Háth...
hullámvasút.
Az élet amúgy is egy hullámvasút.
Gondolkodom, vajon mit csináltam ma magammal, hogy kissé kilábaltam ebből a szörnyűségből, ahová löktem magam.
(Például fényképeztem. Ősz van........)
Próbáltam meditálni, aztán, mivel nem ment, átváltottam az affirmációm mondogatásába. Affirmáció, vagyis megerősítés - ezt is essence-en csináltuk magunknak. Arra van, hogy mantrázzon vele az ember minden nap. Egyszer már kipróbáltam, két éve és tényleg működik. Egyébként így hangzik:
Tünde vagyok. Szabad, felnőtt Nő. Szeretem magam és szeretve vagyok. (Ez magyarul hülyén hangzik, az angol I am loved-ból jön...) Gazdag, sikeres énekesnőként egyedi fényem és szépségem megosztom az egész világgal.
Pláne az alábbi videó után teljesen át tudom élni. Pedig napközben, amikor meditálás helyett mondogattam, akkor nem tudtam...
És földeltem magam, vagyis délután jó egy órát a fűben feküdtem, meg törökültem, meg a napon. Végre igazán jó idő volt. Talán az elemek közelsége tette.... mert délelőtt még egész ramatyul éreztem magam...
De az esték hűvösek. Nagyon hűvösek...
De az is lehet, hogy a sok beszélgetés ma.
Ami a legvalószínűbb, hogy az alábbi videók...
Mit csinálnék, ha a mai lenne az utolsó napom? (Ami azt jelentené, hogy már csak 3 órám lenne hátra...) Talán elmondanám, vagy valahogyan kifejezném azoknak, akiket szeretek, hogy mennyire örülök, hogy pont ők vannak velem ebben a tér-időben, hogy szeretem őket, egy ölelés kíséretében. Nyilván azok közül, akik most és itt vannak körülöttem - annyi embernek fejezném ki a szeretetem és nagyrabecsülésem, amennyinek csak tudnám. Nagyon szeretném és értékelném magam, és az életet. Énekelnék valakiknek és beszédet is mondanék, olyat, hogy vicces legyen. Mindent, ami eszembe jut.
Lefényképeztetném magam Bjarkivel (olyan jó ez a név, hogy képtelen vagyok másikat találni neki...), aki azt mondta, van egy fotó-ötlete, amit velem szeretne kivitelezni, már hogy én legyek az egyik a másik oldalán a gépnek. És semmiképp sem ülnék itt a gép előtt túl sokáig. Lehet, hogy fel is venném azokat a számokat, amiket énekelnék. És boldog lennék, hogy ilyen sokmindent leírtam ebbe a blogba. Hogy nyomot hagytam. Ha nem is nagyot, de hagytam.
És megírnék Opennek mindent, amit eddig nem tudtam elmondani, végre félrelökném a magam által állított kommunikációs korlátokat, és megkérném mindenre, amire eddig nem mertem. Ez is nagyon jó, hogy nem sok ilyen dolog van... És szeretkeznék is valakivel. És még a nemragaszkodáshoz sem ragaszkodnék.
És rettenetjó tudni, hogy ez minden nap változik. Hogy egy hónap múlva ugyanerre a kérdésre mást válaszolnék valószínűleg. No nem teljesen, de gyanítom, részben igen.
***
És láss csodát, házibuli lesz nálam mindjárt. Legalábbis elvileg. Vagy ha nem, hát kisnyúl. De: itt az én szobámban! Bejönnek ide az emberek! Megoszthatom!! Hát ez nagyon jó.
Mégse.
Másholbuli.
***
És azt is biztosan ideírnám külön hangsúllyal, hogy
mélyen tisztelt, kedves Olvasóm,
csodálatos barátom,
kívánom neked, hogy szeresd magad, amennyire csak tudod.
Én szeretlek.
Teljes szívemből.
Viszlát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése