Day 3.

(Mai képek...is...természetesen hátulról előre....)




Megint elvesztem az időben.
Nem tudom, hanyadik nap.

Még mindig: talán új időszámítást kéne kezdenem.
Lássuk csak. Ma van szerda. Vasárnap éjjel értem ide. Tehát ez a harmadik nap új időszámítás szerint.

Hmm.
Essence.

Szóval újra megcsináltam. Mikor először csináltam, akkor segített, erősebb lettem, újabb.
Ezúttal rombolt.
De teljesen lehetséges, hogy az embernek le kell rombolnia magát majdnem teljesen, hogy aztán teljesen, egészségesen működhessen.

...mennyire magányos lehetek, ha ide írom mindezeket?
Vagy csak nincs senki aki megértene.

Na jó, igazából van. Kristina. Egy és fél hét múlva haza megy...
Csodálatos, csodálatos ember. És meglepő, hogy csak most jöttünk rá, mennyi közös dolog van az életünkben.
A majdnem megfulladás, és a majdnem meghalás, és ezért a tudat, hogy a halál nem rossz dolog. Sőt. Valami egészen elképesztően jó, megkönnyebbülést hozó dolog.

Node vissza az Essence-hez.
Annyira-annyira hálás vagyok Menisnek azért, hogy létezik ugyanabban a tér-időben, ahol én, mi, és jött, és megtette, amit meg kellett tennie, és felfedezte az életfeladatát, és nekem, és olyan sok embernek segít. Segít, hogy segíthessünk magunkon.

Szóval durva volt. Nagyon durva.
Mármint nekem, belül.
Olyan dolgot engedtem ki magamból, ami valami sokkal nagyobb bajt okozhatott volna, ha nem engedem ki. Jó nagy szar volt... Semmi más, mint a kérdés: miért.
És amint felteszem a helyes kérdést, már úton vagyok a válasz felé: nincs ok. Nincs 'miért'. Csak tények vannak.
Miért hagyott magamra? :
Semmi köze hozzám.
Csak róla szól.

És hálás vagyok a Sorsnak, vagy bárminek, aminek hívni akarod, magamnak talán, azért, hogy mindaz történt és történik velem, ami történik. Mert tényleg, valami nagyon nagy dolog történt velem. Nagy változás. Az utolsó lépések afelé, aki valójában vagyok.
Az utolsó lépések afelé a nő felé, aki vagyok, voltam és leszek.
Hmm, patetikusan hangzik, de így érzem.
...mint például ma fent a szirteken a tenger fölött. Go to the edge.

Bár be kell valljam, nem valami jó érzés ez az egész. Lementem a saját alvilágomba, és most nézegetem a sötét oldalam. Persze tudatában vagyok a világosnak is, és a legmeglepőbb, hogy tényleg úgy érzem tegnap és ma óta, hogy elfogadom és szeretem a limitáló személyiségemet. Is. Azt a mázt, ami kívül van, és ami sose fog elmúlni. Amivel élnem kell. És ami nem véletlen.
És ettől sokkal inkább képes vagyok önmagam lenni. Valódi önmagagam.

És egyfolyában Rá gondolok.
Mennyit, de mennyit tanulok tőle még most is. Mennyit de mennyit segít és segített nekem, hogy azzá válhassak, aki valójában vagyok.
És mennyire de mennyire szeretném ezt megosztani Vele.
Nem tudok elmenekülni az emlékek elől. Pedig megpróbáltam.
De mind túl jó.
Még a rossz is.

...Rengeteget tanultam. Borzalmasan sajnálom, hogy nem voltam elég megértő, hogy kifelejtettem magam a kapcsolatból, hogy elfelejtettem magammal törődni, hogy Őt, aki a legfontosabb volt, kicsinnyé tettem. Ez az, amit a legjobban sajnálok. Ez az, amit a legjobban megtanultam, hogy nem szabad az embereket sem kisebbé sem nagyobbá tenni magunknál. Egyenlőek vagyunk.
Megtanultam nem aggódni amiatt, hogy más lányok szebbek, mint én. Mert megtanultam, hogy mindannyian teljesen egyediek vagyunk, és a saját 'helyi értékünket' hordozzuk. Összehasonlíthatatlanok vagyunk.

Emlékszem, mikor hazudtam magamnak, és borzalmasan sajnálom, hogy a magamnak való hazudás miatt hazudtam másnak is, mert azt hittem, igazat mondok.
De a jó hír, hogy megértem magam, együttértzek magammal, és megbocsátok magamnak.

Furcsa érzés nem akarni megfelelni többé.

És fura, hogy minden érzést képes vagyok integrálni magamban. A hálát, a fájdalmat, a jót és a rosszat is. Furcsa érzés mindent érezni egyszerre....

És amit még taultam:

Not enough to be loyal to yourself. It's important, but not enough. YOU HAVE TO VOTE FOR YOURSELF. NOT to KEEP IT for yourself, but to GIVE it TO YOURSELF, and to USE IT.
You have something but you can not use it on yourself. You have it, you keep it, you think about it, analyze, look at it, it's beautiful, you know what you should do with it, but you just don't do it, you do not USE it on yourself.


***

MÁS.

A zsírnak története van.

A zsír fontos. Mert Ő kérte.
És egyáltalán semmi de semmi időm nem volt boltba menni. Viszont teljesen 'véletlen' találkoztunk anyukám barátnőjéval Siófokon az utcán, és ő épp boltba ment, és kérdeztem tőle, van- egy kis zsírja. Mondta, hogy nincs, de vesz nekem. Mondtam, hogy köszi. Aztán egy órával később felhív, hogy itt a zsír. De szintén semmi időm nem volt elmenni a zsírért, így Keri, a keresztanyám az Anyukámmal fogták magukat és átmentek a zsírért. Én épp pakoltam. Dániára... Ez volt az utolsó délután Siófokon.
Aztán a zsír megérkezett Budapestre, és Nóriék hűtőjében pihent öt napig.
Aztán elutazott velem Dániába....
És aztán elutazik Hozzá... nélkülem.