A szokásos reggeli kávé Dorkával, Wayne kávézójában, ami előtt jár a hatos villamos.
Hogy bent mi történt?Nos, valahogy nem éreztem olyan jól magam a nagyvárosban, mint régen.
Éjszaka, az egyik diszkóban csak álltam az ablaknál és bámultam kifelé az éjszakába. Néztem a kinti forgalmat, és azon gondolkodtam, milyen kevés harmónia van a nagyvárosokban, és mennyire nem érdekel már az ilyen fajta mulatozás...
Régen nagyon szerettem Budapestet, New Yorkot, Londont - Helsinkit is szeretnem kellett volna. Szerettem is, csak mégsem úgy, mint az előbbieket. Pedig nagyon boldog voltam, és vagyok, hogy eljutottam Helsinkibe is. (És még mennyi vissza van!)
Dániában, a tengernél, a dűnék közt sokkal jobban éreztem magam.
(Pedig - egyáltalán miért kint keressük a szépséget? Akkor is érezhetjük lenyűgözve magunkat, ha egy lépést sem teszünk, csak a magunk belső szépségét csodáljuk - ha megtaláljuk, s ha képesek vagyunk látni, vagy ha mások belső szépségét csodáljuk...vagy a zenét. )
Mindennek ellenére azért nagyon jó dolog világot látni, és tanulni az emberi természetről. És látni és szeretni a Földet. És olyan érzésem is volt, hogy most egy darabig így akarok maradni: utazva, mozgásban. Szeretem a reptereket - sajátos hangulatuk van. És szeretek repülni. Amíg itt lent szürkeség van és eső, meg köd, odafönt mindig süt a nap....
No de vissza a Földre még: Helsinkit nem éreztem olyan boldog és pezsgő világvárosnak. Kissé nyomott mindent a szürke időjárás. De, amint tegnap is írtam, van egy bizonyos bája. Különösen az éjszakáknak.
És Suomenlinna is igazán érdekes. A sziget kuriózum, egyrészt abból a szempontból, hogy az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította; másrészt, mert van rajta egy erőd, amit az 1700-as években kezdtek építeni a Helsinki partjainál lévő szigetekre, amikoris Finnország még a Svéd Királyság része volt. Ma az ágyúk még mindig úgy állnak, ahogyan az 1800-as években hagyták őket - emlékeztetvén az orosz fennhatóságra. Kb. harminc évvel ezelőtt hagyták abba a sziget és az erőd katonai célra való felhasználását. Suomenlinna ma helsinki városrész, és kilencszázan laknak rajta. Maga az is élmény, amíg oda jut az ember: a jeges tengeren át vezet az út. Én most látogattam meg, de láttam róla nyári képeket - sokkal barátságosabban néz ki napsütésben; így viszont tényleg különleges.
De beszéljenek inkább a képek.
Ebben a hajóban étterem működik.
Vásár a kikötőnél.
Ez a hajó visz ki Suomenlinnára.
Útban a sziget felé a jeges tengeren.
Suomenlinna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése