikus is volt, nagy hatást gyakorolt arra a filozófiai ágra, amit úgy hívnak, nyelvfilozófia. Nos, ő körülbelül harminc amerikai bennszülött nyelv nyelvtanát dolgozta ki elsőként...szóval, mondhatni, tudhat egyet-s-mást a nyelvekről általában. Szóval ő mondta azt, hogy egy adott nép nyelve azonos az adott nép népszellemével. Hát, ha nem is ennyire erős a dolog, de mindenképpen: a nyelv meghatározza a gondolkodást. És az egyes nyelvek meghatározott kognitív lehetőségeket hordoznak magukban, így tehát egy adott világnézetből (ami ugye behuzalozódott az agyunkba) szinte lehetetlen kilépni - illetve csak akkor lehet, ha nyelvet váltunk, vagyis "egy másik nyelv világába lépünk át". Na most ezt lehet csinálni egyébként egy adott nyelven belül is, szerintem, és tényleg igaz az, hogyha az ember például tudatosan használja azt a kis szócskát, hogy "de", egész sok dolog megváltozik a tudatában.
(Ezt egy éve gyakorlom...egyetlen szó használati módjának a megújítása kihat az egész tudatra... Hogy értük, miről van szó konkrétan: üdvös figyelni arra, hogy mikor használom a "de" szócskát, hiszen az ellentétet és kizárást foglal magában - vagyis igen tipikus szava a dualisztikus világképünknek, ahol van jó meg rossz. Ám ez csak egy kis emberi perspektíva következménye, hogy nekünk van jó meg rossz. Ha nem ítélkezünk, akkor nem mondhatjuk semmire sem, hogy jó vagy, rossz, mert a dolgok csak vannak. Így aztán számos esetben sokkal, de sokkal üdvösebb azt mondani, hogy "és" - "de" helyett. Mert az "és" összekötés. A "de" szétválasztás, szeparálás, ellentét. Mit akarok tapasztalni a világomban? Ellentétet, vagy kapcsolódást? - Amit választok, azt a szócskát fogom többet ahsználni. Megfigyeltem, hogy majdnem midenn eseten, amikor azt hsználnám, hogy "de", teljesen értelmesen használható helyette az, hogy "és". Nyelvtanilag, szerepüket tekintve, ugyanolyanok: mellérendelő mondatokat alkotnak! Ez nagyon fontos. Hogy két tagmondatban lévő két állítás, amit alapvetően ellentétesnek gondolna az ember, ha a "de" szócskát használná, hirtelen megszűnik ellentmondani egymásnak, ha helyette az "és"-t használja: az egész világ hirtelen megváltozik. Ami addig szeparálás és ellentmondás volt az ember agyában, így a világában is, az hirtelen mellérendeléssé válik, egymás mellett létezővé, összekötötté. Megszűnik a szétválasztás, emgszűnik az ellentét - és a dolgok "csak vannak", nincs egyik nézőpont, meg másik nézőpont, nincs szembehelyezés, csak szemlélés van. Ezáltal nincs "egyik jobb, mésik rosszabb", hanem egymás melletti egyenlő értékü dolgok, gondolatok vannak. Így aztán, az ember oda lyukad ki egy idő után, hogy a "de" szcskát csakis akkor használja, ha tényleg, valóban úgy érzi, hogy szükség van rá. Csak akkor, amikor tényleg ilyen fontos módon ellentétes dolgokra akarja felhívni a figyelmet. És a rákfenéje a dolognak az, hogy írásban egész könnyű erre odafigyelni, de beszédben, főleg az anyanyelven való beszédben, ami mindenestül beleégette magát az ember agyába....elég nehéz....)
Így tehát egy adott nyelven belül megtanulni egy új nyelvet beszélni évekbe telhet (akárcsak egy másik nemzet nyelvének megtanulása), és "olyan" nyelvi környezetre lenne szükség hozzá. Amit ugye meg lehet tenni, ha az ember a saját anyanyelvétől különböző nyelvet akarván tanulni elmegy külföldre. De ha a saját anyanyelvén belül akar egy másik nyelvet megtanulni - hát akkor már nehezebben kivitelezhető ugyanez. - Ekkor érdemes megválogatni a barátainkat....Olyan társaságot választva, ahol olyan nyelven beszélnek, amit az ember meg szeretne tanulni. Nem részletezem, hogy az én esetemben a magyar nyelvvel mennyire nehéz ez.
Többek között ez az egyik motivációm, hogy Londonba menjek, mert tudom, hogy ott vannak azok a barátaim, akik az idő túlnyomóan nagyrészében azt a nyelvet beszélik, amit meg szeretnék tanulni - no nem az angolra gondolok. Hanem az NLP-vel átitatott köznyelvre, amely pozitívan befolyásolja az ember gondolkodásást, így a közérzetét, a "jól-érzését", így pedig az életét is általában.
__________________________
Más.
Ma reggel (dél körül) arra ébredtem, hogy egy pasi a szomszéd szobában elment, hangosan.
Ezután, még az ágyban azon kezdtem gondolkodni, hozzak-e erről ítéletet: ez oké, vagy nemoké. Reflexből "úgy éreztem" volna, (vagyis azt a gondolati bélyeget sütöttem volna rá,) hogy nemoké. Mert kényelmetlenül éreztem magam attól, hogy ... (a további rész már rögtön ítélkezés volna).
De aztán oda lyukadtam ki, hogy mi lenne, ha nem ítélkeznék egyáltalán, és nem kapcsolnék ehhez semmiféle érzelmeket, gondolatokat, emlékeket - amik újabb "rosszul érzem magam"-ra adnának okot. Mi lenne, ha egyszerűen sehogysem reagálnék erre magamban? Hát elég nehéz volt nem kommentálni a dolgot magamban... És végül sikerült.
__________________________
Mindezek mellett, mindezeken átszűrődve, mindezeket átszőve ott az a fájdalom, hogy valami halott bennem...
Próbálom élni az életem.
Próbálom élni a gondolati életem.
Végre a vizsgaidőszak terhe leesett a vállamról, így már amjd többet járhatok el itthonról, öbbet lehetek azokkal a barátaimmal, akik épp ráérnek és többet foglalkozhatok a készülő könyveimmel, és azokkal a dolgokkal, amiket igazán szeretek - legalábbis egy darabig....egy elég rövidke ideig.
Mindezeket úgy, hogy valami fáj, valami meg van halva bennem, igyekszem nem rá figyelni, de ettől még nem lesz sokkal jobb...
Remélem, a pszichológus segít majd.
Köszönöm, hogy megoszthattam.
Viszlát.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése