Egy egészen üres vasárnap

Egy egészen üres vasárnap.
Furcsa egyveleg. Mosás, szépirodalom – valaki más gondolatainak végiggondolása, valaki más agyának képeinek végignézése.
Ha emberekkel találkozom, beszélgetek, vagy ha olvasom őket, mindig beléjük érzek, és ezért kicsit olyan, mintha ők lennék.
Nevezhetnénk ezt lenyúlásnak is. Az egész életem egy nagy lenyúlás. (Még ezt a mondatot is úgy nyúltam valakitől.) De szeretem. Végülis így tanul az ember. Csak felmerül, hogy nem vagyok eredeti…
Mosás, szépirodalom, beszélgetés, hallgatás – hogy le kéne most írni a gondolataimat. Mert most vannak. Értelmesek.
Egyveleg: kolbászos, majonézes omlett, ízfokozás, HIT keksz.
Persze közben amint idejövök a géphez, beindul az msn, és kizökkentenek a haverok a dumájukkal. El is felejtettem, mit is akartam tulajdonképp leírni. Pedig jó volt.
Koffein. A koffeintől mindig jókedvem lesz. És talán egy cigit is el kellett volna szívnom, hogy lelazuljak. És a kávé mindig felpörget.
Így aztán eszembe jutott, hogy össze kéne végre raknom azt a gyermekkönyvet, amit elterveztem. Kéne valaki, aki rajzol hozzá. De ehhez le kell ülni, és írni kell még néhány ritmusos versecskét. Kitalálni, ki fogja rajzolni, kihez menjek, hogy kiadják. Ilyenek.


(2007.04.15.)