"Newsflash!!! I've discovered this amazing thing! Growing up doesn't affect ones funtime at all. In fact is empowers it! It also means that we move from 'me, me, me,' to us, us, us! Which takes a little getting used to. The balance between freedom and responsibility is an elegant and essential life skill. There's a time to play in the pool and a time to be a lifeguard. The trick is to know when each is appropriate!"/My friend Marc Itzler from London/
A mai nap is szép nap volt, minden ízében, még a sebek felszakadásával együtt is.
Voltam egy fotózáson, ahol a "főfotográfus" borzalmas képeket csinált rólam, de ez nem zavar, ez őt jellemzi - sokkal jobbakat lehet rólam csinálni (példának okáért ott a múlt vasárnap, amikor is Ex-szánsájn lőtt rólam egy elég jó sorozatot - részletek később). Ott volt velem a Cápa (aki utálja, ha így hívják, de itt így hívom, mert ez jó), aki szintén fotós ember, eljött asszisztensnek, derített, cipelt, pakolt, werkfotózott, és ő viszont lőtt pár jó képet.
A főfotográfus egy skót figura volt, 30-nak néz ki, de egyidős velem, kb. három millát cipel a fotóstáskájában, kifizeti a stúdió bérleti díját - és fogalma sincs a fényekről... Persze amatőr. De ha már ennyi pénze meg lehetősége van, megtanulhatta volna a fényeket jól használni. Nem csak báng-báng. Lapos, éles, ócska vásári vacak bóvli...
De nagyon jól éreztem magam. Szeretem ezt csinálni. Szeretek emberekkel lenni. Szeretek kreatívkodni.
Aztán a vizsgán a tanár ultra-jófej volt, pedig tartottam tőle - felesleges volt. Jövő pénteken az Odeon mozi kávézójában fogok vizsgázni nyelvfilozófiából.
Aztán az Indonéz Istennő barátnémmal is találkoztam, de ahogy sétáltam a találkahelyünk felé a hóesésben, hiába próbáltam visszatartani, a könnyeim csorogtak...
Mostanában néha, amikor véletlenül beleérzek, belegondolok, mik történtek velem és "a pasikkal",
számomra is meglepő, hogy pontosan mennyire, mennyire megbántottak. Hogy mennyire-mennyire lesérültem megint... Hamar továbblépek, ha arról van szó, hogy tovább kell lépni, és hamar megszeretek embereket, és élvezem, ami történik, és hálával és alázattal elfogadom, ami adatik, bármi is legyen az. És csak kis idő múltával merek visszanézni arra a sebre, amit ütött rajtam... valami, valaki, én? Már nem tudom. És akkor be kell vallanom magamnak, hogy borzalmasan lesérültem. Lehet, hogy jó darabig nem fogok tudni bízni... Lehet, hogy ez jó lesz. Lehet, hogy még sohasem bíztam.
Minden változik, pillanatról pillanatra.
Hogy miért könnyeztem a körúton? Mert az járkált a fejemben, hogy mindig reménykedem, hogy "ez most más lesz", és mindig ugyanaz. Újra és újra és újra és újra és újra. Teljesen különböző pasik ugyanazokat a mondatokat vágják a fejemhez. (De vajon igazat mondanak?.....Bármit mondok bárkinek bárkiről: magamnak mondom....What you see is what you are. But you do not know. Amit ők látnak, nem más, mint a saját tükörképük...)
Mégis mit csinálok rosszul? Mit változtassak? Már annyiféleképpen próbáltam...
Mi az, amit még mindig ugyanúgy csinálok, nyilván tudat alatt? Hogyan jöjjek rá? És hogyan javítsam ki?
Pedig mindig arra törekedtem, hogy Jó Ember legyek. Ez nem fér össze a Jó Nővel? Vagy mi van?
Néha eszembe jut, hogy vannak bizonyos "jóim", amik annyira teljesen tiszták, hogy már érinthetetlenek...bizonyos emberekkel való viszonyaim... hogy hiába tesznek, gondolnak vagy mondanak bármit is, így is - úgy is szeretem és elfogadom őket...mintha felette állnék a dolgaiknak...mintha a dolgaik bennem semmit nem veszélyeztetnének, mintha a dolgaik bennem semmit nem érintenének meg. És talán a múltban nem így volt. Ez számomra azt jelenti, hogy az illető dologból megtisztultam. És vannak a többi "jóim", amiket még tisztogatni kell - no és azok jönnek szembe félelmetes, fájdalmas és dühítő dolgokként az életben. És amikor jön valami ilyen félelem vagy fájdalom, olyankor néha eszembe jut, hogy "de hát milyen naiv, galamblelkű, jóhiszemű, kenyérrekenhető embernő vagyok" - aztán megszólal a "bölcsebb énem", hogy "ho-hó, ha igazán naiv lennél az adott témát/dolgot/félelmet/sötétséget illetően, akkor meg sem érinthetne a dolog; de megérintett, szóval mégsem vagy teljesen 'naiv'". Mert az igazi, szívből jövő naivitás, a feddhetetlen tisztaság érinthetetlen. Kvázi, ha nem lenne bennem a dolog magja, akkor fel sem venném. (Példa: a Pofa be! című film Quentinje Montargis-ból...) Persze ezzel nem megyek sokra. Csak érdekes.
...egyszer gimnazista koromban valaki a vonaton megkérdezte tőlem, hogy mi akarok lenni, ha "nagy leszek" - azt válaszoltam, Jó Ember...
És mi vagyok? Jó, szeretnivaló, aki a légynek se ártana, diplomatikus, szeretetteljes, sérült és bizalmatlan... - Mégsem sikerül az "együtt"...
Pedig a mai világban csak az "együtt" működik.
Az, hogy mikor játszunk a medencében, és mikor vagyunk életmentők - a kettő egyensúlya. Ez az "együtt".
(Két idézet egy lapra?
...az életet úgyis csak mindent vagy semmit alapon lehet élni.
Ha holnap meghalnék, a halálom pillanatában örülnék, hogy két idézetet tettem egy lapra.
És hogy leírtam:
Szeretlek.
Nagyon szeretlek, igazán.
És mindig, mindent és mindenkit igyekszem úgy nézni, mintha isten szemével néznék, csak nem mindig sikerül... Bocsánat.
És akkor még le kellene írnom, hogy szeretem mindazokat, akik valaha bántottak, bármivel is, és mindenkinek megbocsátottam - magamnak is.
És hogy Huszonegyedik Századi Nők! Ne vállaljatok egyedül gyereket, mert az nem jó a gyereknek. Vagy ha így akarjátok, akkor kutya kötelességetek teremteni neki egy olyan közeget, ahol folyton mindkét nem energiájából részesül, míg szüksége van erre, és folyton sok figyelem és szeretet veszi körül. Mert a szeretet=intelligencia.
És hogy Ti Pasik meg, az isten szerelmére, tanuljatok meg újra Férfiaknak lenni. Sok szerencsét.
És hogy mindig emlékezzünk: You get what you project. You get what you project. You get what you project. You get what you project. You get what you project. You get what you project. You get what you project. You get what you project. You get what you project. You get what you project. You get what you project. You get what you project.You get what you project. És hogy köszönök mindent. Szeretlek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése