Egyébként tegnap-ma tegnap
két órát aludtam, de már félkettő és még mindig fentvagyok,
csak mert olyan gyorsan repült az idő vizuális-kreatívkodás közben. Semmi jó, semmi extra, csak kiadom magamból a mindent egy kis (itt talált) vízfesték és egy klipsz-szíj segítségével (mert ecsetem nincs, de muszáj volt pacsmagolnom, hát, gondoltam egy ecset hiánya nem állíthat meg...találtam egy klipsz-szíjat...más alkalmasabb eszközt nem...)
És voltam ma pszichológus néninél. Pontosabban klinikai szakpszichiáter. Még sose voltam "szakembernél" - ideje volt megnézetnem magam.
Jó volt.
Előtte még jól kibőgtem magam röpke háromnegyed órában, nehogy ott sírjak a "díványon"...
Szarul nézek ki.
Alig eszek rendes kaját.
Alig alszom.
És, ahogy decemberben is, a lelki traumától megint begyulladt az egyik bölcsességfogam, de nem annyira, mint múltkor, ez nem vészes.
A hiperérzékenységhez még ennyit:
De ez jobb verzió, csak nem lehet idetenni, csak így.
1 megjegyzés:
Ahogy ezt olvastam, elöntött az egység érzése. Ismerem ezt... hangulatingadozás. egyszer szárnyalunk... egyszer belesimulunk a sötétségbe. De mint minden, ez is elmúlik. idővel
Megjegyzés küldése