2010. május 27., csütörtök

Kívül

És a "külső" életemről még nem is meséltem semmit.

Nos, képzeljünk el hat, nem viccelek, 6 húszas éveik elején járó fiatalt (kivéve jómagam), egy rakáson, hetvenvalahány négyzetméteren, egy és fél légtérben.

Néha vicces így együtt lakni. A nemek aránya is kiváló: három fiú, három lány. Egy tetőtér.

Épp elhangzott párbeszéd:
Mr.E., megdöbbenéssel hangjában: - Úristen már megint éhes vagyok.
Mr.B. - Lehet, hogy menstruálni fogsz.
Mr.E. - Ja, vagy terhes vagyok.
Mr.B. - Erre is gondoltam, csak nem mertem megemlíteni, hátha kényes témát érintek.
Mr.E. - Jó, hát nem szégyen az, hogy múlt héten testi kapcsolatba kerültünk.
Mr.B. - Te, amióta itt vagy Dániában... Hát én nem tartom számon.

Persze beszakadtunk teljesen. félreértések elkerülése végett: mindenki csőegyenes, senki se meleg. Maximum a Ms.D. meg én vagyunk biszexuálisak, de ez tényleg a max.

Néha meg nem vicces, hanem kétségbeejtő. Hogy szeretkezni egy alacsony spanyolfal mögött kell - halálos csendben lehetőleg - ami egy élére állított matrac - - - úgy, hogy még másik két ember is van a légtérben. Nem éppen álmaim netovábbja. Ha én lennék a másik két ember, utálnám ezt. De magamat nem ítélhetem el, ugye. Már megoldás meg nincs, mert Open nem hajlandó elköltözni velem. Mert fél. Meg mert nem áll érdekében. Meg mert úgyis el akar hagyni. Meg mert nem vagyok neki olyan fontos. Meg mert nem szeret ahhoz eléggé. Meg mert nincs ehhez felnőve. Meg mert másokkal is "akar lenni" majd. (- Gondolom főleg szexuális értelemben... Istenem, mit vétettem, hogy folyton ez van. A Hosszúbarátom is folyton ezt hajtogatta. Amíg le nem léceltem egy szép napon, gondolván, hogy kell, hogy legyen ennél jobb.)
Igen, ez a döntése persze nem rólam szól, hanem róla.
Csak sajnos mindenki megissza a levét, de legalábbis négyen.
De persze pézügyileg neki aztán egyáltalán nem éri meg.
Ha meg azt mondom, majd énm egoldom, arra meg azt mondja, az nem fless úgy neki. Mi? Az hogy én megoldom a pénzügyet?

No de ezt leszámítva vicces hatan együtt lakni egy és fél légtérben...

A párbeszédek persze a legviccesebbek.
Majd még közlök párat.

Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.

Szeretlek.

Ui:
Aranyköpés: "Tizenhárom kilométert akkor is vezettek, ha eltemettek két méterrel a föld alá."

Nincsenek megjegyzések: