Most populár

2009. május 25., hétfő

Day 124 - 136.
















(A képek a sommerhus-ból, fordított sorrendben, az uccsó naptól az első este felé haladva - mert a képfeltöltés a bloggerre nem felhasználóbarát, és nem vagyok hajlandó ezzel szaszerolni. Sommerhus: ld. később.)

Tetrisz.


Sűrű volt. Vagy annak érződött. Érződik.
Amikor nincs az embernek min filozofálnia, nincs miért, és túl sok a tennivaló és a történés, akkor nincs igazi késztetés írni.
Legalábbis az utóbbi több-mint-tíz napban nem volt.
Amikor túljutunk a félelmen, túl az önsajnálaton, az önbizalomhiányon, amikor kisimul alattunk a víz és már nem hánykolódik annyira a hajó, és nincs is veszélyben a fent-maradás - fent, a hullámok felszínén, vagy fent a hullámhegyen, vagyis szívesebben hívom hullám-fennsíknak, ez reménytelibb - szóval amikor minden rendben van, akkor nincs miért írni. Inkább csinálja az ember a dolgát.
De hisz észre sem vettem, hogy annyi nap eltelt a lemezfelvétel óta. Mintha csak múlt héten lett volna. De nem.
Múlt héten munkát keresgéltünk Hirtshalsban, ügyet intéztünk Hjørringben, előtte family&friends - day volt, meg buli, aztán buli utáni takarítás/csill, szerdán sommerhus-nézés, csütörtökön készülődés, pénteken second-hand aztán irány a sommerhus. Így hívják a nyári-lakot dánul. Erdőben vagy tengerparton van, nagyvárosoktól lehetőleg távolabb, eldugott, csendes, nyugodt, kedélyes. No és ezt a bizonyos sommerhust már vagy három éve nem használták, rendbe kell rakni. Elkezdtük. Egész hétvégén nyomtuk.
(<- reggel.) Sokat nevettünk és sokat dolgoztunk. Mondjuk vasárnap estére már azért kipurcant a banda. Főleg, mert szombatról vasárnapra nem nagyon aludtunk. Amíg világos volt, dolgoztunk, ez este tizenegy órát jelent, aztán nekiálltunk vacsorát készíteni, Open csinált berétet. Tejfölös, lisztes, tojásos krumpliétel, olajban kisütve. - Szóval főzni is tud... ezt még nem említettem, pedig már tudom egy ideje. Az Isten lába egyenértékű Open lábával, amit oly kedvtelve nézegetek, amikor csak lehet.























































































És tényleg csak döntés kérdése, az ember mivel foglalja le az agyát. Épp most jöttem meetingről, ahol azok találkoztak, akik visszajönnek a suliba következő szemeszterre is. Én is visszajövök. Pontosabban haza se megyek szeptemberig. No és ezen a meetingen olyan furcsa volt, hogy Open nem volt mellettem. Igazán szomorú érzés volt elképzelni, hogy jövő szemeszterben nem lesz itt. Csak ritkán. Ki fogja nekem mondogatni, hogy szép vagyok, hogy hacuka, hogy tiszta jó, és hogy szeret? Ki fogja értékelni a fenekemet? Kihez bújjak akkor hozzá? Ki fog reggel próbálni kirázni az ágyból? Ki fog nekem kávét és reggelit hozni? Kinek dogom mondogatni, hogy milyen iszonyú jó pasi, és hogy szeretem és hogy milyen jó szeretni?... ...Na de most még itt van, és előttünk a nyár. És most most van. És úgy döntöttem, a fenti dolgot félre teszem, és továbbra is élvezrm az itt-és-mostot, és arra koncentrálok, ami adatik. Meg arra, amire az elmúlt pár napban: hogy jó annak lenni, aki vagyok. És aki vagyok, az egyáltalán nem leírható a mostani fizikai megjelenésemen keresztül. Mostanában igazán élvezetet nyújt olyan meditációkban lenni, amikor felidézem azt, aki voltam, és aki leszek, és közben érzem, hogy ez nem különböző, és hogy most van, egyszerre. Végre sikerül hátradőlnöm. Erről már írtam jóval korábban, hogy úgy vágyom erre az érzésre, amikor csak úgy hátradőlsz, beledőlsz, belesimulsz az univerzumba, és rá bízod magad, és egyáltalán semmi, de semmi gond, sem gondolat nem zavarja meg a "belelazulást". Az önmagamba való "belelazulást" még csak mostanában kezdtem gyakorolni, és egyre jobban megy. Merthogy az univerzumban való bízás, mint egy bizalomjátékban, amikor hátradőlsz, az egyben a magamba való belelazulás is. Nem találok rá jobb szót... Olyan, mint amikor végre találasz egy kényelmes fotelt, ami teljesen illeszkedik a testedhez (csak itt nem-fizikális korpuszról van szó), és végre teljesen el tudsz lazulni... olyan, mint a közvetlenül elalvás előtti állapot. Persze ha ez teljesen megszokott lenne, nyilván nem írnék róla, szóval még új ez az érzés. Egész kicsi koromból ismerős csak... Hogy ez mennyit gyógyít rajtam, fogalmam sincs, de biztosan sokat, mert szokatlanul jól érzem magam. Nem kicsattanóan, de nagyon harmonikusan, egyenletesen, ha tudja az ember magát egyenletesen érezni. És ez az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem teljesen tisztán meglátni a jövő-beli önmagamat, az énekesnőt. Aztán egyszer, amikor épp ez történt, hirtelen valahogy kíjjebb jöttem a képből, és elkezdtem rettenetesen vágyni rá, hogy már az az életem legyen most is, fizikai megjelenésében is. Erről pedig rájöttem, hogy felesleges és oktalan. Mármint vágyni. Egyrészt, mert minden, ami a fizikai téridőben lehetséges, először gondolatként, nem-fizikális dologként keletkezik. Rezgés formájában. Tehát amint elgondolom, már létezik, vagyis itt van, most van, én vagyok. Én vagyok a változás, amit látni kívánok. Tehát nem kell vágynom rá. Csak meg kell engednem. Meg kell engednem magamnak. (Egyébként ahányszor az univerzumhoz fohászkodnék egy-egy ilyen meditációban, már mindannyiszor visszapattan a gondolat, midannyiszor az a válasz, hogy nem kell kérned, mert te AZ VAGY, amit csak akarsz. Végtelen szabadságod van. Teremtő vagy. Magadat teremted.) Másrészt pedig, mert minden, ami a fizikai tér-időben keletkezik, vagy történik, minden egyszerre, egyetlen MOSTban van - ott, ahol nincs értelme annak a fogalomnak, hogy "most". Egy afféle negyedik dimenzióban, amit emberi elmével elépzelni nagyon nehéz, mint a két dimenziós lényeknek a harmadikat. Ami még történik belül, és fontos, hogy folymatos ébredést érzek magamban, folyamatos tudatosság növekedést, és most jutottam el arra a szintre, úgy látszik, hogy képes vagyok befogadni a külvilágra vonatkozó információt, és képes vagyok felelősséget vállalni. Nem csak a személyes túlélés a tét. Korábban túl sok dolgom volt magammal ahhoz, hogy kifelé is fordulhattam volna...persze még most is van, mert az sosem fogy el, mert a változás és a fejlődés folyamatos, - ahogy egykori kung-fu mesterem mondta, ebben a világban semmi sem állandó csak a változás. (Például már amit két hónapja mondtam és éreztem egyes dolgokkal kapcsolatban már nem úgy igazak, ahogy akkor, nem írnám már le... ) Hallottam én már ezeket az információkat korábban is, de féltem tőlük, és nem igazán tudtam felfogni őket - egyszerűen nem hittem el. Mondjuk még most is kételkedem, de már annyi forrásból hallom, hogy lassan képtelenség nem elhinni és nem tudomásul venni, mi folyik itt. Ha leírnám, akkor talán egy lennék azok közül az írdogálók közül, akiket nem igazán szívlelek. Mert a tudás nem a könyvekben van. Pláne nem blogokon. (Azért olvass, mindent, de sose higgy el semmit!) És pláne nem kéne az igazsággal pénzt keresni. Kryon könyvek meg Édesvíz könyvek. Hogy adhatjátok el az információt? Hogy akarhattok pénzt csinálni az igazságból? Vagy írjam inkább, hogy igazságotokból? Hogy állíthatjátok, hogy 2012-ben vége lesz a világnak, vagy legalábbis valami nagy katartikus és kataklizmatikus változás fog történni? Hogy hitethetitek el ezt az egyszerű emberekkel?! Az információ mindenki alanyi joga. Az igazság és a szabadság is. Nem lenne szabad dizájnt és reklámot keríteni köré. Szerencsére legalább az internet itt van. Itt szabad az információ-áramlás. Ezért hiszek neki jobban, mint az ezoterikus könyvsorozatoknak és íróiknak. Persze az is lehet, hogy ez nem az ő hibájuk, hanem a vadkapitalista társadalomé, a rendszeré, aminek a rabjai vagyunk: a pénzé. De ha már vannak emberek, akik a mostani tudásunknak megfelelően cselekszenek - pl. consciousmedianetworks.com - akkor igenis felelősségre vonhatóak azok, akik nem. Kryonék például. És meg kellett, hogy halljam ezeket az információkat ahhoz, hogy az "aki leszek"-et ilyen tisztán lássam...és ilyen lelkesítően. Szóval, hogy mi folyik itt, arról most egyelőre csak annyit, hogy ha tényleg érdekel, nézd meg ezt: http://www.consciousmedianetwork.com/members/dicke6.htm meg ezt: http://www.consciousmedianetwork.com/members/jmarrs2.htm És a Zeitgeist című filmet. A film a legátfogóbb, leg érthetőbb, legvilágosabb. Tömény, de viszonylagosan tömegfogyasztásra is alkalmas. ZEITGEIST. http://www.zeitgeistmovie.com/ - itt megnézheted mindkét részét. Mert EZ ingyen van. Fesztiválnyertes film. Ismeretterjesztő - a szó attenborrough-i értelmében. Annál mondjuk kicsit nehezebb műfaj... Még nem merem leírni... Ja, és itt van még a nevetés-terápia. Jót tesz...




Viszlát.
Szeretlek.

2 megjegyzés:

Atheosz írta...

Érdekes az a belelazulás-élményed... Nem lenne jobb szó rá a "MOST-élmény" helyett az "időtlenség" v "időfelettiség" v "időnkívüliség"? Az is érdekes, h a "hátra-", "bele-" szavakat használtad. Mintha vmi (azaz te, a fizikai tér-idő viszonylatában) egyszerre vonódna vissza "befelé" és kerülne kívül a "tér-időn". Az "itt-most" és az "egyszerre" meg mintha egy pontra utalnának, ami viszont mintha a "végtelennel" (a múlt&jövő és minden történés teljességével) állna vonatkozásban. Lehet-e a "csillagok felett" és az "önmagadban" egy és ugyanaz? Persze ha kellő fantáziánk &/v kellően tágas "sötétkamránk" van bizonyos átélések befogadására, akár lehetne is, ahogy egy gömb két pólusa (és középpontja) is lehet "egy": a tengelyben. Vagy ha úgy tetszik, egyesülhetne annál a "gömb"-nél a két pólus akár a középpontban is; csak ebből az alakzatból már pont a gömb szépsége hiányozna.

Hát bizony, sem alak, sem forma, sem fogalom nem fejezheti ki "ezt". Itt véget is érek ez ügyben :)

/Hááát, a linkek már kevésbé tetszettek; amennyire utánanéztem David Icke-nek és Jim Marrsnak, ajánlatos tőlük távol tartania magát az embernek. Az ilyen összeesküvés-féle elméleteknek iszonyú szívóerejük van; amellett, h Icke-nél (v -nál?) szó esik az ember végtelen teremtőerejéről és hatalmáról is, ennek másik oldala egy roppant beszűkült látásmód és tudatállapot, amely minden történést az adott (potenciálisan végtelen számú) Eszme szerint formál át és illeszt rendszerbe (lásd nácizmus v sztálinizmus; mert bizony ezek is eme "mindenható" és "végtelen teremtőerejű" Eszmék alesetei)./

Yaffa írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.