Sem alsóbbrendű sem felsőbbrendű nem vagyok bárkihez képest, aki megosztja velem ezt az utazást, amit úgy hívnak, ÉLET... Észreveszem, hogy pontosan olyan vagyok, mint bárki más a mindennapokban, és SZERETETET tanulok ÉS tanítok.
Az nem szolgál minket, ha felsőbb- vagy alsóbbrendűnek érezzük magunkat másokhoz képest. Ha így érzünk, elszeparáljuk magunkat más lelkektől az úton... akik pont olyanok, mint mi... ezen a bolygón.
Ha felsőbbrendűnek érezzük magunkat, az szeparálhat és szétkapcsolhat minket.
Az igazság az, hogy nem vagyunk többek senkinél sem. Nem kéne abba a csapdába esnünk, hogy morálisan kiválóbbnak érezzük magunkat más emberekhez képest. Ha ezt tesszük, elítélünk másokat, az úgy nevezett hiányosságaik miatt, amik pusztán a mi hiányosságainkat tükrözik vissza. Nem kellene abba a csapdába esnünk, hogy úgy érezzük, intellektuálisan kiválóbbak vagyunk másoknál. Kik vagyunk mi, hogy ítéletet alkossunk mások elméjéről?
Nem kellene abba a csapdába esnünk, hogy úgy érezzük, spirituálisabban kiválóbbak vagyunk... a spiritualitás felosztása a legnagyobb erőszakkal teli konfliktusok forrása ezen a bolygón.
EGYENLŐnek kell éreznünk magunkat mindenki máshoz képest.
Mindannyian lelkek vagyunk egy utazáson és mindannyian tanítványai és tanárai vagyunk egymásnak. Tőled olyan sokat tanulok a szeretetről. És tanítalak is a szeretetre.
És ugyanígy nem kellene alábbvalónak sem éreznünk magunkat másokhoz képest.
Senki nincs, aki jobb volna nálunk. Senki.
Képesek vagyunk elérni mindent, amit bárki ás már elért... ha beletesszük a szívünket és az elménket. Csakis a magunkban való hit az, ami néha megrövidít bennünket.
Pontosan olyan gyönyörűek vagyunk, mint bárki más ezen a bolygón... a szépség a szemlélő szemében van, és a címlaplányok nem reprezentálják a kollektív ízlést.
Pontosan olyan ragyogóak vagyunk, mint bárki más ezen a bolygón... rosszul érezni magunkat önmagunk miatt, vagy hagyni, hogy mások lehúzzanak minket - ez egyáltalán nem szolgál minket és a planétát sem.
Ha alábbvalónak érezzük magunkat, az pusztítóan és ellenállhatatlanul elkülöníthet minket másoktól.
Ha azon vagyunk, hogy nagyra becsüljünk más emberi lényeket... méltányoljuk és tiszteljük őket, abból kell kiindulnunk, hogy egyenlőek vagyunk velük, hogy a testvéreink ebben az életben.
Valószínűleg nem tudunk másokat méltányolni és tisztelni, hogyha úgy érezzük, hogy kiválóbbak, felsőbbrendűek vagyunk náluk valamilyen módon, vagy épp ha alávalóbbnak érezzük magunkat náluk. Mindannyian ugyanazon a közös földön járunk, ugyanazokat a leckéket kell megtanulnunk, és ugyanazokat a hibákat követjük el az út során. Ha nem követtünk el bizonyos hibákat az életünkben, akkor minden bizonnyal az egyik előzőben már elkövettük, vagy egy következőben fogjuk elkövetni.
Mindannyian azért vagyunk itt, hogy megtanuljuk, mi a SZERETET...és mindannyian azért vagyunk itt, hogy megtanuljuk, mi NEM SZERETET.
Amíg ezt megtanuljuk, és tényleg tudjuk, mi a különbség, addig folyamatosan leckéket kapunk. Néhány közülük nagyon-nagyon kellemes, néhány pedig nagyon-nagyon nem kellemes.
De Isten kegyelméből megyek.
És mindig mutass együttérzést és szeretetet a hontalan embernek az utcán... soha ne gondold, hogy kiválóbb vagy... sose ítélj... és mindig segíts, ha tudsz.
Mutass együttérzést és szeretetet azok iránt, akik nehéz időket élnek... sose hibáztasd őket a nehéz helyzetért, amiben vannak. Ha az ő életükbe születtél volna, az ő körülményeik közé, az ő szülei lettek volna a te szüleid, elég valószínű, hogy ugyanazokba a csapdákba estél volna.
Mind együtt utazunk ezen az úton... mindannyian.
Hiányosságaim és a hibáim megtöltenének egy telefonkönyvet.
Nem, csak viccelek.
Kettőt.
De a jó tulajdonságaimból is lenne egy kötetre való.
Pont olyan vagyok, mint bárki más... sok leckét kell még megtanulnom... néha rossz jegyeket kapok... néha jókat. És ha rosszat kapok, újra kell vizsgáznom.
Gyakran elesem... és aztán felkelek. És aztán megint elesek...
És teljesen biztos vagyok benne, hogy olyan vagyok, mint bárki más.
Megtanultam, hogy az nem szolgál engem, ha ítélkezem az emberek felett... így hát megpróbálom ezt elkerülni.
Ha nem ítéljük meg az embereket, hasonlónak érezhetjük magunkat velük.
Soha semmilyen körülmények között nem szolgálna engem, ha azt érezném, hogy kiválóbb vagyok másoknál, és hogy nincs szükségem az emberekre. Nem vagyok kiválóbb senkinél, nem vagyok alávalóbb sem, és annyira szükségem van más emberekre, hogy segítsenek engem ezen az úton.
És megtisztelve érzem magam, ha néha segíthetek másoknak az útjuk során.
Mindig nagyon hálás vagyok azoknak, akik segítenek nekem... sokkal többen, mint hogy a nevüket felsorolhatnám... és azoknak is nagyon hálás vagyok, akik lehetőséget adnak nekem, hogy szeretetet fejezhessek ki, és talán megváltoztathatom számukra a helyzetet.
Ezek az emberek mind olyan sokat tanítanak nekem a szeretetről.
És nagyon szeretem őket... még akkor is, ha a lecke, amit adnak nekem, néha nagy kihívás elé állít és nehéz megértenem.
Tehát, kedves és különleges barátom... oly nagyra becsüllek Téged, hogy talán soha nem is fogod tudni, mennyire - azért, aki TE vagy.
Szeretlek.
X.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése