Itthon

Maybe I am not the same anymore. Maybe I am deeper. 

Maybe I am more. I am better...

Helló.

Nem is tudom, mikor írtam utoljára, és hogy azóta hány nap telt el, és hogy vajon hanyadik nap is lenne a mai.

De lehet, hogy új időszámítást kéne kezdenem.

 ...az utolsó mondatai egyike az volt: "új dolgok kezdődnek".

 És felültem a repülőre és most itthon vagyok.

 Az élet csodálatos.

 Most per pillanat így nézek ki, és megint valahogy szomorú lettem (azt hiszem, ez látszik...)

  ...bár mondjuk Márta tegnap mondta, hogy számítsak erre, hogy negatyv emlékek feljöhetnek, azokat nézzem meg, vegyem tudomásul, hogy igen, ez volt, de aztán engedjem el őket.

És rögvest két sztoriba csöppentünk. 

Azon túl, hogy itthon vagyok. 

És épp egy 'coffe-to-go' - helyen ücsörgöm a körúton egy nagy üvegablak előtt-mögött, géppel az ölemben, és amikor nem írok vagy olvasok, bámulom a budapesti nyüzsgést.

Hát elég sűrű ez az utóbbi pár nap.

Jujj, nem is tudom mi a fene történik itt, de mintha valami nagy dolog készülne.... nagyonnagy.

 

Szóval úgy kezdőött, hogy Open. Már megint úgy kezdődött. 

Az utolsó három nap, amit Magyarország előtt ott töltöttem... számomra a talán-legszebb idő volt, amit együtt töltöttünk. Az a négy vagy közel négy hónap.  

Megint összejöttünk. 

Nem értem most még, hogy mi is történt pontosan. Találgatni meg nem akarok. Lehet, hogy soha nem is fogom érteni. 

...a testünk olyan jól megérti egymást... hallgatnunk kéne rá.... De nem. 

Reggel fél ötkor mellette ébredtem, felöltöztem, elköszöntem. 

Nagyon mély és nagyon nehéz pillanat volt.

Így visszanézve nagyon-nagyon szeretem magam azért, amit mondtam, ahogy viselkedtem, ahogy kinéztem, ahogy éreztem, és amit adtam.

...volt-e időm azóta azt a pillanatot megemészteni, vagy lezárni? Nem tudom. 

 

Egész más, új világban vagyok, amiben az élet csodálatos. Annyi de annyi új ember, új impulzus, új szemlélet, új érzés, új hála.

 A régi barátaim - és az újak. 

Ezért például nagyon hálás vagyok, hogy az egyik régi-régi barátom elrángatott augusztus huszadika alkalmából egy partira, amit egy Ó utcai ház tetején tartottak, és midnenfél ember volt ott. Spanyolországból, Peruból, New Yorkból, Londonból, Canadából, Új-Mexikóból, és persze Magyarországról is páran. És az egész oda torkollott, hogy az Alterego nevű melegbárban kötött ki az egész vidám kompánia, és eléggé pityókásan, nagyon rossz zenére nagyon jól éreztük magunkat. 

Nagyon különleges embereket ismertem meg.

Az a tető-parti visszahozott a jelenbe.

Nyitott voltam mindenkire, aki szembe jött, és így ők is rám. Énekeltem nekik, beszélgettem velük, aztán az Alterego.  ...soha nem voltam még ott, szóval nagy élmény volt.

Tamással, azt hiszem, végre rendeztem a viszonyomat. Most már tényleg szeretem, és nem várok tőle semmi de semmi olyat, amit nem tud vagy nem akar adni. Így nagyon jól el lehet lenni vele.

 

Bobbie, a londoni - új-mexikói sivatagi barátném is itt volt, jó volt látni, beszélgetni vele.

 Hogy kicsoda Márta, akit korábban említettem? Nóri anyukája Márta. 

