2009. június 11., csütörtök

Day 153.

3 megjegyzés:

Atheosz írta...

Hm, hát igen, teljesen igazad van. A már létező és ható érzelmeket, vágyakat, késztetéseket nem lehet, illetve nem érdemes sem elnyomni, sem elfojtani, se igazán harcolni velük, legfeljebb megszelídíteni, azt is mások érdekében. Amit lehetne tenni velük, az már csak a jövőbeliekre vonatkozhat. Vagy már a megszületésükkor "más pályára terelődnek" eme energiák, v meg sem születnek. De, nekem úgy tűnik, te nem úszhatod meg őket, legalábbis életednek ebben a szakaszában nem, mert most ez az "életed", a "diszpozíciód", túl erősek benned az áramlások a szeretet, az "adás" vágyának formájában kifelé, amik úgyis kielégülést teremtenek maguknak. De az adás vágya (szükséglete, öröme) is vágy. Úgymond "önző" (ami jól értve nem is "önzés", hiszen "Én"-en túli) lehet az ember, adni is adhat, de ezt a kettőt párosítani egymással, mint az "adás önzését", az Én-t, ráadásul a kifelé forduló Én-t az éntelen, ragaszkodás, késztetés (tehát érdem) nélküli, spontán adással sztem olyasmi, ami paradox módon megszünteti mindkettő külön-külön vett tisztaságát.

Atheosz írta...

(Jaaa, a fenti megjegyzést a következő bejegyzésedhez szántam :))

Yaffa írta...

Jajaja. Teljesen igazad van, egyetértek. És ha nem jöttem volna rá erre akkor ott, akkor sokkal nehezebb lett volna. Akkor lehet, h. még most is szenvednék.
Mert ebben pont az a lényeg, pont ezért lehet abszolút indifferens az, hogy kinek adsz. Hiszen az adás a lényeg. Mert mivel éntelenül adsz, ezért csak az adás számít. Így nem számít, hogy az, akinek adsz ellenség-e vagy barát. De szerencsére ITT csak barátok vesznek körül. (Bár találkoztam ellenséggel, legalábbis ő azt hitte magáról, hogy az, és úgy is viselkedett velem, de inkább együttéreztem vele, és egészen könnyű volt szeretni.)
És az, hogy ne számítson, hogy ellenség-e vagy barát, azt csak úgy lehetséges, hogy az sem számít, hogy TE adsz. Csak az adás/szeretet keresztül megy rajtad.
És ezt tapasztalatból írom.
Nem teoretikusan. :)
Köszönöm, hogy olvasol, és hogy írtál!

ölellek!

*t