Day 44.

Ma megjött a tavasz.
Pontosabban tegnap. Napsütés, melegedés, ilyesmik.

(De még mielőtt túl idejét múlt lenne: még egy kis tél. Ma befejeztem egy verset, amit még januárban kezdtem írni. Íme:

Yorick földjén

Ropog a távolság a mezők felett,
a cukormázas fűszálakon,
a hótakaró elsimuló fehér hajrengeteg,
sűrű, ezüst-álom.
Város-testű, sár-testű, homok-testű
földek felett ropog a tér,
lobog a tengeri szélben a lélek.
Haza járok.

Lábam alatt a dűne: hullámzó selyem.
Mindenütt füvek ülnek,
arany-sárga-barna föld-szerelem.
Föntről egy kilélegzéssel
széllé leszek, és magammal kavarom
a partot, a sót, a vizet,
és karjukba öltöm karom, s a világítótornyot
betakarom.

Ez a föld az, ahol arccal a fűre,
a partra, a földre lefekszem,
s ahol a táj smaragd bőre
felfeslik, bőröm odafestem,
s nyomot hagyok, ahogy nyomot hagy bennem -
lábnyom-viszony közte, köztem,
édes, új földem! S hozzád, régi, lassú árok,
haza járok.

2009.01.)


***


Szaunázni akartam a suliban, de nem működik.

És csomagot kaptam! A két drága jó szobatársam a koliból elküldték a kacatjaimat. (Ezer hála és köszönet nekik ezúton is.) Szóval most van dorombom, meg néhány kedvenc ruhám, cipőm, és a hajbizgentyűm, amit még jó régen Edustól kaptam.
Olyan jó dolog csomagot kapni.

Úgyhogy ma boldog és színes voltam.

Zenén meg valami Just can't get enough dolgot játszottunk, ami élvezetes volt, meg jól kieresztettük a gőzt, de mindenféle profizmust nélkülözött. Valószínűleg ez azt jelenti: itt tartok. Én.
Pedig szokott ez jobb is lenni...
Lehetne jobb is.
Program-szerűbb.
Célirányos.
Ez most olyan jobbra-balra csapkodós volt a lecsóban.

Amit Jimmyvel csináltunk, azt jobban élveztem. A dalírást.
Nah, látom, nem vagyok ma valami kreatív. Persze, mert már kifestettem magam. (Festettem egy konyhát, mert ez volt a házi feladat dán órára. )

Mivel ma ilyen keveset verbalizálós napom van, úgy tűnik, álljon itt a mai jelmondatom.
(Egyébként is: ha középpontból létezik és kommunikál az ember, akkor kevés szóval sokat lehet mondani. Mert azzal a kevéssal pont azt mondjuk, amit szükséges és elégséges mondani.)

Love heals the fear.
I replace fearful existence with the loving one.

So dear, beautiful and special friend, let me tell you: I love you.

Good night World. I love You.

I love you.