Nórival "véletelen" egy repülőgépre foglaltunk jegyet visszaútra, így együtt jöttünk, és megismertem az anyukáját, náluk is aludtam kétszer, meg Nóri egyszer nálunk Siófokon, jó kis este volt az is. Siófok, utolsó szombateste a szezonban, Cinetrip-parti a balatonparton, vetítés, eső, ahogy kell. Az eső miatt másfél óra a WC-ben, a semmiből előttünk terem két lány, és kezünkbe nyomnak egy-egy félliteres műanyagpoharat Egri Királyleánykával. Nem olyan jó bor, de ingyen egy WC-ben, ahonnan az eső miatt nem szabadultunk másfél óráig - nos, elég szép "véletlen" volt. Aztán egyésfél teljesen idióta pasi betámadott minket. Nem mondom, jó ízlése volt, de IQ-ja mint egy csirkének. Azt hitte, menő azzal a dumával, hogy "Csajok adjátok már oda a párnákat a seggetek alól, mert ez, aminülök, kemény." Egyrészt ki kérte, hogy leüljön, másrészt meg mondtam neki, hogy nem. Mondta, hogy miért nem, ne legyünk már ilyen szenyók. Hát, mondtam, te meg legyél inkább férfi. Azt is próbáltam mondani neki, hogy azért gyúrta ki magát ekkora benga állatra, és azért ilyen ultra-surmó nyálgép, mert egyáltalán nem rendelkezik olyannal, hogy önbizalom. (Bár legszívesebben a himbilimbije méretét emlegettem volna csúnyább szóval, és hogy az valószínűleg nagyon kicsike, csak nem akartam a lelkébe taposni.) Persze meg se hallotta. Nos, onnantól már csak röhögtünk rajta. Erre persze azt kezdte mondogatni, hogy biztos leszbik vagyunk, meg jól elvagyunk egymással. Mondtuk neki, hogy naná. 

 

Épp az a szám megy itt a kávézóban, hogy One love. Bonot amúgy is nagyon bírom, ezt a számot meg pláne.

...háth igen, még mindig sebesült vagyok. Gyógyul, de még mindig nyílt seb lenne a lelkemen, és mindenre túlérzékeny és mindere hiperreagál. Lehetnék szupravezető...

 Love is a temple, love the higher law.

One love...

carry each other, carry each other.

 Igen, még mindig szomorú vagyok.

DE, amint azt gondolnám éppen, hogy ki szeretne engem szomorúan, és főleg miért? Eszembe jutnak az új ismerőseim, akik lelkesedtek irányomban, akik bírnak, és Márta, aki egyenesen szeret. Nem is értem, miért. Talán mert én is első pillanatban a szívembe engedtem. De nagyon-nagyon örülök, hogy megismertem. Szóval tibeti hang-rezgés terápiával foglalkozik és teganp este elvitt megzengetni. Nagyon jó volt. Cak lazultam és hallgattam a tálak hangját. Az akkordokat, amik a felhangokból álltak össze. És éreztem a rezgéseket, amit a hátamra, lábamra elhelyezett tálak megkondítása adott. Valami egész mély meditációs állapotba kerültem a végén. Olyan volt, mintha aludtam volna, de teljesen a tudatomnál voltam.

És jött egy olyan gondolat, hogy:

Mi van ha életed papírszalagjára születésedtől fogva még semmit sem írtak soha? Erre azt válaszoltam magamnak, hogy akkor én most nagyon be vagyok tépve. Aztán eszembe jutott, hogy de nem vagyok betépve. Aztán pont vége lett a hangoknak. Beletelt egy kis időbe, mire visszatértem....

 Szóval a tanulságok: még szomorúan is szerethető vagyok. 

És hogyha tényleg az van, amit gondolok a világról, amint belül, úgy kívül, vagyis, a "kinti" élményeim a balső világomat tükrözik vissza - nos akkor nagyon, nagyon-nagyon jó úton vagyok afelé, hogy tényleg szeressem magam. Amit Nóriékkal tapasztaltam, az nekem olyan de olyan nagyszerű volt, olyan sok-sok szeretetet kaptam, avgyis inkább az áramlását éreztem, és olyan spontán és gyönyörű és csodálatos volt minden, a beszélgetések, a borok, és Márta párja, aki híres könyvkiadó tulaj, tanítómester, filozófus, író, apa és életművész. Olyan gyönyörűséges volt, amit náluk láttam. Olyan gyönyörű volt látni, hogy Márta végre-végre annyira szereti magát, hogy megteremti önmagán kívül is azt a hihetetlen gyönyörű, meleg, színes, barátságos világot, ami benne belülről is van. Amit kívül keresett. És most, minden megvalósul kívül is. És azt kívánom, bár az én anyám is megtalálná a tőlem független boldogságát. Persze az Anyáknál ez sosem független teljesen a gyerekeik boldogságától, de mintha túl nagy lenne a felelősség rajtam: nekem boldognak kell lennem, mert különben anyám sose lesz boldog. Na persze. Ahelyett, hogy a saját életét élné. Persze, ő a legjobbat akarja nekem. 

