Day 63-64-65-66-67.

Március 13-17.

Utoljára a hála-revelációmról írtam.
Hmm. Sok minden történt azóta.
Az élet zajlik. Hihetetlen iramban és tapasztalással és fejlődéssel.
Meditálok, kung-fuzom, csi-kungozom, jógázom, meditálok, zenélek.
És olyan dolgokat látok, érzékelek és tapasztalok, amiket régebben a legelrugaszkodottabb ezós könyvekben olvastam.
...ezó. Ez ma már elég pejoratívan hangzik. Ezért nem is használom. Ugyanolyan lejáratott fogalom, mint Isten. Inkább misztikusnak mondanám a tapasztalataimat.
Olyan dolgok történnek velem, amiket korábban nem hittem el.
Egész eddigi életemben válaszokat kerestem. Olyan igazságokat, amik bizonyosságot adnak magukról. Olyan hitet, ami tapasztalásból fakad. Most íme megtörténik - és mindezzel együtt azt kell mondanom, az érzékelés fura jószág. Egyéni és változó. És az is biztos, hogy több dolgok vannak égen-földön, Horatio, mintsem hogy azt mi megérthetnénk. Azt tanultam, hogy az érzékelési pontunk változtatható. Kitágíthatjuk a tudatunkat, és így az érzékelési tartományunkat is. (Persze ezzel együtt a tudatosság is hihetetlen mértékben nő...) Most még itt tartok. Tudok játszani a fókuszpontommal.
(Vannak Dél-Amerikában olyan törzsek, akiknek a "sentineljei", őrszemei, varázslói állítólag tudnak visszafelé élni az időben, és képesek arra, hogy az idő előrehaladtával ne öregedjenek, sőt képesek vadállatok vagy növények alakját felvenni. Ez elég hihetetlennek tűnik. De ha belegondolok, hogy az én saját érzékelési pontom, illetve a fókuszom szándékos változtatásának és mozgatásának segítségével milyen dolgokat vagyok képes meglátni, és mit vagyok képes teremteni - nos, egész elképzelhetőnek tűnik. Mert csupán annyi a különbség, hogy én önmagamat hogyan érzékelem. Mert amire fókuszálok, az manifesztálódik... ilyenkor tehát mások érzékelési pontját tudom szándékosan befolyásolni, mégpedig a saját érzékelési pontom változtatásának képességével... Mondjuk ez az alakváltás meg ilyesmik csak melléktermék.)

És csi-kungozom, és kung-fuzom és jógázom és meditálok.
És ez így megy.
És folyamatosan szeretetben létezem.
És működik.
Működik: ha az ember megtalálja a saját belső békéjét, a világ békés lesz körülötte.
Réggebben is hallottam, tudtam ezt, de tapasztalat hiányában - mennyire is nem láttam ennek a mondatnak az értelmét, lényegét!... És most: magam sem tudom másképp, jobban érthetőbben megfogalmazni.

Ha képes vagyok szeretni magam - nem az egómmal, hanem Isten szemével, és aként érzékelni magam, ami vagyok - egy hatalmasabb szeretet, tudatosság megtestesülése, amikor magamban nem magamat tisztelem, és magamban nem magamtól vagyok elragadtatott, hanem attól, aminek a kifejezősése vagyok - akkor mindenki mást is képes vagyok szeretni. Mert amint egyesülök a forrással, mindennel egyesülök, és mindenkiben, kivétel nélkül mindenkiben meglátom az isteni részt. A gyönyörűséget.
És mind olyan szépek, olyan csodáatosak az emberek.
És amint magamban megtalálom a szeretet végtelen forrását, rögtön teli lesz a világom szeretettel, harmóniával, tökéletes tökéletlenséggel. És olyan egyszerű dolgon múlik mindez, mint a fókusz. Hogy mire fókuszálok. Amire a figyelmemet irányítom, abból még többet vonzok magamhoz. És nem csak hogy ha a figyelmemet a pozitív dolgokra irányítom, akkor jobban érzem magam, hanem abból még több áramlik az életembe. Mert amire fókuszálunk, az kiterjed, növekszik. Amiért hálás vagyok, abból általában még akarnak adni nekem. Mert az univerzum így működik.
Mostanság úgy érzem, tényleg a hála az univerzum egyik legjobb "találmánya", létezője.

Élek.
Életemben először, igazán, tiszta szívből élek. Minden porcikámban érzem az élet vibráló pezsgését. Minden pillanatban.
A szeretetet. Az energiát. Az áramlást. A folytonos változást és átalakulást. A folytonos mozgást, a táncot.
A Lét táncát.
Igazán extatikus, elragadtatott állapot.
És olyan extázis, hogy az ember képes benne feloldódni, meghalni, az egót megszelidíteni, és azt mondani: ez olyan jó és olyan hatalmas, hogy vedd az életem, és tégy vele, amit akarsz. Tégy szándékod szerint: legyen meg az Akarat.
Olyan hatalmas, és annyira nem számít a kis én a mellett a hatalmas szeretet mellett...

Továbbá az is tényleg működik, hogy
1. az ember befelé, önmagára koncentrál, a hatalmasabb jóra.
2. az ember abbahagyja azt, hogy arra reagáljon, ami történik körülötte. Abbahagyja azt, hogy a történésektől tegye függővé önmagát - a jókedvét, a rosszkedvét, vagy éppen a személyiségét - hogy a külsőségek által pozícionáljuk és definiáljuk magunkat. És főleg abbahagyja, hogy mások drámáinak részese legyen. Az ember így szabaddá válik mindattól, ami eddig meghatározta. A történésektől. A külvilágtól.
Bent ugyanis határtalan szabadság van. Határtalan béke. Határtalan szeretet. Mindenen túláradó életöröm.

