Day 41.

A sötét oldal.

A sötét oldalam.

...irigy, figyelmetlen, önző.
De megbocsátható és szerethető.

...azt az üzenetet kaptam, hogy azért vagyok itt, hogy nagy gyógyítóvá váljak, és azért, hogy szépséget és szeretetet fejezzek ki a világban.

Vajon mennyire sikerül?

- igen, van ez az oldal is. De mi van a másikkal? Mi van azokkal bennem, akik felé nem tudok mindig szeretetet mutatni?

Őszintén:
most teljesen nem tudom, mi van. Nem tudom, ki vagyok. Merre tartok. Mit érzek. Senki földje van.
Szeretet van, és szükség van.
Szükségem van szeretetre - tán mert nem tudom eléggé szeretni magam...

De meg akarom tanulni.
Képessé akarok válni eléggé szeretni magam...

Szabad akarok lenni.

És ehhez az őszinteségen át vezet az út.
Őszinteség magamhoz elsősorban. És aztán, ha elfogadtam a saját érzéseimet és döntéseimet, akkor majd őszinte tudok lenni a világhoz.

És meg akarom tartani a középpontomat.

Köszönöm a mai napot. A félelem megismerését. A szeretetet bennem és másokban.
Annak a felismerését, hogy a félelem állapotából beszéltem és léteztem ma.
És annak a felismerését, hogy a szeretet állapotában szeretnék maradni.

Jó éjt, Világ.
Szeretlek!