Day 224. Woo-hooo

Olyan sok minden történik!

Ma voltam Aalborgban, de ez nem is annyira érdekes, bár jó volt. Főleg a cappuccino, óh, az a drága, különleges cappuccino...

Kész van életem tulajdonképpeni első száma, ami előbb volt kész komponálásilag, mint az elektronikus dolog, amiről pár hónapja beszéltem, (és amit a napokban megint fel fogok énekelni), csak nem volt felvéve, meg elhanyagolódott szegény. De most ma kész lett.
Anetával felvettük.
Boldog vagyok ettől nagyon.
Végre!
Najó, még majd basszus lesz rajta, meg valami effekt itt-ott, meg ha jön Dennis, megkérem, nézze meg a mixet, de ezen kívül majdnem teljesen kész van.
Imádok stúdiózni, imádok énekelni, zenélni, fejlődni, imádom látni a munkám eredményét, legszívesebben egész nap ezt csinálnám, ha nem lenne olyan fárasztó... Meg ha nem pont este jönne az ihlet.
És imádom, hogy az embereknek tetszik, mert olyan egyszerű és mégis olyan mély és legfőképpen bőr nélküli őszinte - ahogy a dánok mondják.
Ja, és azt feltétlenül meg kell említenem, hogy Aneta nélkül ez a dal nem jöhetett volna létre. Nagyon nagy része van benne.
Én találtam ki Jimmyvel az akkordokat; a szerkezet, a dallam és a szöveg teljesen az enyim, egyébként házi feladat volt még a szemeszterben, hogy 4 darab akkordból tessék számot írni; node én ugye nem tudok úgy zongorázni, mint Aneta, én csak pöntyögöm az akkordokat, és nem is gitározom, a bongót meg ő akarta, mert szereti, de a basszus még majd én leszek.
És életem legalapvetőbb félelméről, játszmájáról és érzelmi mintázatáról szól ez a szám...de ezt is írtam valamikor korábban. Hogy ezekről szól ugyan, de nem mellébeszélős, magyarázós, szájbarágós, hanem csak egyszerűen beleérzős. Ahogy Misi, a Legjobb Színésztanár tanította.

Ide sajna csak képet meg videót lehet feltölteni, zenét nem tudok, de a következő link alatt meg lehet hallgatni: májszpész oldalam e.
Az a címe, hogy Plea.

Viszont ha már számot nem lehet ide feltölteni, csak videót - hát ezzel is foglalkoztam a minap. Tegnap pontosabban.
Szóval jöjjön akkor itt egy éneklős videó. Szintén egyik magyarországi kedvencemtől: Jamie Winchester&Hrutka Róbert, de én itt csak Jamie vagyok. Mármint nem, hanem én, csak az ő szerepét viszem csak. (Jamie, ha valaha olvasod ezt, vagy megtudod, hogy elénekeltem és még ide is tettem, tudd, csakis a neved alatt és minden elismerésemmel és hálámmal! Imádom a hangod, meg azt a módot, ahogyan, amit komponálsz(/tok) meg hogy megírtad ezt a számot plö, meg még sok másik nagyon jót. ...lehetnénk szerzőkollégák egyszer. Vagy bármi koprodukció - duett, ilyesmi. Hahahh, ki vagyok én, hogy ezt mondjam... Nade csak emberek vagyunk mind.)
Csak úgy, mert jó volt. És hátha a hallgatónak is jó lesz tőle... Remélem.

Ó igen, és kedves olvasó, nélküled nem létezne ez az egész gezemice itt a neten, amit én művelek... Szóval végtelenül hálás vagyok, hogy megoszthatom veled, amim van.
Teszem ezt sok szeretettel, szívem minden melegével.



Viszlát.
Szeretlek.
Igazán szeretlek.