Kösz a halakat, és...

Kedves, drága, szeretett és mélyen tisztelt Olvasó!

Végre összeszedtem magam, vettem a bátorságot és a fáradságot,

új blogba kezdtem.


Sokminden egyáltalán nem olyan jó amott, mint itt, amit nagyon sajnálok - például a betűtípusok egyedi formálásának lehetőségének hiányát, meg azt, hogy nem lehet képet feltölteni egy bejegyzéshez csak úgy - ellenben lehet magas minőségű képeket feltölteni, és amikor feltöltöttem, akkor vetítésként jelenik meg az oldalamon.
Szóval mindig mindennek van jó és rossz oldala.

Miért kezdtem újat?
Kedves Olvasó, ismered a történetemet, tudod, hogy most nagy változás történt, történik az életemben. No meg, prózaibb oka is van: ketté fogom választani a személyes és a szakmai blog részeket. Lesz egy on-line portfólióm - sokan csinálják ezt manapság. És lesz egy másik blog, egy tiszta lap....
Ezt már akkor meg kellett volna tennem, amikor idejöttem Londonba, de akkor még az az iciri-piciri kapaszkodó sem maradt volna meg, ami így megvolt... Ez a blog volt talán az egyetlen dolog, ami 'ugyanaz' volt az életemben a változások nagy vihara közepette...
Ez a blog már telítődött mindenféle energiával, történetekkel - történelemmel. Dániával.

London új fejezet. Teljesen új. Legalábbis sok tekintetben.

Talán egyideig még fogok ide írogatni, ha olyasmi jut eszembe, ami ide tartozik...

Fura dolog ez... Befejezni valamit, búcsút venni valamitől.
Valami lezáródik.
Egy kis halál.
Érdekes dolog a részesének lenni... Itt-most, épp befejeződik.
Hálistennek ez a blog nem fog feloldódni a semmiben - legalábbis remélem, hogy még egy évig legalább itt marad... Amíg lesz időm kimenteni....
Mert a blogger, vagy blogspot motorja a google és a g-mail, és ezek a ravasz gazfickók igényt tartanak a szerzői jogokra, vagyis minden, amit ide írtam, az ő szellemi tulajdonuk.
De majd jó fityisz lesz...
Még azt se engedték, hogy a google-ad-okat használjam az aoldalamon...Nem engednek pénzt keresni. Gazemberek. Ellenben odaát, a "másik oldalon" enyém a szerzői jog.
Ami még más lesz talán, mint itt, az csak maga a szándék, hogy egy kicsit még inkább irodalmi igényességgel írjak... Bár nem tudom, mennyire fogom tudni tartani magam ehhez, mert ennek a blog-írásnak megvan a maga varázsa, szokása bennem, és inkább hasonlít élőbeszédhez, mint irodalomhoz... De azért majd igyekszem.

Szóval, mint mindennek, a "halálnak" is vannak jó és rossz oldalai. Az elmúlás kicsit szomorú, de valami új születésének a jele.
A halál helyet ad valami újnak, valami másnak, valami eredetinek...
Legalábbis remélem.

Nem kell aggódni - bár sokat változtam, azért még mindig sokszor, többnyire túlságosan "én vagyok"....

És ami a legfontosabb: nagy örömömre szolgálna, ha odaát is velem maradnál, kedves Olvasó!
Mi több, kérlek, maradj velem! És köszönöm az eddigi támogatásodat! Nélküled nem volna értelme az írásnak.


Köszönöm, hogy megoszthattam.
Szeretlek.
Nagyon szeretlek.

...viszlát!