London, az aneszteziológus

London is a trip.

És érzéketlen.

Asszem a szingliség is ezért is olyan gyakori itt. Részint, mert Londonban a legtöbben csak egy darabig vannak. És ezt mindenki tudja. Minden munkakereső körutamon mindenhol ezt mondták: persze, adj egy CV-t, mert sose lehet tudni, Londonban az emberek jönnek és mennek. Ez ilyen. Ettől felszínesebbek a kapcsolatok.
A stressz, a tömeg, a rohanás, a nyomás - ez az irdatlan sűrűsége a létezésnek, ami itt van, ami nagyon nehezen áthatolható, ez elöli az érzéseket.... Azt a részt, ami érez. Magam is tapasztalom, magamon. Hogy néha, mint valami érzéstelenítő, olyan London. Egyszerűen nem ér rá az ember arra gondolni, hogy mi a fene van. És olyankor néha visszanézek azokra az érzelmeimre, amikbe néhanapján majd'belepusztulok: a magány, ami annyira cseszettül tud fájni. A társtalanság, a sorstalanság, a stressz, a bizonytalanság, a biztonságtlanság. És akkor hiába tudom, hogy ezek bennem vannak, és jelen vannak - mégsem érzek semmit. És akkor megijedek, hogy Londonban én is ilyenné válok.... zombivá. Akinek nem kell társ. Akinek nem kell semmi és senki. Akinek az életébe nem is férne ez most bele. Aki jól van egyedül, aki el van a szánalmas ki életével. Aki megelégszik a barátokkal meg a melóval. - Mert, a legtöbb ember itt Londonban ilyen. És a szexről hangosan beszélnek az utcán. Hogy "Kanos vagyok" - mondja az egyik hatalmas nő, aki egy travi, egy meleg pasi és még egy pasi társaságában sétál éjszaka a Sohóban. És igazából a szex szabad. Ezzel-azzal, néhanapján. De hogy normális, egészséges, érzelmekkel társuló testi kapcsolat legyen - hát az nem divat. Mert úgyis mindenki jön és megy.
Kivéve a meleg párokat és a turista párokat és azt az elhanyagolható százalékban jelenlevő "londoni külföldit", aki ide jött egy kis időre (1-2 évre) a párjával együtt.
A többiben már kifejlődött az a mirigy, ami érzésteleníti a magány-érzésért felelős területet - a szívet...

Londonban meg lehet ismerni a sötétséget, az őrületet, a magányt, az elérzéstelenítettséget, a stresszt. És ezért, a hitet, a kitartást, a fényt, az értéket, a jót, az erőt.



Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.
Szeretlek.