Nem, inkább az a legborzasztóbb, hogy
elvesztem.
Elfogyott minden reményem.
Eddig gondolkodás nélkül, azonnal felfelé próbáltam menni, mindig reménykedtem, mindig fénnyé próbáltam transzformálni a sötétséget, légynek képzeltem magam, aki hiába esik tejbe, úgy kapálódzik a lábaival, hogy vajat köpül a tejből, és megszárad és elrepül, de most megint, ezredszer is beleestem a tejbe,
és most nincs már erőm...
Lehet, hogy nagyon elrontottam valamit...valamikor...
Ebéd
Gőzáram simít a szobába
a tányérból - aranysárga
forró leves.
fehérek, sárgák, zöldek,
krumplik, répák.
a kelbimbó bimbajában
a rétegek között
az Isten
s nemsokára én is ott leszek
-egymásban leszünk
én és a rétegek
az ebéd emléke
rajta anyám kézjegye
- még mindig, még mindig etet.
szép sorminta
- akárha Contemporary Art volna:
a kiömlött borsból
(talán szecsuáni egész)
a tányér karéjára pettyezek.
(2005. 03. 21.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése