A legcsodálatosabb, hogy semmi sem az.
Bizonyos események, tapasztalatok érlelték meg bennem azt a bölcsességet, ami miatt most úgy érzem:
végleg megváltozik az életem.
A gyógyulás és a tudás, amit annyit kerestem, amire a lelkem vágyott, végre itt van.
És baromira vicces... Ezért van az a nevető Buddha szobor. (Bár ő nem akarta, hogy szobrot csináljanak róla, pláne vallást, "buddhizmus" - szegényke forgatja a szemét a másik világban és közben röhög a vakbele.)
Szóval baromira vicces:
...- - - - -..__ .. ---_ _ ...
Ennyi.
Megváltoztam. És nincsenek rá szavak...
Minden mindegy és semmi sem az.
Teljesen biztosan tudom, hogy a boldogságom csakis tőlem függ. Mert az egy választás. Én választom azt, hogy hogyan reagálok. És ha már ebben mester leszek, akkor majd már nem is kell reagálnom.
Például, van, aki szomorú, ha esik az eső, vagy borult az idő. Én is ilyen voltam.
De most:
az eső csak eső. Nem pedig valami, amihez én valamiféle reakcióval viszonyulok. Ahogy a kutya az kutya, a macska az macska, az emberek: emberek.
Nincs több önsorsrontás, és nincs több félelem. És közben baromi mázlista vagyok mindennel, amim csak van, vagy nincs. Mert ha minden nem úgy lenne, ahogy van, akkor nem tudnám mindezt, amit tudok.
Akkor nem tanulhattam volna meg, mi az, hogy szeretni.
És mindig van tovább. (Ezt tudni: bölcsesség...)
Azt is megtanultam, hogy felelős vagyok azért, amit leírok, vagy mondok, de nem vagyok felelős azért, amit Te értesz alatta. Mert én csakis magamért lehetek felelős, és mert az én igazságom csakis számomra igazság. Az én utam csakis számomra út. Elmondom Neked, mert lelkesít, amit megtapasztaltam és megtanultam, de ez az enyém.
Épp ezért soha ne higgy nekem! Magadnak kell mindent megtapasztalnod és megtanulnod, megrágnod, megemésztened.
Ahogy nekem is magamnak.
És ha van benned szeretet, mert megtaláltad, és van benned bölcsesség, és semmit sem hiszel el és nem ismered a félelmet: akkor szabad vagy. Akkor nem tudnak irányítani.
És most leírtam ennyi sok betűt és szót, és még mindig nem tudtam kifejezni az Igazságomat, mert az csak van. Mégis valahogy meg kell próbálni megosztani. Mostanság ez az egyetlen módja a kommunikációnknak. Ha képesek lennénk telepátiára, mindjárt más lenne...
Köszönöm, hogy megoszthattam.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése