2010. május 4., kedd

Money-talk... and others...

Szóval mit is csinálok az egész mai napommal azóta, hogy a legutóbbi bejegyzés gondolatait végiggondoltam?
A pénzről tanulok!

Az első kedvencem ez:

A szegény emberek, vagy akiknek nem mindig van pénzük, vagy nemt udnak sok pénzt szerezni, a végén mindig próbálják ezt a tényt legitimmé tenni azzal, hogy azt mondják:
- Hááát igen, pénz... jó ha van, deigazából nem fontos.
Az én új válaszom ettől kezdve, Harv Eker válasza:
- Hát ide figyelj, Barátom! Ha azt mondanád a barátodnak vagy a barátnődnek, vagy a feleségednek vagy a férjednek: nem igazán vagy fontos - biztos nem szívesen maradna körülötted. Hát a pénzzel is így van. ... A pénz iszonyúan fontos azokon a területeken, amelyeken működik, és iszonyúan érdeketelen azokon a területeken, amiken nem működik.
És mozgathatja a szeretet a világot, biztosan nem fizeti ki egy kórház vagy a te otthonod felépítését. Nem is ad enni.

∗∗∗

Érdekes dologra bukkantam kutatásaim során.

Pszichológiai teszt, hogy melyik volt a kedvenc meséd kisgyerekkorodban.
Korábban egyszer fejtegettem ezt.
Általában gyerekkorban még annyira nyitottak és tiszták vagyunk - és persze nem tudatosak is - hogy azt a mesét választjuk kedvencünkül, amivel tudat alatt és tudatosan is azonosulni tudunk - és ez nagyon árulkodik a hajóskapitányunkról. Hogy ki-féle, mi-féle lélek fogja a kormányt odabent, akiről majdnem semmit nem tudunk, mire felnövünk. Egyszer Müller Péter bácsi írta, hogy: nézd meg az életed eddigi könyvét. Abból, hogy mi minden történt veled, és milyen képe van az eddigi életednek, következtethetsz a hajóskapitáynodra, és az ő szándékaira.
Nomármost két kedvenc mesém volt.
remélem, ez nem skizofréniát jelent, hanem csak azt, hogy a Hamupipőkét illetően ugye majd miből lesz a cserebogár, szépséges, gazdagságos Királynő, aki tudja honnan jön,
a Paraszt meg az ördögöt illetően meg: hogy HOGYAN.
Most, körülbelül két perce kapcsolódott össze a fejemben a Paraszt meg az ördög története magammal, a hajóskapitányommal és az új tudásommal a pénzről, és a világ működéséről.
Azt mondja nekem ez: mindig is tudtam, hogyan működik a világ. Ez a mese, mint kedvencem, az életem egyik legalapvetőbb tapasztalásának magvát és egyben kvint-esszenciáját hordozza magában!
Csak amikor még ez a mese volt a kedvencem, nem tudatosan tudtam. És el kellett telnie húsz évnek, hogy tudatosan visszajussak ahhoz a tudáshoz, hogy az életembe vonzzam azt a tudást, amit eleve is tudtam, amire mindig emlékeztettem magam ezzel a történettel.
Hogy tudniilik, a paraszt mindig túljár az ördög eszén. Mindig tudja, hol van a lényeg. Mindig tudja, hol a gyökér és hol a termés. Mi ehető és mi nem ehető. A kísértés pedig bekaphatja.

Mindez arról jutott eszembe, hogy
ahogy a kapcsolatainkról, a pénzügyeinkről is vannak blueprintjeink, lenyomataink, amelyek a tudtunk nélkül irányítják az életünket. Pontosan ugyanarról van szó, amiről eddig is sokat írtam: az agy behuzalozódik. Sokszor gondolt gondolatok szinapszist alakítanak ki, hogy megkönnyítsék és meggyorsítsák számunkra a gondolkodást. Tapasztalat által, azaz verifikáció által íródnak be az agyba a programok annak megfelelően, mit tapasztalunk gyerekkorunkban, mit látunk és élünk át nap mint nap.
Nos, a pénzügy, ezt illetően semmien sem különbözik a kapcsolatoktól. Gondolatok és begyakorolt reakciók önműködő hálózata.
Átírható.
Melós.
No és itt egy példa. Egy fa. (=az életem) A gyümölcsét látom. (=eredmények) Nem tetszik. Rossz a szaga, az íze, a színe, ehetetlen. No most ahelyett, hogy továbbra is a gyümölcsökre fókuszálnék, és nézném és nézném, - amit az emberek több mint nyolcvan százaléka tesz, mert nem tudja, hogy az agy és a világ hogyan működik - hiszen lepotyog, folyton a szemem előtt van; inkább azzal kellene foglalkoznom, hogy átültessem, talajvédő növényeket ültessek köré, tápanyagokban gazdag földet tegyek a gyökeréhez - vagyis a gyökerével foglalkozzam, mert onnan erednek a termései. Vagy mondjuk ha nem teszik, ültessek el egy másik magot, amiből más termés lesz. Merthogy a termés termés, akármit csinálok is vele, az már ott van. Nem segít a termésen, ha azon sopnkodom, milyen ehetetlen.

Innen jutott eszembe, hogy a lényeg néha a föld alatt van és láthatatlan. Ahogyan A paraszt és az ördög történetében. Aztán van, hogy látható, de csak a tapasztalat segít, hogy tudjuk mikor mit kell nézni.




Nincsenek megjegyzések: