:] Nyííí (Barney szokta ezt, mikor tükörbe néz)

Barney vicces, önmaga karikatúrája.
Barney-ról néha érdemes példát venni.
Barney király.

"Ha szomorú vagyok, tudjátok, én mit csinálok?
Hát dobom a szomorúságot, és inkább király vagyok. Bezony." /Barney. How I met your mother/

Na jó, félig viccelek. Barney egy hiper-sérült személyiség. De élni tud.

...az ember előbb-utóbb mindenhez hozzászokik...- ezt nem győzöm elégszer gondolni/mondani...

London kezd kevésbé barátságtalan lenni.
Mondjuk még mindig nem keresek valami jól, de fenntartom magam.
Tevőlegesen teszek azért, hogy elérjem a rövid-közép távú célomat. Még ha visszautasítással és rossz élményekkel is jár néha - legalább lelkiismeretfurdalásom nincs, mert én mindent megteszek. (És még mennyi minden tennivaló van! - Nem unatkozom.)

Szóval, most, hogy kezdem megismerni az utakat, a távolságokat, végre van időm néha bámészkodni, nézni a házakat, a kerteket, parkokat. Ma felültem egy double decker tetjére és páholyból néztem az életet... Nem is olyan rossz.

Nomeg, történik mindenféle vegyesen: jó is, rossz is.
A főnököm megőrült - nem csoda, szegény...épp meghal az anyukája. Ellenben ettől függetlenül nem kéne, hogy nekem öt napig ne adjon melót. Mert ehéten ez van. Mondjuk előtte meg látástól-vakulásig volt. Úgy látszik, kampány-szerűen robotolok és szünetelek. De most, hogy van ez az 5 szabadnap - hát, persze nem tudok a seggemen ülni. Mindig menni kell.

Tegnap hajmodell voltam Tony&Guynál - tökjó buli volt. És persze, megint az van, ami változó időközönként, de bizonyos rendszerességgel újra és újra előfordul, hogy szalaitündének lehet azt, amit másnak nem lehet.
A Főfodrászmesterúr nagyon csípett engem. (Én is őt.) Volt vagy 20 csaj/nő. Engem elsőnek kiválasztott "advanced cut"-ra, mert ugye a hajam egy veszedelem. Fodrászok rendszeresen eltévednek benne, szal nem vághatja akárki és akárhogy. Ja, amúgy ez nem egy nagy szám ez a Fodrászakadémia: vagyonokat fizetnek emberek, hogy tanulhassanak, és oda tulajdonképp bárki bemehet és levágják 5 fontért a haját - merthogy aki oda bemegy, annak a fején tanulnak a mesterfodrász-tanoncok. Nekem ingyen vágták. (Miért? Passz..) Ilyen 30 körülieket kell elképzelni a világ minden tájáról. Engem egy Dél-koreai nőci vágott, aki amúgy Seattle-ben él és fodrászkodik. Nade ahová ki akarok lyukadni, hogy ez elvileg csak vágás volt. Mindenki másnak -
hatásszünet.

