Day 48.

Ez a mai is csodálatos nap volt.
...mikor fordulhatna elő egy magyarországi iskolában, hogy elmarad a tanítás, mert süt a nap?!
Ugyanis ez történt.
Épp erre gondoltunk Gunnarral, hogy ilyen gyönyörű időben nincs kedvünk bent ülni, és unalmas órát hallgatni (mert a péntek délutáni mindig ilyen nagy közös valami - nem speciális, mindig más téma van). És mit ád Isten, Pia bejelentette, hogy mivel ilyen szép idő van, szabadok vagyunk.
Így hát frizbiztem, majd három órát sétáltam Gunnarral, és közben rengeteget beszélgettünk - szeretetről, önmagunk elfogadásáról, megértésről, reinkarnációról meg ilyesmikről. Sétáltunk a városban, és elvittem arra a sétára is, a patak mentén az erdőben, amit még Láng mutatott egyszer. Gunnar csinált fotókat, én meg csak élveztem a sétát, és a lélek-rokonságot.
Aztán vacsi után meg még elmentünk konditerembe is - egész héten nem jutott rá időm, úgyhogy már nagyon vágytam rá. Meghajtottam magam még a finisben, aztán jó fél órát feküdtünk a szaunában. És megint önmagunk elfogadásáról és szeretéséről beszélgettünk - fantasztikus, mennyire egy rugóra jár az agyunk! Ő nem nagyon jól beszél angolul, de fejlesztem, mert beszélek hozzá, és akkor muszáj válaszolnia, mert nem bírja ki, bölcsész lévén. Szóval néha keresgéljük a szavakat, mit is akar mondani, de amúgy sokszor szavak nélkül is értjük egymás befejezetlen mondatait.
Odaúton is és visszaúton is mindketten füllhalgatók által eldugaszolt hallójáratokkal jöttünk, és énekeltünk meg táncoltunk, ki-ki a saját zenéjére. És mire visszajöttünk, olyan friss, illatos volt a levegő, és csillagos az ég! Igen, Észak-Jüttland felett is olyan csillagos az ég, mint valahol a Csendes-óceán szigetei felett. Gyanítom.

Jó itt Északon.
Dán órán meg országismeretet tanultunk. És persze Søren véleményét a dánokról, a kormányról, a társadalomról. Azt mondta, Észak-Jüttland független szeretne lenni Dániától, mint a skótok Angliától. Itt ők azért, állítólag, mert szerintük a kormány nem igazán úgy törődik az itteni emberekkel, mint a "sajátjaival" lent Délen.
És lefordítottuk és elénekeltük dánul a Hakuna Matatát, a disney-féle Oroszlánkirály egyik betétdalát.

Szóval gazdag és gyönyörű nap volt.

Volt még egy igen vicces pillanat, ami még gazdagabbá tette. Ex-szánsájn beszédbe elegyedett velem az ebédlőben, és amikor annál a mondatnál tartottunk, hogy fáradt a csillagjárás-fotózás miatt, ma délután lenne ideje aludni, de majd csak később, mert Nóri megy hozzá képeket szkennelni, akkor az egyik dán lány, akit egyáltalán nem ismerek, ámde nem is nagyon fogok, mert nem szimpi kezdettől fogva (hideg és közvetelen, ami nőben a lehető legveszedelmesebb párosítás, és azt hiszem, nem tudnék vele sem szeretetről, sem semmi ehhez hasonlóról társalogni...de divatról biztosan, ami egyáltalán nem utolsó dolog számomra. ...persze, szerethetném, meg szeretem is, de csak így nagyon messziről), közénk ugrott, és azt mondta:
- Here! - egy zöld színű M&M's cukorka volt a mutató és hüvelyk ujja között, amit Ex-szánsájnnak állmagasságba, vagy tán inkább nyakmagasságba tartott (- teljes mértékben ignorálva jelenlétemet, és társalgásunkat -) amiről Ex-szánsájn szemmel láthatólag nem tudta eldönteni, bekapja-e, megnyalván a leány cukrot szorongató ujjait, vagy esetleg megvárja, míg az a szájába dobja, ejti vagy helyezi a csinos édességet. No, ennél a pillanatnál én olyan arccal, hogy: he? - nyomban hátat fordítottam, és vissza se nézve, magamban rötyögve visszaültem a helyemre gyümölcsöt enni, gondolván:
- Pfh, na, ennek a jelenetnek én nem annyira szeretnék a része lenni - se a romantikus és izgalmas tétovázásnak és félénkségnek, sem pedig a bekapásnak. Nem beszélve az iszonyatos mértékű udvariasságról... vagy talán meg kellett volna próbálnom bekapni ujjastul?
...elég nagy helyzet-komikumot érzékeltem. Hiába, az univerzumnak nagyon jó humorérzéke van.

Ennél sokkal viccesebb viszont Láng tegnapi története.
A Kalóz és a barátnője a vacsora-asztalnál álltak, mire Láng melléjük lépett, és válogatni kezdett a sok jó közül. És csendes, derűs magányában, örülvén a gyönyörű, ízletes és egészséges ételnek, a Kalóz barátnője azt mondta neki az asztal másik feléről, minden előzmény és utózmány nélkül:
- Don't you put butter in your pita! (Nehogy vajat tégy a pitádba!)
Mire Láng egérhangon:
- Okay.
Aztán később, az asztalnál ülve kezdett el minden átmenet nélkül nagyon nevetni ezen a történeten. Aztán elmesélte, aztán én is nevettem. Azt kérdezte a fejére mutogatva, és még mindig vihogva:
- What's wrong?! How could this situation be created?! (Itt meg mi baj van?! Hogyan bírhatott ez a szituáció megteremtődni?! )
Erre én azt mondtam:
- This universe has a very good sense of humor. (Hogy az univerzum, meg az ő humorérzéke milyen jók.) - És ezen is nevettünk, mire aztán azt mondta, hogy pontosan ugyanez a mondat hagyta el az ő száját is, évekkel ezelőtt, amikor "odakint a világban" utazgatott a barátaival, és volt egy nagyon emlékezetes estéjük, reggelük... Ezt talán majd máskor, máshol. Máshogy. De azon a sztorin is nagyon sokat nevettünk.

Szóval jól vagyok, és gyúrok humorra. (Is.)

Jó éjt, Világ!
Szeretlek.