 E téren is teljesen védtelen vagyok. Irritábilis. Sérülékeny. Bőr nélküli. Minden, ami anyám baja (/volt), az én vállamat nyomja. Rám is pakolja, de ha nem pakolná is így lenne. 

Apám dolgával már sokat dolgoztam, az majdnem kész. Csak kicsi hiányzik hozzá. Anyámmal még sokat kell.

Pedig mindig is azt hittem, vele teljesen rendben van a viszonyom, de nem. Szándékosan nem írtam viszonyunkat, mert amit tehetek az ügy érdekében, az csak rám tartozik, és bennem belül kell megoldanom ...-valamit....ahhoz, hogy én rendben legyek.

 Furcsa itt a kirakatban ülni, néha könnyek között, néha könnyekkel küszködve, nézni a fátyolfelhős ég háttere előtt a körúti fák izgő-mozgó zöldjét, előttem az embereket, akik néha megbámulnak. Olyan erősnek, nyíltnak és sérülékenynek lenni, hogy nem elrejteni a szomorúságot, a terhet a szememben.

 Bár csak most, hogy írok, most, hogy emiatt gondolkodnom kell, csak most ilyen nehéz és kusza minden. Amúgy érdekes, lendületes és csodálatos napokat töltök itthon.

 Első este a barátaim nagy közös vacsorával vártak. Második este Lucut, aki már-már a fogadott ikerbátyám bemutattam anyukámnak, mert leköltöztetett Siófokra a cuccaimmal. Harmadik este volt a tető-buli az Alteregoval, és a Tamás-történet rendeződése hosszú-hosszú idő után. Negyedik este volt a borozós, beszélgetős, kertben ücsörgős, világmegfejtős vacsora Nórival, Mártával és Lőrinccel. Ötödik este volt a Siófok-zivatar-WC-bor-cinetrip-koktél-duma-parti. Hatodik este volt a visszahangolás. (Engem normál zenei ááááára - átvitt értelemben persze.) 

Ma pedig lesz a hatodik a kórusos lányokkal.

 Apropó kórus. Gáborral tegnap reggel 8-10-ig találkoztam. Mert cask akkor ért rá a billentyűs kurzus miatt. Azt hiszem, most vele is sokkal jobb, mint volt. Egyszer elromlott, de most megint úgy éreztem, jó. Talán elengedett, és már nem haragszik. És tudom, akkor is csak azért haragudott, mert nem tudott jobbat, pedig akkor is szeretett... de most jó. És ami a legjobb, hogy tetszett neki a zeném. És ő, aki olyan háklis a tisztaságra, azt mondta, nem kell azt tisztábbra. Csak fel kell vállalni valami keleti szekundokat. Vagyis hogy nem európaian, kalsszikusan énekelem a szekundokat, hanem ahogy épp eszembe jut. De az a lényeg, hogy ha a Gábornak tetszett, akkor elég jónak kell lennie... Alig várom, hogy megint dolgozhassak.

 De még itt vagyok, az új hajammal a Hairclub-ból, és még vár a maeste, holnap backpackers parti, ahol a régi, közepes és teljesen új barátaimat szándékozom összehozni. Aztán szerdától Essence. Anyabajgatás. Karrierblokkok feloldása. Önmagam végleges elfogadása, feloldás. Szintlépés.

És már csak egy iciri-piciri hiányzik ahhoz, hogy úgy működjek nőként, hogy a férfiakkal illetve főleg azzal az egy férfiaval való kapcsolatom, aki a párom lesz, a viszonyom olyan legyen, amilyennek én azt már most is szeretném. (Felvállalós, kitartós, feltétlenül szeretős, biztonságos, pont elég és zseniálisan élvezetesen szexuális, szabadságos, felnőttes, tudatos, mindkettenegyformánakarós, jólműködős.)

Nap vagyok. (Ezt is tegnap tudtam meg...hogy miért, hogyan az most nem számít.) Teljes. Ragyogó. Körülöttem a Naprendszerek, a világ, minden élő és élettelen dolgok. Éltetek, és megamtól élek. Egység. Nő és férfi. És amint belül, úgy kívül. 

Viszlát.

Szeretlek.