Rájöttem:
ugyanazon érme két különböző oldalán vagyunk Opennel.
Ennyi csak.
Belső drámánk tárgya pontosan ugyanaz, csak pont az ellenkező pólusokkal.
De hát nem beszélni a dolgokról - nem lehet, mert nem üdvös.
Beszélni több súrlódás, de nagyobb bátorság is.
Azt hiszem továbbá, hogy a fő feladat most: szimplán abbahagyni a félelmet, abbahagyni az adott érzés-hullámot, amit az adott gondolat kivált belőlem. Vagyis megszabadulni. Tehát abbahagyni a másik nőkre gondolást, az arra gondolást, hogy én csak ideig-óráig kellek neki, és hogy nem fogadja el a tényt, hogy együtt vagyunk - bizonyos fórumokon ő szingli.
Mert bár ezek tények, és nagyon nagy fájdalmat okoznak - de választhatom azt, hogy mindehelyett inkább ezekre fókuszálok:
én szeretem Őt.
Ő szeret engem. (Még ha nem is vagyok erről teljesen meggyőződve a fenti tények miatt, de azért mégis úgy viselkedig velem, hogy MOST szeret.)
Továbbá és ennél sokkal fontosabb:
hogy szeretem magam.
Szeretem a hjam. Szeretem a frizurám. Szeretem szemem. Szeretem a szemöldököm, szeretem az orrom. Szeretem a számat. Szeretem bőrömet. Szeretem az arcomat. Szeretem a füleimet. Szeretem a nyakam. Szeretem a gyönyörű melleim. Szeretem a lapos, kedves hasamat. Szeretem az összes belsőszerveimet. (Hálás vagyok nekik, hogy együttműködnak velem és fenntartják az életfunkcióimat - nem is akárhogyan.) Szeretem a vállaimat. Szeretem a karjaim. Szeretem a kezeim, szeretem az ujjaim. Szeretem a hátamat, szeretem a szép fenekem. Szeretem az izmos lábaimat. Szeretem a combjaimat, szeretem vádlijaim. Szeretem a vékony bokámat. Szeretem a lábujjacskáimat. Szeretem az otthonom. Szeretem a társamat. Szeretem az embereimet. Szeretem az anyukámat. Szeretem az apukámat. Szeretem a tesóimat. Szeretem a biciklimet. szeretem a ruháimat. Szeretem a munkahelyemet. Szeretem a főnökömet. Szeretem a lakhelyemet. Szeretem a Mac-emet. Szeretem a bátorságomat. Szeretem az érzelmességemet. Szeretem a hangomat. Szeretem a hatalmas szívemet. Szeretem az érzékenységemet. Szeretem, hogy tudom mit akarok. Szeretem, hogy tudom, kivel szeretném leélni az életem. Szeretem, hogy ennyire szeretem. Szeretem, hogy Ő ennyire KLASSZ! Szeretem, hogy attól jobb az életem, hogy szimplán körülöttem van.
Köszönöm, hogy megoszthattam!
Viszlát.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése