Eddig azt hittem, ez AZ, amit akarok.
Most hirtelen rájöttem, ez nem az, amit akarok.
Talán eddig hazudtam magamnak - talán csak most merek őszinte lenni magammal, és másokkal.
Talán meg kellett élnem mindezt, hogy tudjam, EZ nem az, amit akarok. (Angol nyelvterületen az "akarni" szónak egyáltalán nincs olyan negatív kicsengése, mint nálunk.)
Ezelőtt, amíg vak voltam, vagy vaknak tettettem magam a valóságra, addig könnyű volt könnyűnek, tágnak és határtalannak lenni.
Most sokkal nehezebb, de ha jól értem, a feladat ez. Változatlan.
Csak most Látván Látva "kell" (=választom azt, hogy) ugyanúgy határtalannak lenni. És hinni és bízni, és megnyugodni, hogy minden jó.
Annak ellenére, hogy nem abban a szituációban vagyok, amiben szeretnék lenni, annak ellenére, hogy egy olyan "kapcsolatban" vagyok, amiben a "kedvesem" "még másokkal is akar lenni" ergo a kapcsolatnak időbeli határa van előre eldöntötten, és amiért én is azt gondolom, hogy nekem nem ez kell, ergo már most nem akarom ezt - szimplán azért, mert mást akarok.
Azt akarom, hogy aki szeret, ne a magas, vékony lányt szeresse, hanem azt, aki valójában vagyok, amire nincs szó, amit akkor érzünk egymásról, amikor egymás szemébe nézünk, ami ugyanaz marad akkor is, ha megöregszünk és ráncos lesz a bőrünk. Azt akarom, hogy egyenlő felek, társak legyünk egy kapcsolatban, amiben soha nem hal meg a szerelem, azt akarom, hogy akit tudok így szeretni, ahogy Opent, hogy akiről azt gondolom, hogy ő a tökéletes férfi nekem, és csakis vele akarok lenni, az az ember ugyanígy érezzen irántam. Nem azért, mert ezzel akarom iagzolni magam. Nem azért, mert szükségem van rá, hogy valakinek szüksége legyen rám. Hanem azért, mert hiszem, hogy ongoing romance-t csakis így lehet művelni. Azért, mert hiszem, hogy egy szeretetteli kapcsolat nagyobb szabadság, nagyobb ajándék és nagyobb jólét, mint a felelősség nem vállalása által keletkezett szabadság. Mert hiszem, hogy a szabadság nem az, ha mindent megtehetünk, hanem az, ha mindent meg tudunk tenni, amit akarunk. Mert hiszem, hogy a szeretet felelősségteljes. És a félelem az, ami arra késztet, hogy ne vállaljunk felelősséget.
Én jól vagyok egyedül. Örülök, ha egyedül lehetek, mert szeretet van bennem, mert jó magammal lennem. És megosztani: a legjobb ráadás.
Köszönöm, hogy megoszthattam.
Viszlát.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése