Véletlenek napja

Véletlen. (Úgy értődik, most jött el az ideje.)
Nem várt fordulat.
Szeretem a nem várt fordulatokat. Jöhetne még pár...

Első rész
Összefutás Manóvárival a 41-es villamoson.
Háth, még mindig beindul rá a szívcsakrám.
Ahh. Nincs mit újragondolni. Ha már a legelején tudtam volna, milyen szörnyűséges nekem vele párkapcsolatban létezni, akkor bele se kezdtem volna... Így kicsit jobban értem magam. Hogy már a legelején is ezt éreztem. Nem tudom, miért van, de van. Nagyon szeretem.
De nem úgy. Mármint vele is azt érzem, nem én szeretem, hanem megnyit valami kaput bennem, ahol átáramolhat a szeretés - elsősorban feléje, de csak úgy magától magáért jön. Ezért voltam vele olyan sokáig minden történések ellenére. Mert ez jó. Jó az, ami a hatására történik bennem. Csak már tudom, irdatlanul durva égési sérüléseim lennének, ha közelebb mennék hozzá. És hogy ez az érzés van, általa, de az egész világnak van.
És azért is szerethetem ennyire, mert nagyon közel voltam hozzá, ismerem őt eléggé, és annyi de annyi megértés van bennem iránta, és együttérzés.
Olyan, mintha még mindig kisfiú lenne - nekem legalábbis. Valszeg az is. (Ez közös bennünk, hogy valamiért nem sikerül felnőnünk rendesen. ) És az az érzés jön elő belőlem a szeretés mellett, hogy: Éééédesszíve, min ment ez az ember keresztül, és mennyit szenvedett, és mekkora iszonyat durva sorsfeladatot vállalt. És nem bírom támogatni...
Szeretni jó.
Talán, amit nem jól ismertem fel magamban, az az, hogy mindig is így szerettem őt, és ez nagyon erős, de nem összetévesztendő a szerelemmel. (De összetévesztettem.) Na, most az is megvan, hogy az milyen típusú érzéshalmaz, és hogy e kettő között mi a különbség. (És persze odafent meg röhögnek: "Hitted!")
Ha Manóvári a közelben van, hatalmas ölelés vagyok. Annál is hatalmasabb, és melegebb, és odaadóbb.
Ha a Csókos van a közelben...hát az most még nem kifejezhető...talán: élet. Nem ölelés, inkább sóhajtás. Na, az is a szívcsakrát közelíti, csak benne van a gyökértől a koronacsakráig minden.
Clearest vision of Love lost and now found again.

Második rész
I received a prophecy today. It sais that for me the hard part is over. I've paid my dues and I have nothing to prove. I can simply let the results speak for themselves and I no longer need to dirty my hands with idle, trendy or high maintenance indulgences like lovers who don't give back. (I just wonder if I gave enough...) I shall maintain self-confidence, self-control, independence and the art of being alone. Consistent feeding of my spirit creates a rich and replenished soul. (Well, that's true, but I don't know if I really should walk away.)
And the other card said: that my alter ego today is the Risk-Taker, whose superpower lies in my laughing in the face of limitations, possibly guided by my obsessions. I will watch my step today and know that I need to take responsibility for my actions -- no one can shoulder that burden for me. 'I know it's wrong, but it feels so right.' My obsessions are in control and I can't help myself -- I'm addicted to love. (Now that last one 's so true.)
But one just may be hurting the one she/he loves. So I either go with it, or exercise self-control and avoid those temptations that may come back to haunt me. (Well, thank you. It helped a lot. Do this or do that...Fine.)