Még jó, hogy élek, és esik nagyon és nincs esőnadrágom és nem tudtam ma bringázni és mindezekért van miről írni.
Szóval felszállok a villamosra. Üres az egész, de leül mellém egy büdös, koszos, kisebbségi fejű ember - még gondolm is, hogy bakker, én elülök innen, mert büdös, és túl közel ül. De nem hallgatok a belső hangra - ez mégiscsak tiszteletlenség lenne embertársammal szemben. A villamos elindul, erre ő előhúzza az "igazolványát", a kis kék karszalagot. Én felugrok, hogy juj, elfelejtettem lyukasztani, veszem elő a gyűjtőjegyet, lépek a lyukasztóhoz, mire lefogja a karom, és kitépi az egyész gyűjtőt a kezemből, hogy igazolványt kér szépen. Mondom, nem biztos, hogy van nálam, de sajnos volt. Hazudni - hát az nagyon rosszul megy. Mondom neki, hogy adja vissza a jegyemet, mer lyukasztanék. Á, az nem szabályos. Mert nem akkor lyukasztottam, amikor felléptem a lépcsőn. Úgyhogy adjam csak oda az igazolványom. Mondom, nézheti, de megfogni nincs joga. Mire ő, hogy nekem meg nincs jogom menetjegy nélkül utazni. Mondom, de magánál van a menetjegyem. Nem-nem, lássam az igazolványát. Mondom, jó. Mire a melletünk ülő néni elkezdi mondani, hogy inkább a mögötte ülő hölgyet nézze meg - csöves néni volt - hogy neki van-e menetjegye, ne a tisztességes állampolgárt zaklassa. Én közben próbálom kipiszkálni a kezéből a menetjegyem, mire ő, hogy ne kapkodjon. Mondom, kérem szépen, adja vissza a jegyemet. Nem. Kérem szépen adja vissza a jegyemet. Nem. Kérem szépen, adja vissza a menetjegyemet. Erre elkezd velem kiabálni, üvöltözni, hogy majd ha látta az igazolványomat, akkor visszaadja. Ja, és hogy még meggondolhatom magam, hogy helyszínen fizetek-e, mert az fele annyiba kerül. Mondom, írja csak a csekket. Hát sajnos a személyi számom végéig jutott, mire a villamos beért a megállóba. Akkor mondtam neki, hogy viszont látásra, és felvettem a nyúlcipőt. Ő meg kiabál utánam, hogy nembaj, már úgyis minden megvan.
Hát, mire kiderítik a lakcímem, addigra, remélem, megváltozik.
És báj-báj kétezernyolcszáz forintos gyűjtőjegy, amiből még csak egyet használtam. Remélem, boldog lesz vele.
Olyan dühös és tehetetlen voltam, hogy az esőben sétálva bőgtem az Oktogonig.
Rohadt életbe, tényleg.
Hogy nem a lépcsőn lyukasztottam, meg hogy az nem szabályos, hogy a villamos indulása után lyukasztok. Vagyis lyukasztanék.
Jóhinak igaza volt, ez a legjobb foglalkozás. Szerzel egy karszalagot, és begyűjtesz a hülye turistáktól, vagy a szerencsétlen kisemberektől napi többször hatezer forintot. Mondjuk egy óra alatt ha kettőt megb∗szol, akkor ezerkétszáz forintos órabérrel dolgozol. Magadnak. És akkor self-employed lehetsz. Legjobb. A csövi nénit meg leszarják, mert ő úgysem tud fizetni, akármit csinálnak vele.
Akkor, kedves Magyarország, álljak én is csövesnek? Az jobb lesz nekünk?
Vagy netán, szerezzek egy karszalagot és ilyen esetben toljam az orra alá, hogy helló?
Igazolványt nem kell mutatni, vagy én voltam béna, hogy nem kértem tőle. Mondjuk ahhoz se igen volt joga, hogy lefogja a karomat, és kitépje a kezemből az egész gyűjtőjegyet.
Még jó, hogy tudom, hogy a személyit a kezünkből nem adjuk ki, csakis rendőrnek.
Oké, tegyük fel, hogy tisztességtelen vagyok.
De az ő módszere sem tisztességes, az biztos.
Állatok vagyunk, akiket el akarnak kapni, kizsákmányolni, a lehető legjobban.
És erősebb kutya b∗szik. Én nő vagyok, őszinte, naiv - és, hát igen, nincs elég vér a pucámban. Ő nagydarab volt, kisebbségi, dühös, megfélemlítő.
Mindenkinek túl kell élnie ebben a társadalomban. Hát ebben a harcban alulmaradtam. Nem én voltam az erősebb kutya.
És a BKV miért nem vesz fel intelligens, művelt, udvarias embereket ellenőrnek? Miért ilyen utolsó bunkókat alkalmaztok?! Miért megy az utolsó bunkó ellenőrnek? Mert nem tud mást csinálni, mert neki is túl kell élni. Nem hiszem, hogy ez az ember adna bármennyi pénzt is a BKV-nak, ha a markába kerül.
És a tanulság: kell egy esőnadrág és egy jó esőkabát, hogy esőben is bringázhassak. Mindig hallgatni kell a belső hangra: ha valami büdös, arrébb kell menni. Személyit nem szabad hordani, vagy meg kell tanulni jól hazudni. Esetleg jó színésznek lenni, és előadni, hogy nem hallok, és nem értek semmit. Csorgatni a nyálam a villamoson, vagy esetleg csövesnek állni.
Továbbá többet kell meditálni, vagy háború súlytotta övezetbe költözni. Tudniillik, ha én egy háborús veterán vagyok, biztos nem ijeszt meg a kisebbségi kétajtós szekrény hőzöngése. Nem láttam még elég szart, az van.
Az egyhegyű koncentráció gyakorlása meg abban segítene, hogy ilyenkor hátat fordítsak az embernek, vagy csak nézzek rá szó nélkül, vagy kibámuljak az ablakon/ajtón, és ne is halljak semmit.
Hogyan szeresselek téged, Magyarország??
"ahol ember embernek farkasa".....
Köszönöm, hogy megoszthattam.
Viszlát.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése