110 lóerő

Szerelem első mozdulásra. Amikor érzed, ahogy búg a tested alatt, minden rezgését átveszed. Te magad vagy a gép: azok a hengerek, szelepek, lóerők.
Írnom kéne róla, mert élettapasztalat, szerelem első mozdulásra, és mert az elsőre emlékezni kell, és meg kell örökíteni valahogyan – de leírhatatlan. Azért persze nem volnék én én, ha nem próbálnám meg mégis.

A motorozás több szempontból is olyan, mint egy kiadós szeretkezés. (Vagy mint a tánc.)Ugyanúgy izomlázam van tőle a lábamban, az inaimban, a nyakamban, és jólesik visszagondolni rá. Jólesik visszagondolni erre az éjszakára, és erre a reggelre. (Bár persze a napszak egyik esetben sem törvényszerű. Bármikor lehet csinálni.)Ugyanúgy legjobb, ha két ember csinálja. Nem árt, ha nő-férfi párosításban, bár, gyanítom, vannak, akik nem a klasszikus módon szeretik. És persze lehet egyedül is, az is nagyon jó, úgy csinálod, ahogyan te szereted.Ha pedig ketten vagytok, egy test vagytok. Egy test, egy felelősség, ha ő dől, te is dőlsz; az apró rezdüléseket is érzed, és az elengedettségben mégis figyelsz.Ugyanúgy letörölhetetlen mosolyt fest az arcodra egész napra.

A sebességben a szabadság gyűrűzik folyvást, és átáramlik az ereimen. Úgy érzem, ma mindent megtehetek. Úgy érzem, sosem volt még ilyen jó.Éjjel valami álomszerű másállapot az egész világ: a fák, az út, a fehér csík az út mentén, a lámpa fényköre, a táblák fémes, foszforeszkáló fehér és zöld villanásai mellettünk.A reggeli napsütésben a szívemben búg a motor, süvít a szél, és boldog vagyok.

Nem mindig a legszebb arcát mutatja felém az életem, de ma rájöttem: igenis jó az, amit teremtek magamnak, amit valahogyan az életembe vonzok. Hálás vagyok, hogy élek. Pedig volt, hogy nem nagyon akartam…és végülis így egyedül sokkal több dolgot megtehetek – például ha eszembe jut, kapom magam és éjnek évadján százakárhány lóerő hátán – meg a Palién – Velencére száguldok, ismeretlen ismerőssel ismerkedem, nyakig nyálas és szőrös leszek két tündér-ebtől, reggel pedig a tóparton kezdek verőfényes napsütésben, hattyúval, aki V-betűt rajzol mozgásával a tükör-síma vízre, és hasa tengelyére tükröződve valami reggeli mesevilágba röppent, miközben a szaruhártyánkon úszó porszemeket figyeljük a ragyogó tiszta kék ég hátterén.Igen. A kis dolgok teszik naggyá a pillanatokat, a napokat, az életet.Persze nem is olyan kis dolog egy uszkve kétszáz kilós szürke-fekete áramvonalas járgány, pláne meg a pasas előttem, akibe kapaszkodom – nagyon nagy.


(2007.03.12.)