Napi bölcsesség 5.

Onnan tudom, hogy igazán szeretek valakit, hogy hajlandó vagyok elfogadni, hogy ő az legyen (nekem) ami ő akar lenni.





(És akkor nem azért szeretem, amit "játszik", hanem azért, aki ő valójában. És akkor nincs elvárásom.

Ha barát, legyen barát. Ha szerető, legyen szerető. Ha férj, legyen férj. - Ez mind mások szerepe, amiket maguknak választanak.

Aztán erre én mondhatok igent vagy nemet, hogy beszállok-e és eljátszom a társszerepet, vagy sem. Mert én is szabadon választok szerepet magamnak.

(Opent például igazán szeretem, vagy legalábbis amikor igazán szeretem, akkor elfogadom, hogy ha barátok leszünk, barátok leszünk, ha pedig "idegenek", akkor "idegenek". Ettől még szeretem. Ez nem változik. Mert ez bennem van.
Ez az én szerepem.) )

Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.

Szeretlek.