A következő lépés: valahogyan manifeszálni, valamilyen formában kikristályosítani ezt a kreativitást. Ezt a hallatlan nagy mennyiségű kreatív energiát.
A kung-fun kívül.
Mondjuk éneklésben.

Meg írásban.

Ez a kettő jól hangzik.

És boldog vagyok.
Itt most. Így.
Minden megvan, ami a boldogságomhoz kell. Nem várok és nem keresek már semmit. Mert megtaláltam. Tudom, hol van. Bennem. És azt manifesztálhatom kint is. De már ezt sem érzem igazán szükségesnek.
Nincs mit akarni.
Mert minden itt van.

Csak egy dolog fontos: tartani a fókuszt.

És bízni.
A természetben. Az univerzumban. Magamban. És hátradőlni.

A hála érzése már nem is kifejezés arra, amit érzek.
Mert nem tudom kifejezni, mennyire hálás vagyok ezekért a tapasztalatokért. Ezekért az érzésekért. Ezért a boldogságért.
Hogy mennyire hálás vagyok, hogy a leghatalmasabb jóság, szépség és szeretet kifejeződése lehetek.
Hogy megtaláltam a kapcsolatot. És hogy sikerül benne maradnom.
Szeretetben maradnom.


Most részletezhetném, hogy mennyi és milyen minőségű időt töltök Lánggal, és hogy milyen jó együtt kung-fuzni, jógázni, fejenállni, vállára állni, páros és egyéni jóga pozíciókat gyakorolni, fejlődni, meditálni, tudatot tágítani, erdőben sétálni - és nézni, ahogyan az egész eddigi és a mostani teremtésem alakot ölt.
Hogy végre van valaki, akivel egymáson lépdelve tudunk fejlődni, feljebb és feljebb kerülni, magasabb és magasabb energiaszinteken rezegni. Aki elég tiszta ahhoz, hogy azt a gyermeki tisztaságot, amit egész eddigi életemben őriztem, és kifejezni próbáltam, és megosztani különböző férfiakkal - végre van valaki, aki képes érezni, tudni.
Akit én teremtettem. Én vonzottam az életembe, hogy fejlődhessek rajta.
Aki most pont úgy látja a világot, ahogy én.
Aki most képes olyan tiszta szeretetre, amilyenre én.

És ez a szeretet, maga az élet.
Az a bizonyos folyton változó, folyton mozgásban levő vibrálás, ami nem reked meg egyetlen formában sem.
A szeretet, aminek nincsen formája.
A valódi szeretet.
Ami minden. És semmi. Mert bármikor e két szó egyikét használom, automatikusan a másik is vele jár. Egyazon egész két pólusa csupán. Egy pénzérme két fele.
A szeretet, aminek nincs formája, mert minden formát magában foglal, a semmit is.
Ugyanúgy lehet semmi, mint ahogy lehet forma: játék, ütés, rúgás, érintés, figyelem, nézés, elengedés, közeledés, távolodás, szeretkezés, sétálás, hallgatás, beszélés, információ és az információ hiánya, gondolat, tett, tárgy, írás, te, én, ő, vagy a te, én és ő tagadása. Ez minden: semmi.

De főképp elengedés. Hátradőlés. Bizalom.
Bizalom az univerzumban, a természetben. A természetemben. Ahogy az állatoknál is van, nálunk is van: saját természetünk pontosan tudja, mikor és mire van szükségünk.
És mindig, ha valami elmúlik, az azt jelenti, van lehetőség valami jobbra, valami magasabbra.
De mivel nincs forma, ezért nincs kezdet és így nincs vég sem.
Csak folytonos teremtés van.
És ami ugyanez: túláradó szeretet.

***

Most eszembe jutott egy korábbi gondolatom. Tán egy hónapja egyik revelációm része volt, és igaznak bizonyult, nem emlékszem írtam-e, de mivel eszembe jutott, ez azt jelenti, le kell írnom most:
kerek e világon ugyan mi tarthatna vissza attól, hogy szeressek? Hogy szeretetet fejezzek ki, és így tapasztaljak?
Hogy a szeretet kifejeződése legyek?
Semmi. Semmi nincs a világon, ami a szeretetet megállíthatná.
Most annyival jelent többet a fenti gondolat, hogy ezt a szeretetet csak átengedni lehet magamon. És engedni, hogy olyan formát öltsön, amilyet csak akar.
És hogy ugyan mi tarthatna vissza attól, hogy meditáljak, elcsendesítsem az elmémet, és egy legyek a forrással, és teljes békében, harmóniában és szeretetben létezzek - magammal. Hogy a középpontomban maradjak.
Semmi sincs a világon, ami a szeretetnek gátat szabhatna...


Ezért hát, kedves Olvasó, kívánom Neked, hogy szeresd magad most, annyira, mint még soha eddigi életedben. Mert mindannyian pont ugyanazért jövünk ide: hogy a szeretet kifejeződése legyünk, és hogy magunkat és másokat felemeljünk, hogy engedjünk másokat nőni azáltal, hogy meglátjuk bennük az isteni részt.
Vedd észre, milyen különleges, csodálatos és isteni vagy. Öleld magadhoz a lelked. Mert ez a legjobb, amit tehetsz magadért és a világért.

Szeretlek.

Jó éjt.