Ilyen a kertünk (kilátással).
Van benne fügefa. (Második kép.) Kb egy hónap és ehetünk friss fügét a fáról.
London még mindig folyamat napsütéses...
Szóval ez az a hely, ahol először "otthon érzem magam" Londonban. Érzelmileg biztonságban. Főleg az emberek miatt, akikkel lakom itt. Nagyon kedvesek, jóarcok. (Persze az emberek, csak emberek...nem 'jók vagy rosszak'. Ilyenek is, olyanok is. Ahogy az élet. De a braziljaim nagyon bírnak engem. Ez jót tesz. Én is őket.)
Tegnap este házibuli volt.
Itt voltam én, meg a braziljaim, meg az ő kolumbiaijaik, meg egy olasz szociológus. Vicces volt.
Végighallgattattam velük a DXL Shiny Happy Mixtape-et. Táncoltunk a konyhában. Nagyon bírták. Nem gondoltam volna. Még ma is azt emlegették, hogy milyen jó DJ vagyok. Mondtam nekik, hogy csak egy mixtape volt - nem én.
Talán látszik az első képről, milyen zsúfolt ez a London.
-.... az ember előbb-utóbb mindenhez hozzászokik.
___________________
Tanulság:
egyáltalán nem az számít, hogy hol vagy, hanem az, hogy kivel(kikkel).
Sajnos az sem számít, hogy kivel szeretnél lenni.
Az számít, hogy elfogadd azt, ami adatik és vedd észre azt, ami jó.
(Nemrég olvastam: "Happiness is when you start realizing how good things really are." - És hozzáteszem: - and nothing else... ... ..., Sadness is when you focus solely on the bad things in your life... ... ... And the time comes when you really have to start focusing on solely the good. And eliminate the thing and people that cause useless drama. - Sokat tanulok a braziljaimtól. Nem abból, amit mondanak, mert nagyon egyszerűek. Hanem, ahogy élnek - mert nagyon egyszerűek. Náluk nem divat szomorkodni...)
Köszönöm, hogy megoszthattam.
Viszlát.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése