Minden új és mindent le kell írni, és másfél órán át 100%-ig kell figyelni - mivel minden új.
Szóval immár az ötödik nyelvet kezdem beszélni, mert igen, már az első órán alkottam két teljes mondatot. .... hát nehezebb, mint a dán. Na jó, a dán csak félnek számít. Még.
Mondjuk germán nyelveket dán előtt már tanultam, de latint még soha. És amikor a tanárnő a ragozást magyarázta, rötyögnöm kellett, mert vészesen emlékeztetett a Monthy Python féle Blájen életében lévő jelenetre, amikor Blájennek húzza a fülét a római katona, és ragoznia kell a latint - usz, ász, nemnemnem isz, osz, többesszámban románi, románosz..... Kábé ezt hallgattam ma. Buenos ööö -nas buenas tardes.
És ehhez el kell bringázni a Jászai tértől (ahol lakom) Budára, a Móriczhoz, és ott fel-fel-fel a hegyre, lépcsőn, az Eötvös Collegiumba. Odafelé végig a budai rakparton - olyan bringás tömeg van, hogy nem lehet haladni. Visszafelé egy gyorsabb utat választottam, a Gellért térnél rögtön át a hídon, aminek sose tudom a nevét, és onnan a belvároson át vissza. És most már igazán-igazán ősz van. Sárgás barnás levelek az úton mindenfelé. Ősz szag.
És miket hall egy bringás csirke bringázás közben:
két pasast kerülök ki a járdán, az egyik mondja a másiknak a bringámat stírölve:
- Na, ilyen bringát akarok, érted? - mire a másik:
- Hát én meg ilyen segget! - ekkor már elhagytam őket...
∗∗∗
Köszönöm, hogy megoszthattam.
Nyugodalmas jó éjszakát, jó álmokat, meleg szívet,
vagy épp szép napot, kinek éppen mit.
Viszlát.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése