"If you feel not everything is alright, pretend that everything is alright. Smile, relax, be gorgeous, and this way you can make your subconscious believe that everything is alright, and it will draw to you everything that is alright for you."
Másfél év telt el egy iskola védőszárnyai alatt,
- most pedig nem csak itt tartózkodásom óta először, hanem életemben először nincs alattam állami szociális védőháló. Nincs iskola, nincs ösztöndíj, nincs kollégium.
Habár a dolgok a fentiektől eltekintve nem különböznek sokban a kolis, tanulós élettől. Most is túl sok emberrel rakom egy rakáson - de legalább szabad vagyok, és én választottam. Iskola nincs, dolgozom.
Ami jó, hogy tudom, hogy miért dolgozom. Ha látja az ember, hogy merre magy, akkor minden sokkal könnyebb. Aztán az út még kanyarodhat erre-arra, de a végcél biztos.
Szóval most ismeretlen-ismerős vizeken lebegek.
Azt hiszem, a környezet nagy hatással van az emberre. Ha rend van körülöttünk, belül is hajlamosak vagyunk nagyobb, rendezettebb tereket érzékelni. Ha zsúfoltság van: nincs nyugalom. Az sem mindegy, hogy milyen emberekkel vesszük körül magunkat. Sajnos ebben is hiperérzékenynak bizonyulok.
Azt hiszem, felkeveredtek az energiáim.
Mindaz, amit az elmúlt időszakban megtanultam nem tűnik igazán hasznosnak mostanság. Van, ami nagyon is hasznos, például, hogy jóban vagyok magammal.
Kicsit olyan érzés, mintha túl sokat változtam volna, és mintha nem találnám itt a helyem. Pedig nincs semmi más, amit ahelyett akarnék, mint ami van. Mégis valami furcsa.
De lehet, hogy csak túl régóta nem sütött a nap.
All is well, kalandra fel! (Ez az új jelmondatom.)
Köszönöm, hogy megoszthattam.
Viszlát.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése