begyulladtam

Izgalmas dolgok történnek mindenhol.

(Éljen a tizenegyedik olvasó! És a tizedik is, és az összes többi, a számnélküliek is.)

De még mielőtt az izgalmaknak nekikezdenék, egy kevésbé izgalmas dolog: be vagyok gyulladva.
Áháááááááááááááááááááh. A jobb alsó bölcsességfogam - ilyen még sose volt egyik fogam se. Nem is a fog, hanem az íny, mert tegnap este mgenyomkodtam, hogy "na, itt fáj egy kicsit, ahaaa,..." Erre éjszakára begyulladt. Erre ébredtem. Előtte este írta az Aloha-boy, nemrégi ismerősöm, lélektesókám, hogy neki is be van gyuladva. Hát, annyira szolidarítok, Aloha-boy, hogy én is begyullasztottam. Durván tolom az együttészést. (Ami ékes ánglius nyelven: com-passion, vagyis együtt szenvedés/szenvedély...) Ma imádkozom, vizualizálok, gargalizálok, és folyékony dolgokat eszem, mert mást nem tudok. Kamillatea, propolisz, flavonoid, glycosept - és az angyalok, ha vannak. Meg fájdalomcsillapító. Éhes vagyok. És nem tudok rágni.
Hát, az a tanulság, hogy ahelyett, hogy az ember azon szenvedne, hogy nincs helye a társadalomban, inkább örüljön, hogy egészséges és nem fáj semmije - bármi történjék is "odakint". Mert ha fáj valami, az az, ami nem élet. Amíg a társdalom nem fogad be, de oda mégy, ahová akarsz, azt csinálsz és azt eszel, amit akarsz, addig nincs gond. Ezt tanultam a bölcsességfogamtól, meg a gyulladástól.
És amúgy még a bőröm is... szokatlanul több helyen gyulladt, mint szokott...
Dögrovás.
Érdekes: be van gyulladva = (szleng,) fél..........hmmmmm.

(El tudod képzelni, milyen az, amikor éhes vagy, de nem tudsz enni? Jesszus....)


De közben, tegnap, amikor még nem volt begyulladva semmim sem, találkoztam egy újabb lélektesóval, azt hiszem. Aloha-boy is megmondta - imádom, mert bevállalja mindenestül a merkabákat, 2012-t, az Antareseket, meg mindent...minden embert imádok, aki mer hinni, csak ennyi a lényeg... - szóval ő is megmondta, hogy mostanában mindenki találkozik a lélketestvéreivel, mert most ilyen időszak van. Ki gondolta volna, még mielőtt találkoztam volna vele, hogy ilyen lélektestvérre bukkanok megint - másfél hónapon belül a második!
Egy ember, akivel biztonságban érzem magam, aki megért, akivel lehet egy húron pendülni. És ráadásul egy tündér. Segítőkész. Nagylelkű. Ő is tud hinni. - Jobban hisz bennem, mint én magam. Mivel érdemeltem ezt ki?...
És miatta, mert hisz bennem, lehet, hogy mégis érdemes lesz maradni. Persze ez még nagyon a jövő zenéje. Még több dologtól is függ... Mindegy, ez most csak úgy kicsúszott... de inkább titok.

Viszont aztán jött egy másik sugallat. Mire nem jó a fékbúk. Valaki, akit nem ismerek, derült égből villámcsapásként, ír nekem egy szót. Hogy London. No meg az üzenet tárgya: "annyira nem szomorú". Vagyis nem elég, hogy olvassa a blogomat - ezen mindig meglepődöm különben, hogy emberek olvassák a blogomat - hanem még kommunikál is velem! És izgalmas is, mert nem is ismerem, és nem is túl bőbeszédű.

Egyre több dolog húz Londonba.

A két-három éve a fejemben egy eldugott helyen őrizgetett ötleten kívül, most még az újabb vágyaim, a színészet, a pszichológia, a modellkedés - és most még ez is.
Bár magamat ismerve, nem biztos, hogy ha kimennék, tényleg azt csinálnám, amiért odamentem, hogy tényleg Menis tanítványául szegődnék, pláne, hogy nem tudom, engedné-e, vagy egyáltalán mit szólna ehhez az ötlethez. ( www.menisyousry.co.uk/ ) Mondjuk pénzt keresni mindenképp kéne, és a kommerciális modellkedést tolni nincs jobb hely, mint London. A modell barátném szerint legalábbis. Könyvet írni meg talán ott is tudok. Néha majd hazajövök tárgyalni a kiadóval, meg dedikálni...
Csak a kezdőtőkét kell Londonhoz összekaparni, ami viszont Dánia.
Viszont ha előtte Dánia, amihez már nincs is túl sok kedvem (- sok pénzért mosogatni - mondjuk, jobb, mint kevésért...), akkor meg ki tudja, mi történik közben...

Erről az jut eszembe:

Az életet élni csak mindent vagy semmit alapon érdemes. - Mostanában ez a filozófiám, és működőképesnek tűnik... azt hiszem... bár ez hosszabb távon derül ki, most még túl rövid ideje élek eszerint... Mindenesetre nagy és nehéz dolgokat sikerült a helyükre tennem ezzel a mondattal a zászlómon.
Ezzel a mondattal álmodtam ma. Ráadásul az álmomban Open mondta ezt... jó volt... Bárcsak képesek lennének az álmok arra, hogy manifesztálódjanak... De nem képesek. Az emberek pedig nem változnak - mondják a pesszimisták. Igen, az emberek alapvető vonásaikban nem változnak. És az optimisták azt mondják erre: de igen, minden változik, így az emberek is változnak, méghozzá változhatnak jó irányban is. Csak lehet, hogy nem velem kapcsolatban.
...egyszer jártam valakivel három évig. Eddig az volt a leghosszabb kapcsolatom. Ő közben kétszer kidobott, mert meg akart dugni másokat...pedig egyidősek voltunk...én nem voltam kíváncsi másokra... Hosszú évek múltán, most van egy barátnője, akivel szintén szakítottak már, de végülis még mindig együtt vannak - lehet, hogy azzal a lánnyal majd megváltozik. Nem tudom. Az is lehet, hogy az a lány jobban tűri az ilyesmit, mint én. Nem látok bele a kapcsolatukba.
De tényleg hiszem, hogy az emberek változhatnak. Én is változom. Mondjuk elég nagy meló van benne...

Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.

Szeretlek.