Igazából ez a mai bejegyzés is részben a tegnapról szól.
A szaunázásból, meditálásból hazafelé jövet egész hosszasan mindenféle pólus nélküli érzelem jellegű dolgot tapasztaltam magamban.
Nem volt sem izgalmas, sem félelmetes, sem jó. Leginkább semmit nem lehet mondani róla. Talán annyit, hogy egy nyugodt mosoly voltam.
És ez úgy jött, hogy mire elindultam vissza a Hojskoléba, addigra minden csupa fehér volt, olyan gyönyörű volt az út, és gyönyörűek a fák, a házak. És csak havazott és havazott. És, ha ismered a hó csöndjét alkonyat előtt, akkor tudod, mit éreztem.
Aztán a patakparton jöttem tovább, a fák között.
Képzeld el, hogy sétálsz egy erdőben egy patak mellett és minden csupa fehér - egészen más tér-élmény, mint ha hó nélkül sétálsz. Itt egyébként néhol a talaj menti növényzet trópusi jellegű: hosszú, térdig vagy combig érő fű-szerű növények tömegével, és hátrébb facsoportok. Mindez balra. Jobbra meg a patak. Szintén füvekkel és azzal a kis locsogó-csobogó hanggal. Néhol pedig csak a patak van és a fák.
Meg-megálltam hallgatni a csöndet és a patakot.
És aztán, amikor visszaértem a házikókhoz, a kampusz is egész más arcát mutatta. Mintha a vadászatból tértem volna vissza télvíz idején, valahová egy erdőszéli farmra.
És akkor arra gondoltam: eleinte úgy tűnt, hogy az Isten háta mögé jöttünk.
És most úgy tűnik, nagyon is jó hely ez itt az Isten háta mögött.
De azért, azt gondolom, mindig az arany középút az üdvös.
A szaunában meg sikerült visszatalálni a középponthoz. Olyan jó volt.
Részint használtam a már beépített NLP (Neuro Linguistic Programming) - moduljaimat. Főként az "életem legjobb élményét" - ez vezet a megnyugvás és biztonság élményéhez. Aztán rájöttem, hogy mióta itt vagyok, azóta volt ennél jobb élményem is... Csodás az élet.
***
És most beszéltem az imént Lao Tzu Testvéremmel.
Kaptam tőle ajándékba egy könyvborítót - ha netán egyszer eszünkbe jutna kiadni a blogomat könyv formában. És nagyon-nagyon örültem neki. Ez annyira-annyira kedves. És annyira köszönöm ezúton is.
Amióta kijöttem most először. Több mint egy órát dumáltunk. Úgy hiányzik. És alig várom, hogy meglátogassanak engem itt Euridikével.
És például ebben is változtam: egyre többször és többször fejezek ki szeretetet, és engedem ki az érzéseimet.
És egyre inkább képes vagyok az elengedésre is.
Hálás vagyok a mai napért, hogy szeretettel telve érezhetem magam, és hogy ezt kifejezhetem azok felé, akikkel találkozom az Úton.
Szép estét, Világ!
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése