Day 156-160. - Same-same but different - maybe brand new

"Excuse me
but I just have to
explode
explode this body
of me
ooooh
I'll be brand new
brand new tomorrow
a little bit tired
but brand new
oooh"

/Björk/


Eddig akartam - bár fizikailag, személyesen nem próbáltam olyan típusú munkát keresni nyárra, amiről úgy az ember elhiszi, hogy abból lesz pénze. Nem kiemelkedően sok, nem is kevés, épp elég. Ahová valamilyen rendszerességgel be kell járni, és tipikus nyári munka a vendéglátó iparban, vagy a turizmusban.
Ehhez képest "csak" modell munkákat kapok. Ami alkalmi munka. De legalább munka. És teljesen jó fajta. Nem biztos megélhetés, nem mindig fizet nagyon jól, de fizet. Zsebpénznek pont jó. De ha a suli minimális, jelképes tandíját ki akarnám fizetni, és haza is akarnék menni, és essence-re is el akarnék menni ismételni (mert most épp úgy érzem, megint rám férne), akkor hatszor, de inkább tízszer ennyi pénzt kéne keresnem a nyáron, mint amennyit a következő munkámért kapni fogok.
Ellenben kezdem azt gondolni, hogy nem feltétlenül kell nekem olyan minden-nap-bejárós munkát találnom.
Mondjuk a modellkedésre szívesen ráállnék.
Fotó is. Nemcsak festmény meg rajz.
Vagy kimehetnék az utcára énekelni. Vagy szobrozni. (Amikor az ember meg tud állni a legkisebb mozdulat nélkül sokáig, és csak akkor mozdul, ha fizetnek neki, és kell hozzá valami jelmez, meg testfesték, hogy még szobor-szerűbb legyen a jelenség.) De ahhoz kéne a tartózkodási engedély - minimum. Meg egyéb engedély is állítólag, de az kisebb para. És akkor már jobb lenne egy igazán nagy város, mint Koppenhága.
Aalborg is nagy, de érzésem szerint nem elég nagy. De viszonylag közel van. Szóval legalább esélyes...

Ja és új hajam van.
Olyan, mintha új fejem is lenne.
Sőt, mintha új ember lennék, új élettel.
Tiszta lappal.
Igen, tényleg annyit változtam, mint ahogy látszik.

Az a legjobb benne, hogy emlékeztet a megtalált igazságra, önazonosságra, függetlenségre.
Arra, hogy mindenekelőtt, és mindenkor a legfontosabb, és a legtöbb, amit tehetek magamért és a világért az az, hogy a magammal való kapcsolatomat ápolom. Hogy szeretem magam.
Asszem, sikerült.
Sikerül.
Hosszú volt az út idáig. És még nincs vége.
És persze, ha van még hézag, úgyis kiderül.
Szóval jól vagyok.
Elég jól.


Viszlát.

Szeretlek.