2010. május 15., szombat

...és megtörtént újra...

Mit nem tanultam meg az előző leckéből?
Honnan tudjam, hogy mit nem tanultam meg?
Persze: addig fog ismétlődni, amíg meg nem tanulom.

Ezúttal a kompomat késtem le.
Hogy hogyan, arról jobb volna szót se ejteni.

Lehet, hogy pont ebben van a titok nyitja.
Előzőleg mondjuk nem az én hibám volt, bár az is lehetett önszabotázs.
Ez a mostani biztosan az volt. Olyan látványosan volt önszabotálás, hogy ennél látványosabb nem is lehetett volna.
Szóval lehet ez egy tanulság: általában, még ha más dolgokra foghatjuk is a "balszerencsénket" mi vagyunk felelősek érte: önszabotázs által.
Mert lehet, hogy ha a múltkor Londonban sikerül hallgatni a belső vezérlésemre, akkor a három perccel előbbi vonatot is elérem, ami nem késett volna negyed órát. (Persze ki tudja?...)
További tanulság lehet, hogy szálljunk le a Földre, Tünde. Bár minden erőmmel ezen vagyok, de úgy látszik, még így is túl elszállt vagyok.
Mert, hogy mi történt?
Ültem a váróteremben, és azt hittem, hogy a kompom 8-kor indul, de a papíromon 18 óra volt.
És közben az emberek csekkoltak be szépen, nekem meg nem tűnt fel semmi. Csak ültem ott és neteztem abban a biztos tudatban, hogy az én hajóm két órával később indul, és fel sem merült bennem a gyanú árnyéka, hogy esetleg megnézzem a papíromat, véletlenül nem ez-e az én kompom.
További tanulság: mindig vizsgáld felül a tudatod. Azt hogy mi van az agyadban. Akár elkönyvelve is, mint halálbiztos tény. Sose tudhatod, mikor játszik hülyét az elméd.
Lehet, hogy ez az eset is arra utal, csak még erősebben, mint az előző, hogy még erősebben kellene kötődnöm az anyagi világhoz. Úgy értem, tudatosabbnak lenni például az időt és a számokat tekintve.

Megint az történik, mint legutóbb: egy későbbi járatra fel tudtak még pakolni némi pótdíj ellenében, ami által megintcsak megszabadultam az összes spórolt-maradék pénzemtől.
Az is lehet, a tudatom így fog ki rajtam. Hogy most tudatosodom a pénzt illetően nagyon, és így szabotálja a tudatom beégett rendszere a szerencsémet és a terveimet. Hogy gazdagodni akarok, tudom is, hogy hogyan kell, legalábbis tudogatom lassan, ehelyett mintha szinte szándékosan folyton elveszíteném a pénzem....mármint nem a saját szándékomból, de mégis önszabotázs által, tehát tudat alatt.

De az is lehet a lecke, hogy tilos önmagamat hibáztatni.
Például.

Köszönöm, hogy megoszthattam.

Talán majd még jön ehhez ez-az.

Viszlát.

Szeretlek.


Nincsenek megjegyzések: