(Bringa éjjel és bringa nappal.)
-3, +2 °C
Havazás, eső, felhős égbolt.
Felhőtlen hangulat.
Helsinkinek pont olyan bája van, mint ahogy Jim Jarmush, kedvenc rendezőm érzi. Legalábbis nekem pont olyan érzésem volt Helsinkivel kapcsolatban, mint amit ő filmre vitt.
Igen, Helsinkinek van egyfajta bája.
Nem a világ lesgszebb, pláne nem a legnagyobb fővárosa. Sőt, egész kicsi. A központban minden nagyon közel van mindenhez. És van kertváros is - hallottam róla.
Városi mókusok voltunk ebben az elmúlt négy napban. (Például kávéztunk is ebben a zöld-rózsaszín modern, otthonos csodában, ahol igazán jó kávét adnak. Úgy hívják, hogy WayCup!)
Turisták a javából.
Meglátogattuk a turisták által kedvelt helyeket, pontosabban azokat a helyeket, amiket a turistáknak mutogatnak: a helsinki Váci-utcát, ahol jár a négyes villamos, és ami szélesebb, mint a budapesti, és a tengernél végződik; a kikötőt; a piacot; a két monumentélis templomot, amik építészti műremekek, és amelyek közül csak az egyiket tudtam értelmes módon lefényképezni; és Suomenlinna-szigetet, amiről majd holnap lesznek képek, és ami nincs messze Helsinkitől a tengeren, és 3,80 euróba kerül a menetjegy, ami 12 óráig szabadon felhasználható azt a hajót illetően, amelyik Helsinki és Suomenlinna között szállítja a tisztelt utazóközönséget.
És mivel voltak ott barátaink, ezért olyan helyekre is eljutottunk, ahová a turisták nem szoktak. Hihetetlenül olcsó használtruha-boltokba például. Tényleg szó szerint egy-két euróért lehet mindenféle ruhákra és kiegészítőkre vadászni. Mindent meg lehet találni, ha az embernek van elég ideje. Meg voltunk egy olyan pubban, ahová a finnek a barátaikkal járnak, és ahol nem nagyon látni turistát, hacsak nem a barátok barátait. (Emitt jobbra egyébként az a bizonyos bevásárlóutca.)
És voltunk turisták, és külföldi diákok, vendégmunkások által közkedvelt szórakozóhelyen is. Ez egy hatalmas diszkó volt tulajdonképp, de sem a zene, sem a közönség nem volt a mi stílusunk: 80-as évek rockzenéje felturbózva, és 40 évesek. Sose láttunk még ennyi 40 körülit esküvőn kívül mulatni. (Részemről egy plusz pont Finnországnak.)
Voltunk egy másik diszkóban is, egy három termesben, ahol mindhárom teremben különböző alfajú, populáris, élvezhetetlen zene szólt, és az átlagéletkor úgy 16 év volt. De egyébként mókás volt. Azt hiszem csak azért maradtunk ott, mert nem lett volna értelme még egyszer 5 euró belépőt kifizetni valahol máshol, és plusz két eurót, hogy betehessük a kabátunkat a ruhatárba. (Én nem is tettem be.) Meg azért, mert néhányan közülünk igen illuminált állapotba kerültek alkohol tartalmú italok hatására.
A szállás: Couch Surfing. Erről már írtam korábban. Non-profit internetes szervezet, és megkérdezgetheted az embereket, ki fogadna ba a lakásába pár napra, ingyen. A mi vendéglátónk Mikko Perälä volt, egy (szerintem) igen gazdag ifjú titán. 32 éves, azt hiszem, és Bangladeshben, Ouluban és Helsinkiben van szoftver-cége, és mindhárom helyen saját lakása. És régi coach-surfer. Bejárta már az egész világot. És - mint mindenki a couch surfön - megengedte, hogy teljesen ingyen és bérmentve a lakásában aludjunk Dorkával, és még ötödmagunkkal az utolsó napon. Vicces volt. Két éjszaka ott aludt Mikko barátnője, Heidi is (akivel angolul világmegváltottunk), de az nem tett semmit, mivel ugye ők csak egy ágyat foglaltak. De aztán jött Mikko lengyel barátja, aki a földön aludt egy matracon, amin azelőtt én; én meg Dorkával a pamlagon. Nem aludtam túl sokat az elmúlt három éjszaka...
A finnek: barátságos népség, és - beszélgetéseink alapján - hasonló habitusú, mint a magyar.
Azért sok mindenben különbözünk is: például általában az olyan dolgok, hogy éjjel kettőkor érkezel meg a repülőútról, például nem szokták zavarni őket, mert sokáig fent vannak. És van egy furcsa dolguk: mindenki harákol és kulázik. A takony orrba való szörcsögő felszívása egyáltalán nem meglepő fordulat, hallani úton-útfélen. Persze van, aki diszkrétebben, és van aki kevésbé diszkréten műveli ezt. Éjszaka szinte zsúfolásig tele vannak az utcák és - nem szinte - zsúfolásig a szórakozóhelyek.
Állítólag ők sem járnak élen a tehetséggondozást illetően. Ott is harcolnod kell, hogy elismerjék a tehetséged, és ha te elismered magad, és öntudatosabb vagy az átlagnál (- állítólag ez nem nehéz), akkor meg elkezdenek kígyót-békát kiabálni rád.
Aki elég jó ahhoz, hogy külföldre mehessen, az mind elmegy. (Legalábbis az operaénekesek biztosan. Ezt onnan tudom, hogy Heidi az operában dolgozik, és szociográfiát tanul - szóval neki elhiszem, ha mondja.)
Nagyon kicsi a népsűrűség, és 90%-nak van internete. Elvileg gazdag ország, de ez az embereken nem látszik - szerintem. Az árakon annál inkább. Egy café latte 3,40 eurónál kezdődik. Az espressoval sem jár sokkal jobban az ember. A McDonalds csirkeszárnyai 2 eurót kóstálnak. Egy üveg (fél liter) észt vodka 10 euróba kerül. Ennél csak sokkal drágábbak vannak. Mindezek alapján a szeköndhend soppok tartalmának az árfolyama sokkal kedvezőbb számomra, mint az ételeké-italoké.
A város: igen kicsi a fővárosok között. Ettől barátságos. Van tengerpartja, kikötője, szigete, és vannak parkjai és tavai. Ellenben télen minden nedves, szürke, sáros, sötét. Talán ezért a sok szórakozóhely, ami éjszaka mind megtelik.
Ha esik az eső, az a lehető legszomorúbb. Nyúlós, hideg idő az, elkedvetlenítő.
Ha száraz hideg van, azt ünnepélyesnek képzelem, de úgy nem volt szerencsém látni Helsinkit.
És ha esik a hó, az csudálatos!
A második éjszakán esett végig, és hajnali kettőkor, amikor hazasétáltunk, ropogott a friss hó a talpunk alatt. Minden fehér volt. Olyan szép, amikor egy nagyvárosaban minden fehér. És szivecskéket lehet rajzolni az autók ablakára, remélvén, hogy másnap reggel a tulajdonos majd mosolyog egyet, mielőtt lesöpri a havat a szélvédőjéről. És csak sétálsz, és csak esik és esik, és fehér az utca, a járda, a háztetők, az erkélyek, az ablakpárkányok, és minden olyan szögletes, de mégis szép ilyenkor.
Állítólag nyáron a legjobb, mert akkor mindenki kint ül a parkokban, tereken, és mindenfelé szabadtéri koncertek vannak a városban. És napsütésben persze minden szebb...
Ez történt odakint.
Az idebentet talán holnap elmesélem.
Ha az összes képet fel akarnám tenni, holnap reggelig itt ülnék, így most csak szemezgetek, és a többit majd szép sorjában a következő pár napban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése