Csak úgy tök spontán jött. Érdekes volt. Egy érdekes emberrel... Aki amúgy szintán zenész. Universalnak dolgozott, most meg a Sonynak dolgozik. Eredetileg libanoni, és húsz éve él Londonban. Fura véletlen, hogy pont ott lakik, ahol én laktam, tíz perc sétára laktunk egymástól. Szóval fotózás céljából ismerkedtünk meg, de mivel olyan közel laktunk, mondta, hogy fussunk már össze. Összefutottunk. Nem is volt szó fotózásról, lelkileg tök nem is úgy készültem. Ahhoz képest tök spontán egész jókat lőtt. Mondjuk tökre nem az a műfaj, ami nekem kellene most, de lehet, hogy ez is jó lesz valamire majd egyszer. Meg hogy miért pont fekve és fejjel lefelé....Mondtam neki, hogy ez így nekem nem jön be annyira, de ragaszkodott hozzá.... Váááhh, kurvajók lennének, ha nem fekve és fejjel lefelé lőtte volna...
És alakulóban van még vagy 3-4 teszt eddig... Sikeresen építem a nulla-szintet. Végülis az is valami, a háznak meg kell rakni az alapját. Az fontos.
Köszönöm, hogy megoszthattam.
Viszlát,
szeretlek.
2 megjegyzés:
Hát szerintem meg baromi jó így is, fejjel lefelé, fekve:D gratulálok hozzájuk :)
:) Köszönöm, drága Clo! Nagy ölelést küldök!!
Megjegyzés küldése