Pedig voltunk páran, akik színt is akartunk. És a Főmesterfodászúr elintézte nekem - csak nekem. ("I'll figure it out for you Sweetie.")
Így aztán most körülbelül 100 angol fontot hordok a fejemen. Egy Tony&Guy stílust.
A kolorista volt a legviccesebb. Asszem cső meleg volt, vagy legalább metroszexuális, a rossz, affektálós fajta. Aki túl sok. Akinek 80-as évek dzsordzsmájkül frizója van és sárga, tükröződős, átlátszós 80-as évek Ray Ben pilóta-napszemüvege, meg ing-nyakkendő, bokanadrág makkos cipővel. Nagyon funky volt. De asszem, ő nem bírt engem. Viszont amit a hajammal csinált, az eszméletlen. Sose volt még ilyen ...groovy a hajam. Kérdezte, mit akarok. Ráböktem egy képre a falon: "Valami olyasmit - imádnivaló vöröses-rózsaszínes-eperszőkét." Erre azt mondja: "Did you say pink?!" Mondom, igen. De csak lájtos. Kurjantott egyet, eltűnt pár perce, és visszatért három tálkával, amiben tökélyre voltak keverve a színek meg a peroxidok, és olyan tónusokat meg átmeneteket tett a fejemre, hogy nem győzöm bámulni. Gyönyörű. Stílusos. Finom. Van mélysége, textúrája, fénye. Imádom.
Vágás közben kérdezgettek a hajamról, és a Főmesterfodrászúr, aki mellesleg lenyűgöző személyiség, nagyon értette a bajaimat a fizimiskámmal, és most úgy van levágva, hogy ha elalszom: jó, ha fúj a szél: jó, ha széttúrom: jó. És odaadta a névjegyét (ekkor megtudtam, hogy ő Bill, International Artistic Director), és azt mondta, ha bármi van, ha nem tudok bánni vele, ha elkezd nőni, azonnal hívjam. "Call ME sweetie, I'll cut it for you. - Meg amúgyis jó kis modell leszel az előadásainkra." Wáá - ezt gondoltam erre.
Jövő kedden úgyis egy végzős fotós csajnak leszek a modellje, úgyhogy lesz róla kép. Valami tökjó itteni fősulin tanul és a végzős projektjét csinálja, úgyhogy ki is leszek állítva. (És ő keresett meg engem!)
És még amikor besétáltam, még a vágás előtt, még épp csak megérkeztem, ott ült egy végzős fodrász a tanárával, és csak úgy kiszúrtak engem, hogy ráérek-e pénteken, mert lesz egy show, a végzősök show-ja, és kéne nekik egy modell. Hát, mondtam, hogy szerencséjük van. Erre mondták, hogy az fantasztikus, mert bírják az arcom. Hogy most csináltassam csak meg a hajam, és pénteken reggel 9-től este 5-ig számítanak rám, és lesz sztájling meg smink meg minden kutyafüle. Na, erre megijedtem, hogy akkor kell-e tudnom-e catwalkolni -e. Mondták, hogy nem. Szóval pénteken is Tony&Guy modell leszek. - Persze ezekért még semmit se fizetnek. Majd ha lesz új lookbook. (Könyv.) És abba bele akarnak tenni, na akkor majd már talán fizetnek.
Ja, szóval minden kezdet nehéz.
De ezt legalább élvezem - minden egyes pillanatában.
A fagyizást már nagyon unom. Könyökömön jön ki a fagyivirág. Amíg még kihívás volt, addig jó volt... De már nagyon nehezen tűröm. Pedig alig két hónapja csak!
Jobb szeretem a parkokat, meg háztetőket, meg fényeket, az utazást/bringázást, az érdekes embereket, fotósokat, sztájlisztokat, sminkeseket.....

És még vagy 4-5 fotózás képeit várom. De nem minden fotós atomanti az utómunkában...

Ilyenek vannak.

De az még mindig para, hogy a kaján is spórolnom kell... De nem panaszkodom, na.
Úgyis egyszer fent, egyszer lent és a végén meghalunk.

Addig meg élek a lehetőséggel, hogy mosolyogjak a braziljaimmal, és élvezzem a fotózásokat meg a showkat.

(Azért persze még mindig mélyen-szántok... Hogy ez fantasztikus, hogy időről-időre megadatnak nekem olyan dolgok, amik másoknak sok-sok pénzbe kerülnek... És hogy semmim sincs, a világon semmim, csak a kis notebookom, meg 60 fontnyi printem néhány képemről, és egy heti ruházat, meg épp'hogy nem éhezem, ami végülis mind nagy áldás - és mégis sikerül túlélnem Londonban, ahol a legnehezbb élni, és mégis egy igazi Tony&Guy van a fejemen, és még a Főmesterfodrászúr is bír. Meg a braziljaim.)

Királyság.


Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.

Szeretlek.