...micsoda tavasz! mármint májusban még az volt elvileg. Gyakorlatilag már vagy egy hónapja nyár. Igazából ez most csak úgy eszembe jutott valakinek a blogjáról...
És remélem, hogy ez olyan. Nagyon remélem. Remélek Neki, Érte, mindent, a legjobbat. (Még ha túl korán van is. Ha előre örülök is, ha nem lenne szabad még, akkor is.)
Akkor is így volt, amikor még barátok voltunk.
És ezért tudom, hogy jól szeretem.
Érdekes: szinte semmi sem változott, csak jött ez a rózsaszín köd (jujj, de nyálas, de így van), meg a fizikai kontaktus. (Ami nélkül nem élhetek, és most végre, hjajjh.)
...lezáródott gondolatkörök.
Immár tudássá vált, anno keresett, és meglelt igazságok, amik nem kérdések többé, és nem rácsodálkozás tárgyai.
Minden eltéve szépen a spájzba. Nyugodtan pihennek a kis gondolat-csomagok. Tudjuk, amit tudunk.
Nincs több bölcsesség. Csak adás és elfogadás.
(Ez az, amiről korábban beszéltem, máshol, hogy hiába engedlek be magamba, ha nem jössz be, és viszont, akkor magunkban maradunk. Hogy ez csak így működik. Oda-vissza - módon.)
És működik.
Most csak fíling van. :) De az nagyon. :D
Úgy érzem, lassan le kéne szállnom erről a témáról, de ha egyszer most ez van, és boldog vagyok, aszem először igazán, és eljött az a nap, hogy felébredek reggel, és úgy érzem, nem kívánhatnék már semmi többet, semmi mást, mert a boldogsághoz nem kell semmi más - leírom, mert úgyis annyi szomorúság van a világban; hát itt egy ember, aki boldog.
Ps: no persze az a Lamborgini, meg a gyorsasági kétkerekű, és a jogsik... - nem egyéb, mint valóra váltandó álom. 
A jó 
öreg Diablo...:) jajj.->
öreg Diablo...:) jajj.-><-------- és a Murcielago se annyira rossz :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése