Semmi egyébre nem vágyom, csupán egy metszetre.
All I need is a section.
Ebben a mai világban azt mondják, kövesd az álmaid, légy boldog, szabad, és mindenkitől független.
Ebben a mai világban a nők olyan erősek és szabadok, hogy képesek mindent egyedül csinálni.
Egyedül is megy - ezt tűzték a zászlajukra.
És mindenhonnan ez jön. Egyedül is megy.
Hát nem.
Az egész Földgolyóbis megb*hatja. Hátulról élesben.
Egyedül nem megy.
Minden kapcsolatban van mindennel, és így mindenki mindenkivel.
Nem véletlenül vagyunk itt ennyien.
Az ember társas lény. Szükségünk van egymásra.
És a nőkről meg:
lakásuk van, annyit keresnek, hogy azt se tudják, hová tegyék, kocsijuk van, neadjisten még gyereket is nevelnek, vagy csak akarnak, még azt is. És ha nagyon nagy gáz van még a kereket is egyedül cserélik a kocsin. I don't need a man to make it happen.
Lószart.
Együtt, csak együtt megy.
A problem shared is half a problem, joy shared is double joy. (Megosztott probléma félprobléma, megosztott öröm dupla öröm.)
Nekem kell egy igazi férfi, aki mindig ott van, még ha nincs ott, akkor is. Kell, hogy kicserélje a kereket az autón, az égőt a lámpában, hogy kinyissa a bort, hogy felvegye, amit leejtek, megjavítsa, ami elromlott, hogy kinyissa előttem az ajtót. Kell, hogy az e világi dolgok rendje szerint a két pólus együtt táncolhasson. Kell, hogy tudjam, bármi történik is, bárhová is vezet az életünk, mindig ott vagyunk egymásnak - így vagy úgy. Ha híres énekesnő leszek, és mondjuk turnézok, vagy mondjuk különböző szerzőkkel dolgozom szerte Európában és utaznom kell, akkor is van valaki, akihez haza mehetek, és ez a haza semmi más, csak az ölelése. Kell, hogy amíg mindketten a saját életünket éljük, legyen egy metszete az életünk halmazainak, ahol találkozunk, és ahová mindig visszahúzódhatunk. Egy társ, akit bármikor felhívhatok, és aki előtt lelkileg is levetkőzhetek. Aki előtt nem kell sem álarcokat sem pajzsokat hordanom. A világ egyetlen helye, ahol nyugodtan lehetek, ahol nem kell védekeznem, egy hely, a szívében, ahová az én szívemet lerakhatom. Kell, hogy legyen valaki, aki nem védekezik előttem, aki megbízik bennem, és aki bejön a szívembe és nyugodtan lerakja a szívét ott. Kell, hogy megdícsérje a fenekem, hogy együtt élvezzük a testem és a lelkem szépségét. Kell, hogy gyönyörködhessek a férfi-test szögletes szépségében. Kell, hogy legyen kire gondolnom, legyen kinek inget, képregényes alsónadrágot, vagy bármi kedveset ajándékoznom, legyen kinek főznöm, legyen akinek a ruháit az enyéimmel együtt kimoshatom. Kell, hogy legyen valaki, akivel még ha ordítunk is egymásra (amit persze nem), a végén nevetünk rajta, mert megkönnyebbültünk, és szeretjük egymást és az ordítás is csak őszinte, és így még közelebb visz minket egymáshoz.
Nem azért kell, mert én nem tudom megdícsérni magam.
Azért kell, mert itt élek ebben a 3D-ben, ahol pólusok vannak. Fehér, fekete, yang, yin, hideg, meleg. Ahol a dolgoknak ez a rendje.
Nevetséges, hogy amint egy nő ilyesmiket kér, elutasítják.
Nevetséges, hogy mindenem megvan, amire csak szükségem lehet, még szeretem is magam, mégis rettegek leírni a fentieket, mert félek, a világ hogyan fog majd ítélkezni.
Azért viszlát!
Szeretlek.
És szeretem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése