Miért ítéltek?
Miért, s honnan, miből formáltok jogot egyetlen igazság vagy szépség magatokra és másokra bélyegzéséhez?
Isten az, aki ítélhet.
Nem ember.
Ember nem. Soha. Semmiben. Csak az erkölcsi jó ügyében, azt is csak homályosan. Valami belülről jövő körvonalas érzés bennünk, ami tudja, mi a Jó.(Tavaly volt egy emelt szintű szakkollégiumom, az volt a címe: A Rossz problémája. És nem tudtam megcsinálni, és nem tudtam megírni a dolgozatot, mert olyan tág és olyan mélységekig vitt le a kérdés - a Rossz problémája, amely a Jó problémáját is mindjárt fölveti, - hogy beleszédültem. Nem tisztázható, csak érezhető. Azt hiszem, vannak dolgok, amiket érteni nem lehet, és tán nem is kell, csak érezni. Az értelem ott szükségtelen. De más nem világíthat, így homályban marad. A szív csak irányít, de nem önt szavakba semmit. Nem tudtam megírni, mi a Rossz? Van-e egyetemesen elvágólagosan, egyértelműen rossznak tartott dolog. Olvastam egy amerikai magyar szerzőtől, John Kékestől valamit, ő amellett érvelt, hogy van ilyen rossz. Hozott példákat, amik egy fél könyvet megtöltenek, amiket ezért most nem idéznék, hogy mi az, ami egyértelműen, mindenképpen rossz. Egyetlen példát csak: amit az inkvizíció az albigensek avagy katharok ellen megtett, az konkrét, kétségbevonhatatlan, nyilvánvaló gonosztett, rossz.
A katharok hittételei nem egyeztek meg a katolikus egyház hittételeivel, ideológiájuk eltért attól. "Vallási szektájuk tanítása szerint a spirituális és a materiális világok között radikális különbség van. A spirituális világot Isten teremtette és kormányozza, s az jó. A materiális világot a Gonosz Szellem alkotta és kormányozza. A két világ az emberi lényekben találkozik egymással. A lélek potenciálisan jó, mivel Isten a jó tudatát beléoltotta. A test és funkciói viszont rosszak, mivel a Gonosz Szellem teremtményei, aki az emberi lényeket saját hasonlatosságára alkotta. Úgy hitték, hogy az üdvösség azon múlik, hogy meg tudunk-e szabadulni az anyagi javaktól és igyekszünk-e a lehető legspirituálisabb életet élni. " Ezért aztán nőtlen, vegetariánus, tulajdon nélküli és aszkéta életet éltek. Ismert volt életmódjuk egyszerűsége, becsületességük és szívélyességük a másokkal való kapcsolataikban. Nevük is a görög katharoi, azaz a „tiszták” szóból eredt. Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a katharok nagy része nem volt tisztában hite implikációival, csak azt látta, a katar szerzetesek (Tökéletesek vagy Tiszták) mennyivel istennek tetszőbb életet élnek, mint az ortodox kereszténység hívei, a papok és püspökök.
III.Ince pápa eretnekségnek nyilvánította a katarizmust, és becslések szerint húszezres sereget verbuvált a katarok kiirtására, ami akkoriban aránytalanul nagy seregnek számított, hisz akkoriban a legtöbb csatát ezer-kétezer ember vívta.
A hadjárat a francia uralom kiterjesztését is jelentette, (mert III. Ince Fülöp Ágost francia királyt kérte meg a hadjárat elindítására, s cserébe az összes meghódítandó területet odaígérte neki,) ezért a nemesség és a lakosság általában véve a katarok mellett állt, akik közülük valók voltak, gyakran szomszédaik, s akiket békés, tiszta és ártalmatlan embereknek ismertek. A nép menedéket és védelmet adott a kataroknak, ellenállt a kereszteseknek, s ennek meg is lettek a szörnyű következményei számukra és a katarok számára is. Amikor a lovagok megkérdezték Amauryt, aki a csatát vezette, hogy hogyan tegyenek különbséget a katar és a katolikus védők között, a válasz így hangzott: „Öljétek meg mindet, Isten megismeri az övéit” (PH 5., 84.o.). Ezt is tették. Isten serege vagy húszezer férfit, nőt és gyermeket mészárolt le, katolikusokat és eretnek katarokat válogatás nélkül, majd alaposan föl is égették a várost. Amaury ezt írta a pápának: „Közel húszezer polgárt hánytak kardélre, kortól és nemtől függetlenül. Az isteni bosszú művei csodálatosak” (PH 87.o.).
Bram városánál a következő történt: "A szomszéd város népe Bram sorsáról úgy értesült, meglátott egy százfős botorkáló menetet. … A kimerült, nyöszörgő férfiak Bram védői voltak … fejüket lehajtva vánszorogtak, egyik kezükkel az előttük járó vállába kapaszkodva … Mindannyiukat megvakították, a dühös győztesek kivájták szemeiket… Orrukat és felső ajkukat levágták… Vezetőjük egyik szemét meghagyták, hogy vezethesse őket” (PH 106.o.). A kereszteseket valóban átitatta az „isteni harag, hogy bosszút állja[nak] az Úrt ért sérelemért” (AC 77.o.), amelyre a pápa buzdította őket. Hogy ne legyen félreértés, a pápa évente megismételte a keresztes hadjáratra szóló felhívást (PH 109.o.)." Lavaurban négyszáz katar szerzetest Te Deum éneklése közben égettek el. Sorolhatnék még sokkoló kegyetlenségeket, melyeket a keresztesek vittek végbe a katarok ellen, de talán ennyi is elég, hogy azt mondhassuk: ha a gonoszság súlyos, túlzó, rosszindulatú és menthetetlen, ember által embernek okozott kár, akkor az, ami a katarokkal történt, gonoszság. Persze a keresztesek közül nyilvánvalóan senki sem vélekedett így. Hiszen ők Krisztus Atlétái voltak. A hitet röviden intézem most, nem mesélem el a részleteket és a sok gondolatkanyart, mert tulajdonképp nem ezért írtam, hanem csak azért, hogy lássuk: van egyetemesen rossznak és jónak tartható dolog. S ha ez a példa nem volna elég, akkor ajánlom John Kékes könyvét.
Szóval a hitről:
Az illető keresztes hadjáratot kétféleképen magyarázhatjuk: az egyik, hogy "a kereszteshadjárat látszatnak ellentmondó jó voltát az emberi felfogóképességet meghaladómisztériumok közé soroljuk. A hadjáratot Isten rendelte el, s az mindazzal együtt, amivel járt, csakis jó lehetett. Ez azért elfogadhatatlan, mert a kereszténység a jóra igyekszik segíteni az embert. Ha azonban azt, ami nyilvánvalóan rossz - gyilkosságot, csonkítást, kínzást -, jónak kell tekintenünk, akkor ezt nem teheti meg, hiszen felfoghatatlan misztériummá válik, hogy mi a különbség jó és rossz között."
"A másik lehetőség, hogy a kereszteshadjárat oka az egyházi és világi résztvevők hatalom- és vagyon iránti éhsége volt, de a keresztesek önmaguknak és másoknak is azt mondták, hogy a hit mozgatja őket." "Ha a kereszteseket igazi hit motiválta volna, mondhatjuk, akkor nem követtek el volna gonosztetteket. Talán komolyan gondolták, de mégis félreértették saját mozgatórugóikat. Hitnek vélték, de ez a hit hamis volt."
"Nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték, amely ezt a magyarázatot végérvényesen bizonyítaná vagy cáfolná. Ha azonban ez - vagy valami ehhez hasonló - igaz volna, akkor fölmentené az igazi hitet az alól a vád alól, hogy gonoszsághoz vezethet. Ezzel a fölmentéssel együtt azonban azzal az elfogadhatatlan következtetéssel is meg kellene békülni, hogy hit nem nyújt olyan bizonyosságot, mint amilyet tőle elvárnak. Az ember ugyanis nem lehetne biztos abban, hogy igazi vagy hamis hit mozgatja-e. Mozgatórugóinak félreértése állandó veszély. Csak akkor hivatkozhatnának joggal a bizonyosságra, ha megszüntetnék ezt a lehetőséget, de az emberi gyöngeség és esendőség - egy keresztény eredeti bűnnek nevezné - miatt ezt a lehetőséget nem lehet kizárni. Minden hitre való hivatkozást kétely illet, beleértve az ember saját hitét is. S ha a hit gyilkosságra, csonkításra, kínzásra szólít föl, a kételynek egyenesen át kell vennie a bizonyosság helyét."
"A hit túlmegy az intellektus által alátámasztható vélekedéseken. Olyan akarati aktusokat foglal magába, amelyekkel az intellektus által alá nem támasztott vélekedéseket elfogadjuk."A hit erkölcsileg nem fogadható el mentségként a gonosztettekre. A bajt tetézi, hogy az ember az erkölcsi hibák és az esendőség miatt gyakran félreérti saját mozgatórugóit, hitnek képzeli, ami nem az, s gonoszat cselekszik, miközben jónak tartja. Kékes könyvében megmutatja, hogy mindenféle hit ki van szolgáltatva ennek a veszélynek, mert túllép az értelmen.
* * *
Azok, akik komolyan veszik saját intellektuális és erkölcsi gyöngeségeiket, az öncsalás veszélyeit, valamint azt a kísértést, hogy önmagukat egy kiváltságolt elit tagjainak tekintsék, saját bizonyosságaikat is gyanakvással fogadják - no, ebbe a szűk körbe tartozom én is...A hit pedig valószínűleg központi helyet foglal el a hívők önképében, abban, ahogyan a dolgokat, életüket és cselekedeteiket értelemmel látják el. Egész értékrendjük hitükön nyugszik. A hitüket érő támadásokat ezért identitásukat, legmélyebb értékeiket, az életet és az életüket értelmessé tevő dolgokat érő fenyegetésként élik meg. Nehéz volna ennél súlyosabb támadást elképzelni.
Pedig én is hiszek. Nincs bajom a hittel.
Higgyetek, hiszek én is. A jóban, és abban, hogy ezt valami belső, megmagyarázhatatlan mérce mondja meg – pont erről szól a hit. De én csak ennyit engedek meg magamnak. De ki-ki úgy csinálja, ahogy jólesik. És én is csak ezt kérem: higgyetek, csak hagyjatok másokat is hinni.
Higgyetek, csak soha ne ítéljetek!
Mert az ítélés Isten dolga. (Ha van.)
Ezért mondom, hogy nincs jó és nincs rossz és mégis van. Fekete és ugyanakkor fehér, és egyik sem.
Tudom, túl nagy vállalkozás nekem, egy porszemnek a mindenségben ezen a Föld-golyóbison, de szeretném megbékíteni mindenféle hívők és nem-hívők szívét. Lássátok meg, hogyan kapcsolódik minden vallás egymáshoz. Lássátok meg, hogy az emberi szívekben van egy rész, ami ugyanolyan, ami ugyanarra vágyik: valamiféle válaszra, Istenre, bizonyosságra, megnyugvásra, célra - nevezzük bárminek is.
Lássátok meg, hogy ugyanabból az anyagból vétettünk, és ugyanazzá leszünk!
És lássátok meg azt is, hogy én soha nem mondom, hogy az én igazságom az egyetlen igazság. Azt mondom: mindenkinek megvan a maga igazsága, és amennyiben ezt bárki személyes támadásnak veszi, az magára vessen, mert én szóltam: ez csupán az én igazságom, amely, általános emberi mércével nézve, jó, és békességet és igazságosságot hoz. (Na persze, nem tudom levetkőzni Platónt, a Nagy Őst, a Fejet, aki szerint filozófusoknak kéne kormányoznia az államot, de nem ám afféle mai filozófusoknak, avagy újkori, vagy középkori európai, nyugati filozófusoknak, hanem csakis a platonikusoknak. ...asszem, nagyon bírtam volna az Öreget.)
És kérem szépen, ne kezdjen senki kötözködni, mert ez itt nem azért van, csak kétségbeesve keresem magamat, amikor persze valószínű, hogy nem keresni kéne, mert itt van, mindig is itt volt, és főleg, hogy "Life's not about finding yourself. Life's about creating yourself." Kétségbeesve kérdezem:
Emberek! Miért ítélkeztek?
(Bp.,2006. dec. 20.) Az Igazság Harcosa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése